Hírek : A provokatőr tót Gáspó, Esterházy János és a fasizmus - avagy újra rúgjunk bele egyet a magyarokba |
A provokatőr tót Gáspó, Esterházy János és a fasizmus - avagy újra rúgjunk bele egyet a magyarokba
2011.08.26. 11:04
"Gazemberovics" Gáspárovics Iván annak az újbenesi tót rezsimnek a vezéregyénisége, mely a kollektív magyar bűnösség bélyegét és elvét a felvidéki magyarságra jelenleg is rányomja és a magyarüldözést állami szintre emeli. Ezen beteges tót rezsim fenntartásához folytonos ellenségkép lebegtetése szükséges. Gáspó a magyarellenes tót történelem-hamisítók, az elvakult hungarofóbiás,bűnbakkereső, melldöngető szlotákok államhatalmi szintű heccelője és egyben példaképe. Mindezek hátterében Gáspó és hasonszőrű tót sovinisztáknak gondolatvilágát beszűkíti az a frusztráció,mely a tótok eredetének bizonyíthatatlanságából, a történelmet lényegesen befolyásolni nem tudó "nagy nép" teóriának igazolhatatlanságából, valótlanságából, nem létezéséből fakad.
Tulajdonképpen vulgárisabban mondva a számukra kiheverhetetlen bánat a sehonnaiságból,a senkiháziságból ered, pedig egy új nép , egy új egészséges nemzettudat kibontakozása, normálisan nem kellene, hogy szégyen legyen.
Látszik, hogy a nem létező úgynevezett "szlovák múltat" kutatják a valamennyire kutathatóbb tótság múltja helyett. Igen fájó pont számukra az is, hogy a tótok tulajdonképpen semmi maradandót nem tettek le a történelem asztalára és mint fentebb is említettem a származásuk bizonyíthatatlan. Ezért vették elő a "szláv" helyett az "ószlovák" kifejezést, mely fogalom és kifejezés sehol, semmilyen krónikában, írásos régészeti emlékben nem szerepel, de a nép ajkán sem maradt meg ilyen szó semmilyen nyelven (sem szláv, sem más nyelven sem a népmesékben, sem mondákban, sem népzenében stb.). Lehet,hogy többt találnának származászukról, ha a tótság múltját kutatnák ( például a germán eredetű gepidákat a szomszéd népek touth-oknak nevezték ezért nem is biztos, hogy a tótok szlávok).
A valós úgynevezett "szlovák múltból" hiányoznak azok a szálak,melyre igazi, egészséges nemzettudatot lehetne építeni. Nincs szlovák múlt. Pontosabban nyoma sincs sem régészeti, sem írásos emlékekben. Ha egy új nemzet születik egy nép kollektív tudatában, annak nincs is több évszázados múltja, de ezt tudomásul kellene venni.
A frusztráció,mely tömeges méreteket ölt a tótokban( lásd a parlamenti szavazást a Benes-dekrétumok megerősítéséről, a ficóidiotizmus és szlotákizmus népszerűségét a választásokon), nem másból,mint a legyártott, kitalált mítosz-történelem hazugságainak nagyhangú megvédéséből ered, mely a nem létező szlovák történelmi múltat más népekt múltjának ellopásából állítják össze.
Gáspó és a Szlota-félék csak olajat öntenek a tűzre a soviniszta közhangulat szításában,ugyanis kell egy ellenségkép ahhoz, hogy nagynak, hősnek tűntjenek ők maguk és a tótság egyaránt. Ebbe belefér minden egyes rúgás a magyarságba, bármilyen politikai szintről, akár a neobenesi állam elnöki székéből is. Minden rúgás a magyarságba általában sajnos jól esik a tótoknak ( tisztelet a kivételnek).
Most a rúgás éppen Esterházy Jánoson keresztül ért minket. Szándékosan.
A jobbikos Szávay Istvánnak igaza van, amikor nyílt közleményben ezt állítja: Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes szavai, miszerint "reméli, hogy az elnöki nyilatkozat nem szándékos támadás, nem is a történelmi ismeretek hiányából fakad, hanem csak újságírói tévedés" azonban igen haloványan csengenek, és a kimagyarázásra már-már baráti segítséget ajánlanak. Szögezzük le világosan: Gasparovics nyilatkozata igenis szándékos támadás, amely a történelmi tények tudatos elferdítéséből származik ! A Jobbik felszólítja a magyar diplomáciát, hogy haladéktalanul fejezze ki tiltakozását, és követelje a szlovák államfő hivatalos bocsánatkérését! Amíg vértanúinkat szabadon rágalmazhatják, addig a ma élő felvidéki magyar testvéreink sem remélhetik alapvető emberi és kisebbségi jogaik tiszteletben tartását. Az újabb nyílt provokációra tehát határozott választ kell adnunk !
Gróf Esterházy Jánost,felvidéki mártírunkat idézzük::
„Az igazságot ki kell mondani mindig, még akkor is, ha kedvezőtlen visszhangra talál; és az igazságot minden kínálkozó alkalommal annyiszor kell hangsúlyoznunk, amíg azt mindenki tudomásul veszi.”
Esterházy Jánosnak egy bűne volt : magyar volt és magyar is maradt ! A gróf Felvidék déli részének, az anyaországhoz történő 1938-as jogos visszacsatolása után a tót oldalon rekedt 120 ezres magyarságot képviselte. Trianon után a magyarság jogait követelte és autonómiát a felvidéki és kárpátaljai magyarságnak. Nemcsak a visszacsatolás előtt, de Felvidék déli részének visszatérése után is a felvidéki magyarokat érő diszkriminatív csehszlovakizmus politikájával és jogfosztásaival szemben lépett fel.
A honvisszatérés előtt 1935-ben ezt mondta: „Akaratunk ellenére odacsatoltak Csehszlovákiához, követeljük, hogy a csehszlovák kormány teljes körben tisztelje a mi kisebbségi, nyelvi, kulturális és gazdasági jogainkat“.Amikor Felvidék déli része visszatért ő nem jött át a magyar oldalra, hanem az északi részen rekedt magyarságot képviselte.
Mindvégig kitartott az igazsága mellett: „…itt maradok köztetek és veletek fogom átélni a rossz napokat is… mert, ha másokat maradásra biztatok, én sem mehetek el innét”.
Ezért ítélték koholt vádak alapján kényszermunkára, halálra majd életfogytiglanra, ezért járta meg a Csehszlovákiának nevezett szörnyszülött műállam szinte minden börtönét, ezért kellett idegen földön, egy morvaországi börtön falai között meghalnia és ezért nem adták ki a családnak még a holttestét sem.
Sírhelyét csak halála után ötven évvel sikerült felfedezni: Karel Schwarzenberg herceg kutatta fel. Esterházy János földi maradványai Prágában, egy tömegsírban nyugszanak, a kommunizmus több más áldozatával együtt. Emlékét a Mírov melletti temetőben jelképes sír őrzi, a környéken élő és távolabbról idelátogató magyarok gyakran felkeresik.
2009. március 23-án Lech Kaczyński lengyel államfő a Polonia Restituta elnevezésű rangos posztumusz kitüntetést adományozta a felvidéki magyarság mártír politikusának, néhai Esterházy Jánosnak Varsóban a lengyel menekültek érdekében a második világháború idején kifejtett tevékenységéért, illetve a lengyel emigráns kormány hadügyminiszterének, Kazimierz Sosnkowski tábornoknak Magyarországon keresztüli nyugatra szöktetésében való közreműködéséért.
A leánya, Esterházy-Malfatti Alice, a felvidéki magyar nemzetrész képviselői, a Magyarok Világszövetsége és a magyar kormány támogatásával 1989. november óta igyekszik elérni, hogy Esterházy Jánost a neobenesi szellemiségű úgynevezett " Szlovákiában" rehabilitálják. Ez máig nem sikerült. 1993-ban a csehszlovák műállam szétesése évében Göncz Árpád akkori köztársasági elnök kérésére az orosz legfelsőbb bíróság Esterházy ítéletét semmisnek mondta ki, s rehabilitálta őt. Ez azonban Csehországban és a tót műállamban, az ú.n. Szlovákiában mind a mai napig nem történt meg, hivatalosan továbbra is háborús bűnös. A lánya 1994-ben kérelmezte az eljárás megújítását, de a bíróság ezt tót és cseh történészek "szakmai" ítéletére hivatkozva elutasította.
A tótok mind a mai napig háborús bűnösnek tartják.
(nemzetidal.gportal.hu szerkesztő)
Kapcsolódó:
Bővebben Esterházy János gróf pályafutásáról, életútjáról, politikai tevékenységérőll az alábbi linken olvasható összefoglaló ( érdemes elolvasni): http://hu.wikipedia.org/wiki/Esterh%C3%A1zy_J%C3%A1nos
|