- Szigorú költségvetési konszolidáció: valamennyi tagállamnak, különösen pedig azoknak, amelyek ellen túlzotthiány-eljárás folyik, a közkiadások növekedését szigorúan a középtávú GDP-növekedés rátája alatt kell tartaniuk, miközben prioritásként kell kezelniük az olyan területekre irányuló, a fenntartható növekedést elősegítő kiadásokat, mint a kutatás és innováció, az oktatás és az energetika. A közvetett adók növekedés-barátabbak a közvetlen adóknál, az adókulcsok emelésével szemben pedig az adóalapok szélesítését kell előnyben részesíteni.

    -  A makrogazdasági egyensúlytalanságok korrigálása: a magas folyó fizetésimérleg-hiányú és jelentősen eladósodott tagállamoknak a korrekciót szolgáló konkrét intézkedéseket kell előirányozniuk, ezek kiterjedhetnek a bérek szigorú és tartós visszafogására, ideértve a béralku-rendszerek indexálási záradékainak felülvizsgálatát is.

    - A munkavállalás vonzóbbá tétele: a munkaerő-kereslet serkentése és a növekedés megteremtése érdekében valamennyi tagállamnak prioritásként kell kezelnie a munka megadóztatásától való elmozdulást.

    - A munkanélküliek munkába állításának elősegítése: a fellendülés beindulásával...: felül kell vizsgálni a munkanélküli ellátásokat annak érdekében, hogy biztosítható legyen a munkavállalásra ösztönzés, az ellátásoktól való függőség elkerülése és a gazdasági ciklusokhoz való alkalmazkodás. A tagállamoknak biztosítaniuk kell a munka kifizetődőségét a jövedelemadó-szint (különösen az alacsony jövedelmek esetében) és a munkanélküli ellátások közötti koherencia növelésén keresztül.

    - A nyugdíjrendszerek reformja: azoknak a tagállamoknak, amelyek még nem hoztak ilyen intézkedéseket, meg kell emelniük a nyugdíjkorhatárt. A tagállamoknak prioritásként kell kezelniük az előrehozott nyugellátás leépítését, és célirányos ösztönzőket kell alkalmazniuk az idősebb munkavállalók foglalkoztatására és az egész életen át tartó tanulás előmozdítására. A tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a magán-megtakarítások növekedését a nyugdíjjövedelmek növelése érdekében.
 
A brüsszeli bizottság ajánlásai alapján az Európai Tanács a nyár előtt országspecifikus politikai iránymutatásokat (sic!) fog közzétenni, melyeket a tagállamoknak fontolóra kellene venniük a jövő évi költségvetéseik kidolgozásához és növekedési politikáik végrehajtásához. A politikai koordináció integrált megközelítésének szellemében a Tanács egyszerre fogja értékelni a költségvetési és a növekedési stratégiákat.

És ez így lesz ezentúl minden évben. Az euróövezeti, illetve az EU-beli állam- és kormányfők következő, márciusi csúcsértekezletének napirendjén szerepel a fentieken túl a közös államháztartási célok (legföljebb 3 százalékos folyó hiány a GDP-hez képest, legföljebb 60 százalékos bruttó államadósság a GDP-hez képest) kikényszerítését szolgáló büntetésrendszer szigorítása, illetve a bajba került országok támogatására szolgáló, tavaly létesített euróövezeti mentőalap (EFSF) kapacitásának növelése és az intézmény állandósítása az Európai Stabilitási Mechanizmus keretében.

Mindehhez járult a legutóbbi, február eleji csúcsértekezleten a német és a franca kormány közös, immár a bizottsági ajánlásokhoz csatolt javaslata "európai versenyképességi paktum" megkötésére. Ebben már kimondottan az szerepel, hogy
 
    - a bérek, fizetések inflációs kiigazítását meg kell szüntetni,
    - kölcsönösen el kell ismerni a diplomákat és más, szakképesítést igazoló okmányokat,
    - "közös vetítési alapot" kellene kidolgozni a társasági adóra,
    - a nyugdíjrendszereket, benne az átlagos nyugdíjkorhatárt hozzá kell igazítani a demográfiai fejleményekhez,
    - a nemzeti alkotmányokba kötelezően be kell iktatni az "adósságriadó" mechanizmusát,
    - nemzeti válságkezelő rendszert kell létrehozni a bankok számára.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés