Alcím: A nemesség és az uralkodók műtárgyainak sorsa
Oldalak száma: 360, kiadva: 2006
Beharangozó: Emberek ezrei álltak és fognak állni néma megdöbbenésükben a felbecsülhetetlen értékű műtárgyak előtt az Esztergomi Keresztény Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a Magyar Nemzeti Múzeumban. Nem egy kiállított tárgy Szlovákia területét is végigjárta.
Sok szlovák műtárgy – sok éves kutató-, szinte detektívmunka állal – hazatér, és elmeséli a történetét elődeink nem mindennapi gazdagságáról, és arról, hogy a sors különösen kegyetlen volt hozzájuk.
A borítón lévő kiemelt "elveszett szlovák" műtárgyak (fordítás, dőlttel megjegyzéseink)
:
- Nemes G. Cemicky eltüntetett nagyon sok művészeti kincset, külföldre...
(Csemicei Csemiczky - magyar nemesi család, mentett minden magyart, ami menthető volt)
- Choteková grófnőtől 1945-ben brutálisan elrabolták a családi értékeit, melynek következtében megbolondult.
(Felmenői: Chotek család - morva nemes, anyai ág: Brunswick/Brunszvik – magyar grófi család, ezek szerint csak a tótok lophatták meg, amikor 1945-ben átvették a hatalmat)
- B. Majlát tudós volt, de szélhámos is…
(Feltehetően a Majláth erdélyi magyar nemesi családból származhatott, a szélhámosságot valószínűleg arra érti, hogy „ellopta” a „szlovák” műkincseket.)
- L. Benicky-nek valahol New Yorkban van a sírja, csak egy kép maradt meg nekünk tőle
(Beniczei és Micsinyei Beniczky magyar nemesi család 1269-től)
- Pozsonyban két uhor (magyar) királyi korona maradt, az egyiket egy páncélterem sötétje védi…
(A magyar korona mióta szlovák?)
- Hova tűntek a beckói Stibor gazdag lovag drága kincsei?
(Stiborici Stibor – lengyel/magyar nemes, Luxemburgi Zsigmond személyes lovagja, a Vág völgyének az ura. Természetesen ezúttal is magyar kincsekről van szó.)
- A cseh nemzet legnagyobb történelmi és művészeti kincsét 1938-ban rejtették el Zsolnán…
(Itt legalább beismerték, hogy ők lopnak, de csak a csehektől. A magyart sosem fogják beismerni.)
Az elveszett szlovák kincsek (2)
Alcím: Műtárgyaink sorsa (főleg a magyar múzeumokban és képtárakban)
Oldalak száma: 559, kiadva: 2007
Beharangozó: A monumentális dokumentáció elveszett, eladott, vagy ellopott felbecsülhetetlen értékű műtárgyak második kötete főleg a szlovák múzeumokból és képtárakból elhurcolt műtárgyakat figyeli, melyekkel a külföldi intézmények dicsekednek. Megdöbbentő tényeket közöl a szlovák oltárokról és festményekről, melyek főleg a magyar múzeumokban találhatók.
A szerző Az elveszett szlovák kincsek (1) könyvéért megkapta A tények irodalma írói klub díját, Az Irodalmi Alap díját a Tudományos irodalom kategóriájában, E. E. Kisch nemzetközi díját és a Matica Slovenská Karácsonyi díját.
A borítón lévő kiemelt „elveszett szlovák” műtárgyak:
- Zsigmond császár arcát Európa a Garamszentbenedeki Kálvária-oltárról ismeri, melyet Simor János győri érsek Esztergomba hurcolt el. Az oltárt 1427-ben faragták (a baloldali kis kép).
- A Nádasdi madonna (kb. az 1420-as évből) még 1919-ben is otthon volt Szlovákiában – ki hurcolta el egy másik állam (azaz Csonka-Magyarország)nemzeti múzeumába?
- A 13. századtól a Trsztenszky, Trsztennai és Bán magyar nemesi családok voltak a falu birtokosai (a jobboldali kis kép).
- A kereszténység krónikáját Raffaello, Tiziano és mások képeivel tucatnyi országban ismerik. A mosóci (1471) Szentháromság-oltár a Magyar Nemzeti Galériából is le van benne festve. Mosócot és Szlovákiát sem említik benne…
A Szentháromság-templom egykori főoltára, Mosóc: A Szentháromság-tábla és a szárnyak felső táblái 1911-ben a magyar nemesi Révay-család mosóci mauzóleumában voltak (a nagy kép).
- Hova tűntek a híres bányavárosok aranyozott nemesi jelvényei?
- Mit hurcolt el Ján Cernoch, Magyarország prímása (és nem csak Szakolcáról, a szülővárosából) Esztergomba azokban az években, amikor százával más papok segítették a nemzetet túlélni a kegyetlen és keresztényellenes magyarosítást?
Csernoch János: esztergomi érsek, bíboros-hercegprímás, Nagy-Magyarország utolsó hercegprímása. És "szlovák" létére, gondolom a barbár tótok elől, jobbnak látta elmenekíteni a magyar értékeket a biztos pusztulás előtt.
- A gótikus szárnyas oltárok a középkori Magyarországon (Budapest, 2005) könyvből kiderül, hogy két oltár Romániából van, és a többi Kisszebenből (Sabinov) és más szlovák városokból és falvakból, egy sem Magyarországról…
(A nem magyarnak hazudott oltárok: a garamszentbenedeki Kálvária-oltár (1427), a selmecbányai Vizitáció táblakép (1506), a bártfai Pieta-oltár (1430), a prázsmári oltár – Brassó mellett (1450), a kassai főoltár (1474), a bártfai Szt. Egyed-templom főoltára (1466), a Csíkmenasági Szűz Mária-templom főoltára (1523), a budavári Mátyás-templom Szt. Imre-oltára (!).
Emlékeztetőül: az úgynevezett Szlovákia 1993-ban jött létre.
- 1912-ben Szentmária falu templomából elvitték a gótikus remekműveket restaurálásra az első magyar múzeumba, és a mai napig nem adták vissza. Szlovákiában még senki nem tette közzé a fényképeiket, melyek benne vannak ebben a könyvben és még egy ateistának is megállítják a lélegzetét…
Értik, 1912-ben "Szlovákiából Magyarországra"...
- Budapesten állítják ki a 15. századból való Berzenkei oltárt is. A Szlovákiai műkincsek tára megfogalmazza, hogy több szlovák műkincs Magyarországon van, de erről az oltárról és több másról ott egy szó sincs…
- A Kassai Múzeum igazgatója, Kőszeghy-Winkler Elemér a monarchia bukásával a múzeumot kirabolta, és Magyarországra vitte. Később a magyarok a megszállt Kassáról 1943-ban 86 kincsekkel teli ládát vittek el az éjszaka leple alatt a Horthy Magyarországára, melyekben az 1474-ből való kassai főoltár is volt.
Mert mentették az 1000 éves magyar kincseket a tót vandalizmus elől. És amit nem sikerült elmenekíteni, abból lett a szlotákok Műszaki Múzeuma 1947-ben, lásd
itt.
- Műkincsek ismeretlen történetei, melyek Szlovákiában keletkeztek, és mindig is a mieink voltak, de idegen múzeumok és képtárak dicsekednek velük… Elég! Folytathatnánk, de nem fogjuk. A szívünk már most vérzik.
A szerzők további „bizonyítékai”, hogy minden műtárgy "szlovák":
- Négy az öt műtárgyból, mellyel propagálja magát a Magyar Nemzeti Galéria a külföldiek előtt, Szlovákiából származik.
A szerző szerint az alábbi térképen itt is jól látható, hogy minden oltár "Szlovákiából származik, tehát szlovák".
(Kuruc.info - olvasónktól)
Kapcsolódó:
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
SŐT.. Mondok jobbat..
Nem is volt magyarország hanem Szlovákia.1563-1830 között.... MIvel Pozsonyban koronázták meg a királyokat..:) Ha Horthy szlovákia területén született volna akkor Slotáék most azt siratnák hogy az ujraegyesülés után szétesett Nagyszlovákia?