1943. augusztus 20., eredetiben itt, itt és itt
István királyhoz zengenek ma az énekek, István királyhoz szállnak a sóhajok: Hol vagy, István király, Téged magyar kíván, gyászos öltözetben Teelőtted sírván!
Szent István apostoli kettős keresztje legszentebb örökségünk, Szent Koronája legjobb országbirtokló jogalapunk. A Szent Korona oszthatatlan birtoka az ország, a kettős kereszt pedig Krisztushoz való örök elkötelezettségünknek ezer éven át csak egyszer, a kommunizmus mélységébe való bukásunk idején, de soha máskor meg nem tagadott szent szimbólum.
A Magyar Királyi Koronaőrség
A korona és kereszt ragyog fel Szent Istvánnak 1938 óta már magyar törvénnyel nemzeti ünneppé nyilvánított napján. Mikor ünnepet ülünk, és énekünk István királyt keresi, gondoljuk el, hogy ha István király élne, ha most uralkodnék, mi lenne uralkodásának vezérfonala?
István király, a szent életű férfi egyúttal keménykezű is volt. Tudjuk, hogy kereszténnyé tett országa fennmaradása, megerősödése érdekében vaskézzel tört le minden pogány bomlasztást. István király, ha ma élne, ma, mikor kelet felől olyan rettentő ellensége támadt a kereszténységnek, mint eddig a világtörténelem során még soha, István király mit csinálna a bolsevizmussal együttőrző hitványakkal? Mit csinálna a belső ellenséggel, a suttogókkal, a nemzet erejét, erkölcsét, ellenállását bontogatókkal és rongálókkal?
Istvánt keressük, Istvánt emlegetjük, Őt idézzük. Legyünk hát olyanok, olyan keresztények és olyan magyarok, akik ajkukon Krisztus nevével halni is készek keresztény magyar hazánkért, jobb sorsra érdemes népünkért, régi határainkért; legyünk hát olyanok, kik kérik az erős kezet, és tisztelik az erős kezet, mely nem engedi szétzülleszteni ezt a nemzetet, az erős kezet, mely a vészek idején egységet parancsol, és keresztülviszi akaratát esetleg sokak lesújtása árán, de a haza és a közösség javára.
Ne csak hívjuk, ne csak emlegessük István királyt, ne csak gyászos öltözetben jajongani tudjunk a régi szép időket emlegetve, hanem hozzunk meg minden áldozatot, egyéni életünkben, ha kell, sok lemondással, sőt ha kell az életünk árán is, az Istenért, a hazáért, fajtánkért és szebb jövőnkért.
István el nem porladt keze szent és erős kéz. Ilyen erős kezet tiszteljünk magunk felett, és csak az erőt tiszteljük, az erőtlenséget, kishitűséget, gyávaságot, a minden kakasszóra köpönyegfordítókat vessük meg és vessük ki magunk közül.
Koppányok járnak köztünk. A somogyi horka azonban mikor pogány akart maradni, mégis: magyar akart maradni. De a mai koppányok elárulják ennek a nemzetnek múltját és készek eladni jövőjét!
Hol vagy, István király, kiáltunk tehát, látván a bomlasztást és a kishitűséget. Igen, jöjj el István király, szállj le bátor férfiak ezreinek szívébe, mert nagy időket élünk, férfiak, meg nem alkuvó keresztény magyar férfiak kellenek, kik magasba emeljék a keresztet és acélos karral, töretlen karddal sújtsanak le ellenségeinkre, mint Te tetted, szent király, kit minden igaz magyar hív, kíván! Jöjj el, erősítsd lelkünket, mert, ha most gyengék leszünk, a történelem színpadáról hamuként elfúj minket az idők vihara.
(Kuruc.info)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum