| Hírek : Ne legyen másodrangú állampolgárság! Mi egy nemzet vagyunk! |
Ne legyen másodrangú állampolgárság! Mi egy nemzet vagyunk!
2011.08.15. 22:33
Megjelent az interneten F. V. Örs erdélyi olvasó írása 2011. augusztus 7-én, amelyben a magyar állampolgárság visszaadásának választójogi kodifikációs következményeit taglalja. A kérdésről már lényegében 1990 óta meglehetősen indulatos viták folynak határainkon belül és kívül egyaránt. E sorok szerzőjének véleménye szerint meglehetősen lesújtó, s nemzettudatunk állapotát egyfajta indikátorként mutató jelenség az, hogy erről egyáltalán vitatkozni kell, illetve ez kérdésként felvetődik.
Tragikus ugyanakkor, hogy a közvélemény-kutatások tanúsága szerint Fidesz szavazóinak 30%-a, a Jobbik bázisának pedig csak 18%-a adna választójogot külhoni nemzettestvéreinknek. (Az MSZP-vel és az LMP-vel itt és e vonatkozásban nem is érdemes foglalkozni). Már elöljáróban olvasóink tudtára bocsátom, hogy F. V. Örs minden gondolatával és problémafelvetésével egyetértek.
Az alább következő sorok csupán kiegészítésként íródtak erdélyi hazánkfia remekbe szabott cikkéhez. Tudjuk, milyen politikai vihart okozott Magyarországon a kettős állampolgárság kérdése. A Gyurcsány Ferenc vezette politikai bűnszövetkezet a lakájmédia hathatós támogatásával 2004. december 5-én megfosztotta a Kárpát-medencei, illetve az összmagyarságot attól az élménytől, hogy újra – legalább szimbolikusan – testvérek, illetve egy nemzet polgárai lehessenek. A jelenleg regnáló koalíció becsületére legyen mondva, miszerint egyik első törvényhozási teendője volt, hogy visszaadta az állampolgárságot külhoni testvéreinknek, illetve lehetővé tette számukra ennek visszaigénylését. Ám ehhez valóban hozzátartozik elidegeníthetetlen jogként a parlamenti választásokon történő voksolás lehetősége is.
Nos, ami a lényegi problémafelvetést illeti, az „Aki nem Magyarországon adózik, az ne szavazzon” okoskodással a magam részéről – akárcsak erdélyi olvasónk – egyszerűen nem tudok mit kezdeni. F. V. Örs nagyon helyesen említi, miszerint ez a kérdés voltaképpen értelmezhetetlen.
Hiszen való igaz az az elgondolás, hogy – minden bizonnyal – milliós nagyságrendben élnek ma hazánkban olyanok, akik nem fizetnek adót, lévén munkanélküliek, részint önhibájukon kívül, tekintettel a „rendszerváltoztatás” utáni kormányaink ország-kiárusító és munkahelyeket megszüntető politikájának következményeire, részint pedig azért, mert egyszerűen nem is akarnak dolgozni, s életük nagy részében nem is végeztek semmiféle munkát soha. S itt említendő meg az uzsorás élősködő társadalmi réteg, illetve az offshore gazemberek díszes társasága, akik bár irdatlan vagyonuk után milliókat adózhatnának, mégsem teszik, mert különféle cég- és könyvelési trükkökkel papíron nincstelenek, illetve kimenekítik különféle adóparadicsomokba milliárdjaikat. Vagyis ha a külhoni kettős állampolgárságú magyarságtól megvonjuk a szavazati jogot, abban az esetben, amennyiben következetesek akarunk lenni, a fentiekkel is hasonló módon kell cselekednünk.
Azon állítás is tarthatatlan, miszerint „A határon túliak nem tudják, hogy mi van itt, nem tudnak dönteni”. Nos, mondja meg már valaki, hogy a nyolc általánost befejezni képtelen, vagy az akár középfokú végzettséget is elérő, de gyakorlatilag funkcionális analfabéta, „műveltségét” a kereskedelmi média kloákájából magába ivó „állampolgár” miféle felelősségteljes politikai döntést tud hozni a négyévente esedékes voksolásokon? Ha egyáltalán el is megy szavazni, gőze sincsen arról, kire adja le a szavazatát. Esetleg arra, aki kortespálinkával leitatta és lejárt szavatosságú konzerveket osztogatott neki a kampányfinisben. Állítólag megtörtént 1994-ben, ámbár könnyen lehet, csak egyfajta közéleti legenda, mindenesetre milliók politikai tudatosságára vall, hogy az egyik „derék” honpolgár imigyen szólva járult a választási bizottság elé: „A magyar igazság nevében jöttem Horn Gyulára szavazni. Éljen a Kisgazdapárt!”
Mindenesetre F. V. Örs nagyon is jogosan veti fel, hogy miféle megfontolásból juttatták hatalomra a magyarországi választópolgárok 1990-ben az Antall-féle MDF-et. S ehhez már én teszem hozzá: ezzel meg is pecsételtetett hazánk legújabb kori történelmi útja. Vagyis az, hogy gyarmati sorsa ítéltettünk, ha hagyjuk magunkat. Aztán erre rákontrázott az 54% 1994-ben azzal, hogy a pufajkás, népe ellenében 1956-ban szovjet zsoldban fegyvert ragadó, hazaáruló Horn Gyulát hozta e jobb sorsa rendeltetett csonkaországi nemzet nyakára. Folytatva, 2002-ben a teljesen jelentéktelen, mekegő-makogó Medgyessy következett, akinek számára nagy erőfeszítést jelentett egy nyomorult tőmondat folyamatos kiejtése. Az ókori Rómában, a Catók, Cicerók és Qintilianusok korában a szenátus vagy a népgyűlés közelébe sem eresztették volna! Végül az sem minden tanulság nélkül való „történelmi” esemény volt, hogy a habituálisan össze-vissza hazudozó és az országot tönkretevő Gyurcsányt 2006-ban ismételten többségi akarattal – még ha választási csalást is követtek el a szocialisták, amely soha sem állott tőlük távol – újraválasztották. MSZP-stől, SZDSZ-estől.
Azt a Gyurcsányt, aki miniszterelnökként 2004. december 5-e előtt mindent bevetett annak érdekében, hogy a magyar állampolgárok a népszavazáson az állampolgárság visszaadása ellen szavazzanak. S ehhez tegyük hozzá, hogy tavaly, második nekifutásra már a szocialista frakció is igennel voksolt – kivéve persze Gyurcsányt, s még két elhanyagolható jelentőségű és kaliberű elvtársát. Valószínűleg az a határon túli magyar, aki veszi magának a fáradságot, hogy elmegy szavazni, felelősségteljesebb és megfontoltabb döntést fog hozni, mint sokan azon magyarok közül, akik itt élnek.
Erdélyi olvasónkkal abban is egyetértek, hogy a világháló és a modern informatika korában értelmetlenség arról szót ejteni, hogy valaki a Kárpát-medencében, de akár Amerikában, esetleg Ausztráliában, netán Új-Zélandon nem tud arról, mi történik Magyarországon. Ahhoz ma már túlságosan kicsi a világ.
Harmadik – gyakran hallható itthoni – érvként említi a cikkíró, hogy egyesek azzal hozakodnak elő, miszerint „A Fidesz megveszi majd a szavazataikat” a külhoni magyaroknak, s bebetonozza magát a hatalomba. Nos, véleményem szerint ez az állítás is tarthatatlan. Ez egyáltalán nem bizonyos. Szociológiailag, kulturálisan, ideológiailag a határainkon túli testvéreink valóban nem alkotnak egy homogén masszát. Sőt, ellenkezőleg: egy nagyon is tagolt, színes és heterogén közösségről van szó.
Végezetül megemlítendő, hogy nem engedhetjük meg magunknak morális és demográfiai megfontolásokból sem azt a luxust, hogy ne ruházzuk fel szavazati joggal a külhoni magyarságot. Tragikus történelmi sorsunk miatt kerültek ők külföldre, a Kárpát-medenceiek úgy, hogy őseik ki sem tették a lábukat szülőföldjükről: egyszerűen a határ lépett át a fejük felett.
A nyugati emigráció ősei pedig embertelen és gyilkos politikai rezsimek ordas bosszúja elől kényszerültek – jórészt 1944-45-ben, illetve 1956-ban, valamint „disszidensként” a kádári konszolidáció korában – Nyugat-Európába, az USA-ba és Kanadába, Dél-Amerikába, illetve Ausztráliába. Viszont az emigránsok, valamint eleik hosszú generációinak munkája, véres verítéke és hazaszeretete is benne van mindabban, amit ma magyar államnak, szellemnek, kultúrának és épített örökségnek nevezünk.
Már csak ennek okán is megilleti határon túli nemzettársainkat a szavazati jog.
Lipusz Zsolt – Kuruc.info
Kapcsolódó:
Nem kicsi vihart kavart az elszakított területeken élő magyarok lelkében a minap közzétett felmérés, amely szerint a Jobbik szavazóinak negyede sem támogatja azt, hogy a határokon túl élő magyarok szavazati joghoz is jussanak a magyar állampolgárság visszaadása után.
Akkor nem fizettek rá - most jobb?
Mindenekelőtt szögezzük le: korántsem biztos, hogy a bántóan alacsony arány valós is – a magyarországi közvélemény-kutató cégekkel kapcsolatos óvatosság legkésőbb 2002 tavasza óta igencsak indokolt, ugyanakkor túl alacsony ahhoz, hogy azt feltételezzük, az ellenkezője az igaz valójában. Az alábbiakban – vitaindító jelleggel – azt kívánom szemléltetni, hogy miért felesleges félni, tartózkodni a szavazati jog kiterjesztésétől.
„Aki nem Magyarországon adózik, az ne szavazzon!”
Önnek mi a véleménye?
Voksolhat szavazásunkon a portál jobb oldalán!A fenti – elég sokszor hangoztatott álláspontban van némi igazság. Azonban az érv annyiban nem állja meg a helyét, hogy Magyarország területén milliószámra élnek olyan szavazópolgárok, akik nem adóznak, mégis szavazhatnak (pl. munkanélküliek). A fenti érv akkor lenne elfogadható, ha nem a határon túli magyarok szavazati joga ellen, hanem a választójogi törvény általános módosítására irányulna. Ez utóbbi szándékot valószínűleg sokan támogatnák úgy Magyarországon, mint Európa-szerte a plebsz könnyen megszerezhető szavazataiból adódó belpolitikai hátrányok kiküszöbölése végett. Azonban azt is el kel ismerniük a fenti véleményt hangoztatóknak, hogy ez így önmagában alacsony erejű indok arra nézve, hogy a határon túli magyarok szavazati jogát elutasítsa a magyar társadalom. Erre hivatkozva ugyanis azt a képletet is fel lehetne állítani, amely szerint a magyar választójogi törvény szerint az adót nem fizető, segélyből tengődő és gyakran bűnözői módszerekhez folyamadó magyar állampolgár szavazhat, míg például Tőkés László magyar állampolgár nem. A képletben a püspök úr nevének használata nyilván csak a kontraszt erősebbé tételét szolgálja, ám ne feledjük: a fenti érvből kifolyólag könnyen előfordulhat, hogy a Magyarországról importáló – ennélfogva a magyar államnak is bevételt termelő – csíkszeredai vállalkozás magyar állampolgárságú székely vezetője nem szavazhat, míg egy adót nem fizető, ám a mai Magyarország területén született magyar állampolgár igen.
„A határon túliak nem tudják, hogy mi van itt, nem tudnak dönteni”
Azt kell mondanom, hogy talán ez az érv a leghatásosabb, ugyanakkor a legbutább is, ennélfogva – elnézést kérek, de másként nem tehetek – kénytelen vagyok kissé kritikusabban válaszolni erre.
Mikor döntött jól a magyarországi társadalom? 1990-ben, amikor saját kényelmének és részben a mesterségesen beléjük táplált félelemnek köszönhetően inkább a tárgyalásos rendszerváltást választották, amelyben a társadalomnak csak a szemlélő szerepe jutott? Amikor 1994-ben visszaszavazták az ’56-os forradalom ellen (metapolitikailag értelmezve: a magyarság erkölcsi fölényének legerősebb bástyája ellen) fegyverrel küzdő kommunista Horn Gyulát? Talán 2002-ben tudták a magyarországi magyarok, hogy mi van „ott”, amikor a rendkívül gyenge képességű Medgyessy Pétert szavazták meg? Biztos, hogy jó döntések voltak ezek?
A „nem tudják”-ról még annyi: az információs társadalom és az internet korában azt mondani, hogy egy erdélyi, délvidéki stb. magyar nem tud tájékozódni a belmagyar ügyekben, több mint tévedés, nagyon nagy ostobaság. Megnyugtatok mindenkit, ugyanazokhoz az információs forrásokhoz mi, elszakított területeken élők is hozzáférünk, mint a „széles látókörrel” bíró magyarországi magyarok, sőt, a látottakon-hallottakon kívül elmélkedni is több időnk van nekünk, mint egy átlagos budapesti munkavállalónak, azon egyszerű oknál fogva, hogy azért felénk jóval nyugodtabb az élet. Az érvelés ezen szakaszát jobb, ha felfüggesztjük, nem biztos, hogy célszerű az, ha mindenki megismeri, milyen nevetségesek is tudunk lenni.
Arról pedig, hogy „mi”, határon túliak nem viseljük a voksolás eredményének a következményét: az ominózus népszavazás során tanúsított szocialista gyűlöletkampányt vajon kinek kellett elviselnie? Hány magyarnak szakadt meg a szíve szerte a Kárpát-medencében, kezdve a Kovács László-féle „23 millió romántól” (aki szintén a „helyzetet” vélhetően „jól ismerő” magyarországiak szavazatainak köszönhette pozícióját) egészen a Gyurcsány-féle NEM-ig, amit Mikulás ünnepekor vághattak zsebre a magyar gyerekek?
Ne is folytassuk: igen, mi, határon túli magyarok is viseljük következményeit annak, hogy miként szavaznak csonkahoni testvéreink.
„A Fidesz megveszi majd a szavazataikat”
Ez úgy hülyeség, ahogy van. Azért, mert ennek így semmi értelme: a Fidesz ott és annak veszi meg a szavazatát, akinek és ahol akarja. Magyarországon belül ugyanúgy megveheti, magához csábíthatja a szavazók egy jelentős részét, mint a határokon túl. Ezen logika alapján a Fideszt be kéne zárni az irodájukba, és nem engedni ki őket, akárcsak a többi pártot, csak így lehetne elkerülni, hogy szavazatokat vegyenek maguknak.
A pártok nemcsak a határokon túl, hanem Budapesten, Miskolcon, a cigánysoron, a futballmérkőzéséken – mindenhol igyekszenek szavazatokat szerezni maguknak, hol törvényesen, hol törvénytelenül. Hogy a határon túli magyarokat könnyebben be tudná csapni a Fidesz, MSZP (és itt a Jobbikon kívül most bármely párt szóba jöhet, a Jobbik csak azért nem, mert az érvelésnek lényegi – és nevetséges – főeleme az attól való félelem, hogy a határon túliak átverése miatt nem jut kormányra majd a Jobbik) és a többi magyarországi politikai szereplő? Nos, köszönjük, hogy intelligencia-szintünket ily nagyra tartják egyesek, de jelzem: néhány évtizede már a bizánci összeesküvések kellős közepén folytatjuk politikai harcunkat, így felettébb valószínűtlen, hogy a nem túl fantáziadús magyar politikai elit átverjen minket. Igazából – e logikát követve – inkább az ellenkezője fordulhat elő: a székely politikai osztály megeszi reggelire Gyurcsányt, délre pedig már a cigánysoron tesz rendet, a csíkszentmártoni jól bevált módszer szerint.
Az is hamis talajon álló érvelés, miszerint a határon túli magyarok többsége hálás a Fidesznek, amiért a párttal azonosítják a magyar állampolgárság visszaadását. Nem mondom, van ebben valami, ám a valóság – mint az oly sokszor látható – sokkal színesebb, mint azt a csonkahoni magyarok saját határaikon belül elképzelik. Azonban – kénytelen vagyok ismételni magam – mi sem vagyunk hülyék, tudunk disztingválni (gy. k.: fogalmakat egymástól megkülönböztetni), különböző irányultságú pártszimpátiával rendelkezünk azaz, bármennyire is nehéz ezt elfogadni, a határon túli magyarság nem egy homogén, arctalan és önálló vélemény nélküli tömegmassza, hanem ugyanolyan emberek, ugyanolyan magyar emberek, mint a magyarországi társaik. Bármi, ami a határon túli magyarok döntési képességeire alapozó ellenérvként hangzik el, legalább ugyanolyan mértékben igaz a magyarországiakra is. Ráadásul ezt az érvet a szocialisták szokták bevetni, akik ilyenkor azzal vádolják a Fideszt, hogy a határon túliakkal szeretné bebetonoztatni magát a hatalomba. Nagyon remélem, hogy a Jobbik szavazói nem süllyednek le Kovács László nehezen alulmúlható szintjére, és felfüggesztik ezen érvüket, mint olyant, ami túl azon, hogy hamis és nevetséges, még sértő is ránk nézve.
Összegezve: a szavazati jog kiterjesztése elleni érvek többsége homokvárra épült, közös tulajdonságuk a számunkra bántóan fájó ismerethiány, mintha mi, határon túliak valami marslakók lennénk, akik annyira hülyék a földi ügyekhez, hogy nem szabad hagyni őket beleavatkozni… Szégyen az, hogy egyáltalán erről kell beszéljünk, holott a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy magyar és magyar állampolgár között nem teszünk különbséget. A romániai választásokon is szavazhatnak a külföldön élő román állampolgárok, ugyanez fennáll Szerbia, Horvátország, Szlovákia esetében is. Mi közös ezekben a nem magyar, ám területükön magyar kisebbségeket tudó államokban? Hogy eszük ágában sincs ilyesmiken vitatkozni, náluk a nemzeti minimum nem kérdés, hanem természetes állapot.
Néhány ok, ami miatt mindenképp meg kell adni a szavazati jogot:
1. Ne gondoljuk azt, hogy a magyar állampolgárság tavalyi kiterjesztésével be is gyógyítottuk azokat a sebeket, amelyeket december ötödike okozott. A lélek sebeit ápolni lehet talán, de begyógyítani ily hamar semmiképp. Könnyen lehet, hogy a szavazati jog korlátozása által előálló, határon túliakkal szemben alkalmazott negatív diszkrimináció felszakítja majd a régi sebeket, ismét elmélyül a magyarok közti árok.
2. Amennyiben a magyar kormány nem adja meg a szavazati jogot a határon túli magyaroknak, az diplomáciai kudarc. Ezzel ugyanis ország-világ előtt beismerné, hogy az állampolgárság kiterjesztése csak a nemzeti érzés leszerelésére, a határon túliak átmeneti beetetésére stb. szolgált, nem veszi komolyan őket. Abban biztosak lehetünk, hogy a Magyarországgal szomszédos államok ezt nem fogják kihasználatlanul hagyni, suttogó propagandájuk tovább fogja mérgezni a magyar lelkeket. Arról már nem is beszélve, hogy a nemrég még a szaporodó magyar állampolgárok száma miatt aggódó nemzetközi körök hirtelen felfedezik majd, hogy a magyar állam saját állampolgárait súlyosan diszkriminálja.
3. Legyen már végre egyszer valami, csak egyetlenegy olyan valami, amit teljes egészében végigviszünk, nem végzünk félmunkát!
F. V. Örs
(A szerző erdélyi politológus olvasónk, a Marosvásárhelyi Jobbik Baráti Kör volt elnöke)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum