| Hírek : Nem szeretne Jobbik-irodát Kézdivásárhelyen a Ceausescut kiszolgáló Magyari Lajos |
Nem szeretne Jobbik-irodát Kézdivásárhelyen a Ceausescut kiszolgáló Magyari Lajos
2011.07.05. 11:20
 Magyari Lajos költő, műfordító, az RMDSZ politikusa, a szép, új világban is jól élő kollaboráns publicista a Székely Hírmondóban 2011. június 29-én mocskolódó össztüzet zúdított azokra az anyaországi és erdélyi magyar személyekre, pártokra és szervezetekre, akik megelégelték a hozzá hasonló árulók több mint két évtizedes nemzetaltató tevékenységét. De nézzük, ki ez az 1989. december vége óta – de csak azóta – erősen székelykedő Magyari Lajos.
Magyari Lajos, költő, szenátor
Magyari Lajos elvtárs költő, műfordító és publicista első írásai 1962-ben jelentek meg az Ifjúmunkásban, majd nem sokkal később más magyar nyelvű lapokban is. Az 1989-es változás után a Megyei Tükör utódjaként, s annak posztkommunista újságírói gárdáját átmentő Háromszék című napilap főszerkesztője lett. Egykori elvtársaival együtt a szerkesztőségen belül szinte egymásra licitálva leplezték le a múlt bűneit, s igyekeznek manapság is minél keményebb székely nemzeti cikkeket megjelentetni. A Ceausescu-rendszert derekasan kiszolgált társulatból Magyari mellett mindenképpen meg kell említeni a Háromszék kiérdemesült, veterán újságíróját, Sylvester Lajost, aki a múltját feledtetni akarván szintén keményen pengeti a székely nemzeti húrokat. A két nagy székely baja csak az, hogy Szentgyörgyön szép számmal élnek még azok, akik korábban a Megyei Tükör című lapot is olvasták.
Sylvester Lajos, a másik kollaboráns tollforgató
Magyari Lajos elvtárs mindjárt az 1989-es hatalomátmentő változás után úgy lett a Sepsiszentgyörgyön megjelenő Háromszék főszerkesztője, hogy előtte a legvadabb csacsóleoni időkben, 1968 és 1989 között a helyi elődlap, a Megyei Tükör főmunkatársa és helyettes főszerkesztője volt. Magyarán, egyértelműen bizalmi állást töltött be. A régi szentgyörgyiek még emlékeznek a két Lajcsi, Magyari és Sylvester kollaboráns, kommunista, a megszállókat minden tekintetben kiszolgáló sajtóbeli és közéleti ámokfutására. Az anyaországban talán az Országos Széchényi Könyvtárban lehetne föllapozni a Megyei Tükör és a hozzá hasonló újságok megsárgult lapjait, amelyek sokat mesélhetnek arról, hogy valójában milyen volt az eredeti, igazi arcuk ezeknek az 1989 decembere után egyetlen varázsütésre nagy székellyé vedlett jó embereknek. Ígérjük, ha legközelebb Budapesten járunk, ezt a kutakodást el is végezzük.
Magyari Lajos kollaboráns beállítottságát az is ékesen bizonyítja, hogy a Markó Béla irányította, s a saját maga deklarálta magyar autonómiakövetelést rendszeresen és módszeresen elszabotáló, mindig másról és félrebeszélő Romániai Magyar Demokrata Szövetség színeiben 1992-ben Kovászna megyei szenátor és tanügyi bizottsági tag lett Bukarestben.
A posztkommunisták és magyargyűlölő zsidók nem csak az anyaországban, hanem Erdélyben is jól megértik egymást. Igen, ők a múltban is közösen vívták meg az osztályharcot szovjet vagy román zsoldban, ám többnyire a magyarok ellen. A Kuruc.info megírta, hogy Magyari Lajos 2009 januárjában milyen aljas módon tört lándzsát a népirtók mellett a Gázai övezet elleni izraeli támadás napjaiban. Az újságíró és költő (!) Magyari akkor szegődött a cionista propaganda szolgálatába, amikor a világsajtó már tele volt a Gázai övezetbeli polgári lakosságot ért irtóháború rémképeivel. Magyari Lajos legutóbb a jobb sorsra érdemes Székely Hírmondóban sarat dobált a Jobbikra, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomra, a Magyar Polgári Pártra és mindenkire, aki valamilyen módon szeretné kirántani az erdélyi és az anyaországi magyarságot abból a markóbélás, posványos és tusványos állóvízből, amelybe két évtizeddel ezelőtt az RMDSZ és magyarországi megfelelői taszították. A nemzeti politikusok nevein is gúnyolódó kiérdemesült kollaboráns Magyari eszmefuttatásának végkicsengése az, hogy Kézdivásárhelyen nincs is szükség "Jobbikirodára".
A mi tragédiánk az, hogy még mindig gúzsba kötnek bennünket a Magyari Lajoshoz hasonló, kollaboráns, hajdani komcsi alakok, áltatnak, altatnak és ülnek a nyakunkon megváltozott zászlókkal, címerekkel és jelszavakkal itt és az anyaországban egyaránt. Ők írják a múltunkat, jelenünket, s ha idejében nem kapunk észbe, a jövőnket is. Ezért alakultak meg a Magyari által kárhoztatott pártok és szervezetek, s ezért van igenis szükség a Jobbik-irodára Kézdivásárhelyen.
Mikó Áron – Kuruc.info
Kapcsolódó:
„Székely szigetek”
Betűméret:  
Szerzõ: Magyari Lajos | A cikk megjelenésének dátuma: 29/06/2011
Az ember óhatatlanul csak fogja a fejét egy-egy félresikeredett esemény kapcsán, s kérdezi: végtére is ki mit akar itt, miért kell egyre fogyó erőinket még tovább forgácsolni, ostobaságokra fecsérelni energiáinkat, amikor a túlélésért való küzdelem folyik körülöttünk. Kézdivásárhelyen Székely Szigetet szervezett a Hatvannégy Vármegye Iúsági Mozgalom (HVIM), a Jobbik „erdélyi szárnya”, s az egész mögött ott áll az MPP vitézi vezérkara, mely semmiképpen nem akarja észrevenni, hogy lassan szigethegység lettünk a „népek harcának zajló tengerén”. Mert mi is történik? Az MPP ócsárolja az RMDSZ-t, az idecsődített Jobbik a magyarországi kormánypártokat, s ebben az általános hang- és elmezavarban már szárnyát próbálgatja az új Tőkés-párt, az EMNT helybéli reprezentációja is. Ez még visszafogottan, némi tartással ugyan, de ami késik, az nem szokott elmúlni…
A Fennvaló beleszólt a nagy gyülekezésbe, s szétzáporozta a beígért tömegeket. Erre mit lehet mondani? Hogy neki sokkal több esze volt? Esetleg azt, hogy Zagyva Gyula és a Fortyogó szellemét nem óhajtotta egyesíteni? Fortyog, forrong és zagyvul a világ enélkül is, s a bajaink állandóan kazalba-asztagba gyűlnek. Hogy miért döntögetjük fel éppen mi a nehezen öszszehordott kis boglyáinkat éppen most, arra nagyon nehéz választ találni. Senki nem akarja állítani, hogy a pillanatnyi magyar kormány - erők (Fidesz–KDNP) és a honi kormánytényező, az RMDSZ feddhetetlenek és egyedül üdvözítőek lennének, de az biztos, hogy sem a Jobbik, sem a HVIM, sem az MPP, sem az új erdélyi magyar néppárt nem jelent semmiféle alternatívát, sem ott, sem itt. Feltűnési viszketegségben szenvedők (ez még a jobbik eset!) és hatalmi vágyaktól mozgatott dilettánsok gyülekezete mindenik, s kiket is céloznak meg!? Nyilván a forrófejű fiatalokat, a realitásokat félresöprő ködevő idősebbeket. Az egyiket még nem érdekli, a másik feladni látszik a természetes parancsot, hogy a kisebbségnek nincs jövője szívós összefogás és nagy-nagy önfegyelem nélkül. Hőböröghetünk, okoskodhatunk, de ez a „kalandozás” is, akár az ezerszáz esztendőkkel előtti, csak a „gyászmagyarsághoz” vezethet.
Én nem hiszem, hogy Kézdivásárhelyen szükség lenne Jobbikirodára.
http://www.hirmondo.ro/web/index.php/velemeny/26213-Szkely-szigetek.html
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum