- Mi késztette arra, hogy Kolozsvár bejáratánál kitegye a magyar nyelvű helységnévtáblát?
- Mindenekelőtt szerettem volna látványosan bebizonyítani, hogy Kolozsvár ősi magyar város, amely rengeteg szállal kötődik a történelmünkhöz. Magyarországon a kevésbé művelt emberek is tudják azt, hogy mi az a Kolozsvár, de a város Cluj Napoca változatát csak kevesen ismerik. Márpedig az Erdély fővárosába vezető utak mentén csak a román változat díszeleg. Ezért vittünk oda egy magyar nyelvű táblát, fölerősítettük a román alá, és szerettünk volna előtte fényképezkedni. De erre nem volt időnk, mert hamarosan megérkeztek a rendőrök.
- Ott akarta hagyni a román tábla alatt a magyart?
- Nem, haza akartuk hozni, hogy legközelebb is kivihessük, emlékeztethessük a jó embereket a város magyar múltjára és jelenére. Sajnos ez előtt a helységnévtábla előtt a jövőben már nem fényképezkedhetünk, mert a román rendőrség, mint bűnjelet elkobozta.
- Kolozsváron rabosították is önöket. Milyen érzés volt?
- Nem volt kellemes érzés, s az a tudat, hogy birtokukba kerül az ujjlenyomatom. Minden egyes ujjamról vettek lenyomatot, majd a kezem éléről. Le is fényképeztek bennünket. Föltettem a szemüvegemet, mire az oláh valami olyasmit mondott: okulár dzsosz, amiből azonnal következtettem, hogy le kell vennem a szemüvegemet. Elölről, hátulról és oldalról, szóval minden irányból lefényképeztek bennünket. A végén adtak valamilyen kenőcsöt, hogy azzal tisztítsuk le az ujjlenyomatvételkor bekent kezünket.
- A sajtótájékoztatón beszélt róla, hogy a rendőrségre csődített román sajtófotósoknak nagy élményt jelentett a Nagy-Magyarország matrica.
- Igen, reggel nyolc körül már gyülekeztek a helybeli újságírók, de akkor még föl sem tételeztem, hogy a mi ügyünk miatt vannak ott. Azt hittem, hogy valami komolyabb esemény történt a városban, amiért a rendőrség odahívta őket sajtótájékoztatóra. Az ablakból láttuk, hogy lenn a rendőrparancsnok elmondta a magáét, majd a fotóriporterek és a tévékamerások rávetik magukat az autónkra, de leginkább az ablaküvegre ragasztatott Nagy-Magyarország matricára. Nagyon tetszhetett nekik, mert mindenki azt fényképezte. Sőt, ki is nyitották az autónkat és a belsejét is jó alaposan lefényképezték.
- Hogyan sikerült fölvenni a kapcsolatot Szilágyi Mátyással, a kolozsvári magyar konzullal?
- Amikor bevittek bennünket a rendőrségre, közölték, hogy telefonálni nem szabad, de nem vették el a zsebtelefonjainkat. Kimentem a vécébe, fölhívtam egy anyaországi ismerőst és kértem, hogy nézze meg a kolozsvári magyar konzulátus számát. Fölhívtuk a konzulátust és segítséget kértünk. Szilágyi Mátyás konzul személyesen jött a rendőrségre és határozottan, magyar diplomatához méltóan intézte az ügyünket.
- Bántalmazták-e önöket fizikailag, vagy pszichikailag?
- Fizikai bántalmazásban nem volt részünk, a pszichikai abban merült ki, hogy még kinn a helységnévtábla mellett az egyik rendőr tört magyarsággal azt tudakolta, hogy melyikünk helyezte el a táblát, s amikor nem kapott választ, csuklóit összetéve mutatta, hogy bilincsbe verve visznek el minket. Egyébként hosszú percekig karattyoltak ott románul, egyszerűen képtelenek voltak elhinni, hogy tőlünk mondhatnak, amit akarnak, mert velünk a románnal semmire nem mennek. Ekkor szólalt meg az egyik rossz magyarsággal.
- Nyilván egy arra haladó román hívta ki önökre a rendőröket. Hányan érkeztek a helyszínre?
- Legalább huszonöt-harmincan voltak, civil- és egyenruhás rendőrök egyaránt, majd később a csendőrség is a helyszínre érkezett. Valóságos hadiállapot uralkodott a város határában. Fogalmam nincs, hogy miért volt erre szükség.
- Elmegy ezek után Erdélybe, s azon belül Kolozsvárra?
Természetesen elmegyek Kolozsvárra és Erdélybe, mert gyönyörűek az ottani tájak, jó, igaz magyarok lakják. Engem nem lehet ilyesmivel megfélemlíteni, s mihelyt lesz időm, újra útra kelek. Adja a Jóisten, hogy minél többször eljussak még ezekre a területekre.
- Helységnévtáblával?
- Akár azzal is. De ha a románok egy kicsit is komolyan gondolják az Európai Unió által hirdetett elveket, akkor nem nekem kell vinni a Kolozsvár-táblát, hanem amikor legközelebb megyek, Kolozsvár magyar helységnévtáblával köszönt majd a város határában.
Hering József – Kuruc.info
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum