Összefoglaló az autonómia lényegéről:

Az autonóm terület lényege a hatalommegosztás, mely révén a terület kormányzata megosztott vagy teljes körű döntéshozatali jogosítványokat kap az államtól saját ügyeinek irányítására. Így az adott terület kormányzata szélesebb hatáskörrel rendelkezik, mint bármely más, hozzá hasonló közigazgatási területe az államnak. Minden egyes, az autonóm terület számára biztosított jogosítvány gyakorlásának társulnia kell a megfelelő pénzügyi rendszer kiépülésével. A különleges jogállást az alkotmány, törvény vagy statútum biztosíthatja. A területek különböző helyzete más-más kivitelezést igényel.

A nemzeti közösség (vagy népcsoport) autonóm területe része egy állam bizonyos területének, ahol többségben élő nemzeti közösségek, országos viszonylatban általában az őshonos nemzethez vagy népcsoporthoz tartozók által megvalósított kormányzás működik. Ez egy különleges jogállású terület ahol gyakorolják a törvényhozó és végrehajtó hatalom bizonyos illetékességeit, e csoportok fennmaradása, esélyegyenlősége, vagyis boldogulása érdekében.

A helyi kormányzatnak ( nem az önkormányzatról, hanem az autonóm tartomány parlamentjéről van szó) nagy a hatásköre az illető területre vonatkozó gazdasági, politikai és kulturális döntéshozatalban és a többi számukra fontos kérdésben független az állami kormányzattól.

Illetékessége bizonyos nemzetközi jogosítványokat is magába foglalhat függetlenül az állami kormányzattól. A hátrányos megkülönböztetés megszüntetése, a politikai hatalomhoz való hozzáférés és a gazdasági esélyegyenlőség céljából jön létre.

Amennyiben a nemzeti közösségek jogainak ( helytelenül az úgynevezett "kisebbségi jogoknak" - ugyanis az adott területen az állam által "kisebbségnek " csúfolt nemzeti közösség van többségben !) különféle megnyilvánulási formáinak rangsorolását célozzuk meg az alapvető jogoktól az átfogó jogosítványok irányába,akkor a ezen jogok rangsorának alsó szintjén előszöris a kirekesztés tilalmának, valamint az egyenlőségnek az elve áll.

Másodszor: a következő fokozat a különleges jogok törzsfogalma, azon jogoké, melyek egy nemzeti közösségi csoporthoz tartozó személy (a trianoni szóhasználatban kitalált relatív fogalom, az úgynevezett "kisebbségi") különbözőségét is figyelembe veszi, melynek biztosítása egyéni vagy közösségi szinten történhet az esélyegyenlőség létrejötte céljából.

Harmadszor: Amennyiben ezek a jogok az önkormányzásba is beépülnek és ennek egy bizonyos szintjét biztosítják, az autonómia alapkövévé, letéteményesévé válnak. Az autonómia a közösségi jogok rangsorának felső szintjén foglal helyet, mint kollektív jog és az adott nemzeti közösség számára az idegen kultúrájú és nyelvű állam keretében elérhető legmagasabb jogi státust jelenti.

Az autonóm területet mind a belső, mind a külső vagy nemzetközi jog létrehozhatja

• A belső jog alkotta autonómia jellegzetessége, hogy adott állam jogalkotója hozza létre az autonóm területet (például Grönland és Korzika autonómiája, vagy a skandináviai lappok személyi autonómiája- mely tulajdonképpen a kollektív jog szempontjából kulturális autonómia). Ez történhet alkotmány, törvény, statútum kidolgozásával vagy ezek kombinációja révén, esetleg a szokásjog alapján.
• A külső, avagy nemzetközi jog alapján létrehozott autonómiák alapulhatnak
  • kétoldalú szerződésen, (például Dél-Tirol és Åland-szigetek),
  • egyoldalú nemzetközi jogi cselekedeten (például a Nemzetek Szövetségek idején Albánia és Irak), a nemzetközi jogközösség döntése alapján, a rend és a béke érdekében (például az iraki kurd lakosság védelme, vagy a délszláv államban a biztonsági övezetek).
  • Formái a kollektív jog érvényesítése szempontjából a kulturális és területi autonómia modell. Az kulturális a szórványban élők a területi az egy tömbben élők számára megvalósítható kollektív jogi biztosíték. A gyakorlatban példaértékűen megvalósított kulturális autonómia modell a finnországi svéd nemzetrész autonómiája , a jól működő területi autonómia modell pedig az önhibájukon kívül Olaszországhoz csatolt Dél-Tirolban élő  osztrák németek területi autonómiája. A két autonómia forma egy államon belül is kombinálható az adott nemzeti közösség jogainak biztosítása számára ( a szórványban és és egy tömbben élők számára pl.Erdélyben vagy Felvidéken is megvalósítható lenne).

Előnyei: 

• A központosított hatáskörök csökkentésével megszűnik az autonóm terület kiszolgáltatotsága.
• A hatáskör esetében érvényesül az alulról építkezés elve, nevezetesen az, hogy egy rendszerben a felsőbb szint nem veheti át azokat a feladatokat, melyeket egy alacsonyabban elhelyezkedő szint is megvalósíthat.
• A felsorolt feltételek mellett kialakul az egyaránt üdvös gazdasági esélyegyenlőség, a hatalmi egyensúly, megszűnik a beolvadási kényszer és ezek eredményeként, valamelyik népcsoporthoz való tartozás jelentős tényezővé válik a legtöbb ember életében.
• Megvalósul az adott nemzeti közösséghez tartozó személyeket megillető többségi lakosság jogaival egyenértékű az azonos jogok érvényesülésének szavatolása.
• Meghatározó eszköz, amelyet annak érdekében használhatnak fel, hogy tiszteletben tartsák az önhibájukon kívül nemzeti kisebbségi létbe kényszerült népcsoportok jogait és érdekeit, a politikai rendszeren belül leképezzék a lakosság sokféleségét, ugyanakkor pedig megőrizzék az állam területi oszthatatlanságát.
• A nemzeti közösségi jogok ( az adott nemzetrészt megillető közösségi jogok a számára idegen kultúrájú és etnikumú államon belül) vonatkozásában az autonóm terület intézményei egyike a lehetséges megoldásoknak, egyike azoknak a jogi eszközöknek, melyek más állam határai közé kényszerített nemzetrészek fennmaradását és boldogulását hivatottak szolgálni békés eszközökkel.
• Az állam intézményrendszeréhez kapcsolódva, az egyes autonómia-elrendezések elősegítik a nemzetrészek hatékony védelmét, megteremtve a megfelelő közjogi kereteket a nemzeti közösségek részvételére az őket érintő döntések meghozatalában.
• A más állam határai közé kényszerített őshonos nemzeti közösségeket érintő ügyek saját hatáskörben történő intézése révén a nemzetrész biztosítékot kap arra, hogy akarata ellenére nem születik döntés, tehát vagy önmaga dönt vagy pedig megkerülhetetlen tényező a z állami döntéshozatalban és nagyobb súllyal járul hozzá ahhoz a döntéshez, amelyet az állahatalom hoz a domináns helyzetben levő etnikummal szemben.
• A térségben élő népcsoportok belső önrendelkezése és vétójoga megakadályozhatja, hogy akarata ellenére kedvezőtlen állami döntés szülessen ( lásd a szlovák nyelvtörvény rossz példáját vagy a Benesi dekrétumok hatályának, többségi szavazattal elért parlamenti megerősítését, ahol az állam kirekeszti saját állampolgárait, csak azért ,mert magyar anyanyelvűek), Az autonómia biztosítéka annak, hogy tiszteletben tartsák a nemzeti közösségekben élő népcsoportok kolléektív és egyéni jogait, érdekeit, ugyanez szavatoja a nemzeti  közösségek békés egymás mellett élését.
• A nemzeti közösségek jelentős része tehát azért igényli az autonómia valamely formáját, mivel ezáltal biztosítottnak látja, hogy nem születik akarata ellenére kedvezőtlen döntés.
• Az autonómiára, mint nemzeti közösségi önkormányzásra úgy kell tekinteni, mint olyan intézményre, mely gyakorlati megoldást kínál bizonyos helyzetekben akkor, amikor a hagyományos megoldások nem nyújtanak megfelelő kérdésrendezési kereteket.
• Az önkormányzás intézményi keretei rugalmasak, a társadalmi és jogi viszonyok széles skálájához igazíthatóak, így eltérő politikai megfogalmazások – föderalizmus, konszociáció, devolúció vagy decentralizáció− közepette is megteremthetik a nemzeti közösségek számára jogaik gyakorlásának feltételeit.
• Különböző szintű és rendszerű önkormányzati rendszerek felállítása az adott államban kisebb arányban élő, önálló kultúrával és nyelvvel rendelkező nemzetrészek és a többségben lévő nemzetrész közötti feszültségek enyhítésére, a közösségi jogok szavatolására alkalmas eszköz lehet, amennyiben az magát többségi fölényben élvező nemzet ezt felfogja és nem akarja erőszakosan, tudatosan, akár parlamentáris úton meghozott kirekesztő törvényekkel beolvasztani az adott nemzeti közösséget.
• Az autonóm terület biztosítlék az általunk befizetett közpénzek nagy részének helybemaradására, ami esélyt ad az elhanyagolt, fejletlen térségek gazdasági fejlesztésére, munkahelyeket teremt, aminek a következménye a bérek, a jövedelmek és a nyugdíjak emelkedése valamint csökken az ingázás és elvándorlás kényszere.
• A népcsoportok között létszámarányosan osztják el a közpénzt, a közszolgálati munkahelyeket és a képviseleti megbízásokat.
• Lehetővé teszi a nemzetrészeknek, népcsoportoknak az oktatás és a kultúra önirányítását, így a kulturális közösségük fennmaradását és az anyanyelvük széles körű hivatali és munkahelyi használatát.
• Egyes esetekben a különleges jogállású területek hatáskörébe tartozik a bevándorlási politikák ellenőrzése is, nemcsak idegen országok állampolgárainak vonatkozásában, hanem az illető állam más régiókból származó polgárainak az adott területen való letelepedésére nézve is. Ez a hatáskör értelemszerűen arra szolgál, hogy az illető nemzeti közösség biztosíthassa viszonylagos többségi helyzetének fenntartását és megakadályozza az állam tudatos asszimilációs politikáját ( lásd a szlovák,ukrán, szerb és román kormányzat törekvéseit).
• Megállítja a népcsoportok egyirányú beolvadását.

A gyakorlatban ( néhány példa a működő autonómiákra ):

1. Belgiumi népcsoportok önkormányzása. Belgium Szövetségi Állam, mely közösségekből és régiókból áll. Három közösséget foglal magába: a francia közösséget, a flamand közösséget és a német nyelvű közösséget melyeknek külön parlamentjük van, mégpedig a Vallon Regionális Tanács a Flamand Regionális Tanács és a Német Közösségi Tanács. A német közösség 25 főből álló önkormányzatát közvetlenül választják. Négy nyelvi területet foglal magában: francia, holland, Brüsszel főváros kétnyelvű és a német nyelvű régiót (ez az ország területének 3%-a). A Német Nyelvi Területnek a jogai a tőle nagyobb autonómiákéhoz képest nem csorbulnak, így például a külön parlamenttel rendelkeznek. Belgiumnak három hivatalos nyelve van: a francia, a német és a flamand (holland). A lakosság több mint fele (58%) flamand (holland) ajkú, a francia a második nyelv (42%), a német anyanyelvű emberek száma kevesebb mint 1%.
2. Finnországi Aland-szigetek autonómiája. Finnország öt tartományból és egy autonóm tartományból (Aland-szigetek) áll. A tartomány az Államtanács fennhatósága alá tartozik; ez a rendszer szinte semmit nem változott létrehozása (1634) óta. Az Aland-szigeteknek mintegy 25 000 svéd nyelvű lakosa van, ami az ország népességének 0,5%-a. A törvényhozó hatalmat a szigeteken a Tartományi Parlament, a Landsting gyakorolja. Hivatalos nyelv a finn és a svéd. Tovább…>>>
3. Finnországi népcsoportok települési önkormányzása. A település közigazgatása finn- vagy svédnyelvű, de lehet kétnyelvű is akkor, ha a településen kisebbségben élő svéd vagy finn lakosság száma elér egy határértéket.
4. Finnországi számi népcsoport önkormányzása. A finn nyelvtörvény speciális jogokat biztosít a számi nyelv számára az általuk lakott területen, ahol 5700 főből álló számi(lapp) kisebbség él. A számi húsztagú parlamentet minden őket érintő kérdésben köteles a finn parlament meghallgatni. A diákoknak kiskoruktól biztosított az anyanyelvi oktatást.
5. Franciaországi Korzika autonómiája. A sziget közigazgatási elnevezése Korzikai Területi Közösség. A legmagasabb választott szerve a Korzikai Területi Gyűlés 51 képviselővel. Ők választják a sziget végrehajtó szervét a Végrehajtó Tanácsot. A Területi Gyűlés önigazgatásából hiányzik a normatív jogszabály alkotási jogköre. A hivatalos nyelv és az oktatási rendszer francia, de a korzikai nyelv (olasszal rokon) fakultatív nyelvként használható és a saját nyelv és kultúra előtérbe kerül.
6. Nicaragua atlanti partjának autonómiája. Nicaragua atlanti partja két fő régióra osztódik az északi és a déli régióra. Mindkét régió közvetlenül választja a Regionális Tanácsát. E szerv közreműködik a nemzeti egészségügyi, oktatási és kulturális, valamint a közösséget szolgáló programokban. A spanyol a hivatalos nyelv Nicaraguában, de a közösség nyelve szintén elismert, de csak a régió területén.
7. Olaszország alkotmányában meghatározott statútum szerint a különleges jogállású régióiban a hivatalos nyelv az olasz (regionális nyelvek: Dél-Tirolban német és ladin; Friuli-Venezia Giulia területén friuli, szlovén és német; Valle d’Aostában francia). A katonai intézményekben mindenütt hivatalos nyelv az olasz.
   1. Dél-Tirolra az Autonómia Statútum egy sor autonóm hatáskört ruház át. Tovább…>>>
      1. Ladin nyelvi közösségek települési önkormányzása. Dél-Tirolban nyolc többségében ladin népességű községben mindhárom nyelv egyenjogú. Az iskoláikban mindhárom nyelvet oktatják.
8. Spanyolország autonóm közösségei. Ma Spanyolország ugyan hivatalosan egységes, de valójában a nyolcvanas években létrejött az a közigazgatási felosztás, mely szerint ma Spanyolország 17 autonóm közösség szövetségeként működik. Az autonóm tartományok többsége megyékre oszlik. Az összes autonóm közösség (Comunidades Autonómas) saját törvényekkel, kormánnyal és különböző szintű önállósággal rendelkezik, például nincs mindegyiknél önálló rendőrség, oktatási és egészségügyi rendszer. Az autonómia legmagasabb fokáig eljutott tartományok: Baszkföld, Galícia, Katalónia és Andalúzia. Megoldatlan kérdések természetesen így is adódnak, mert a központi kormány szűkíteni az autonóm kormányok pedig szélesíteni szeretnék a tartományok önállóságát. Hivatalos nyelvek: spanyol (kasztíliai) ;(második hivatalos nyelvként: katalán: Katalónia,Valencia, Baleár-szigetek; baszk: Baszkföld; gallego: Galícia; valamint a spanyol és katalán mellett harmadik hivatalos nyelvként Val d'Aranban (Aran-völgy): az aráni, ami egyokcitán nyelvjárás). Tovább…>>>
9. Svájci népcsoportok autonóm területe. A svájci alkotmány szerint a kantonokat mindazok a hatáskörök megilletik, melyeket nem utaltak tételesen a szövetség hatáskörébe. A kantonok a négy hivatalos nyelvterület – a német, a francia, az olasz és retoromán – valmelyikéhez tartoznak.

 (a Wikipédia nyomán nemzetidal.gportal.hu szerk.)

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés