Szudán több mint két és félmillió négyzetkilométernyi területen fekszik és ezzel Afrika legnagyobb országának számít, de egy sikeres népszavazást követően ezt a pozícióját kénytelen lesz „átadni” Algériának. Az ország lakossága közel 44 millió fő, az átlagéletkor 18,4 év. 2009-es adatok szerint az egy főre jutó GDP 2200 dollár, a szegénységi küszöb alatt a lakosság 40 százaléka él.

Szudán a 19. század végén került egyiptomi-brit uralom alá, amely 1956-ig a függetlenség elnyeréséig tartott. Az országot a britek két, lényegében egymástól független területként kormányozták; az északi volt a muszlim, a déli a keresztény terület. 1955-ben, egy évvel a függetlenség elnyerése előtt polgárháború tört ki Észak- és Dél-Szudán között. A déliek, akik ellenezték a függetlenséget, attól féltek, hogy az új országban az északiaké lesz a hatalom.

Az első szudáni polgárháború 1955-tõl 1972-ig tartott. 1972-ben az észak-déli konfliktus feloldására Addisz-Abebában egyezményt kötöttek, azonban 1983-ban az ellenségeskedések kiújultak. Ennek legfőbb oka az volt, hogy Nimeri elnök úgy döntött, Szudánt föderatív állammá szervezi át, amely magában foglalta Dél-Szudán államait is, valamint újra bevezette az iszlám törvénykezést.

Kétmillió áldozatot követelt a harc

1989-ben vértelen puccsal Khartúmban Omar al-Basír ragadta magához a hatalmat. Támogatója a dr. Hasszán al-Turabi vezette Nemzeti Iszlám Front volt. Az új kormány iszlám orientációjú volt és később megalakították a Népi Védelmi Erőt, amelybe vallásos propagandával toborozták az embereket. A háború több mint 20 évig tartott.

Szudán független történetét áthatja a krónikus, rendkívül kegyetlen háborúskodás, amely élesen megosztotta az országot faji, vallási és területi alapon; négymillió ember menekült el lakhelyéről (a teljes 32 millióra becsült lakosságból); becslések szerint kétmillió embert öltek meg. A szudáni gazdaság romba dőlt, élelmiszerhiány lépett fel, következménye a lakosság éhezése, rosszul tápláltsága lett.

A déli lázadók és a kormány között folyó béketárgyalásokon jelentős haladást értek el 2002-ben és 2004 elején. A 2002. július 20-án aláírt machakosi jegyzőkönyv lefektette a további tárgyalások alapjait, és rendelkezett az államszervezetről: garantálta Dél-Szudán autonómiáját hat évre, amelyet népszavazás követ a függetlenségről. Addig is létrehoztak egy elnökhelyettesi posztot, megállapodtak az olajbevételekből való egyenlő részesedésről, de mindkét fél hadserege addigi állásaiban maradt. John Garang, az egyezmény déli aláírója, kinevezett alelnök 2005. augusztus 1-jén meghalt helikopter-balesetben, három héttel az eskütétele után.

Új állam születhet

Az átfogó békerendezés biztosította a déli terület autonómiáját, külön hadsereget hozhatott létre és szavatolta, hogy 2011 januárjában népszavazást tarthassanak a függetlenségről. Meghatározták, hogy a népszavazáson a déliek legalább 60 százalékának kell részt vennie és 60 százaléknak kell igennel voksolnia. A népszavazás eredményességét vetíti előre az is, hogy az elmúlt években sem vált vonzóvá az egységes Szudán eszménye a délen élők számára, és a nagyhatalmak is hozzájárultak az új állam esetleges létrejöttéhez. Az esetlegesen létrejövő új állam gazdasági lehetőségeit jelentősen behatárolja, hogy a területén lévő olajat az északi rész segítsége nélkül nem tudja a tengerhez szállítani és nincsen infrastruktúrája a feldolgozáshoz sem.

Dél-Szudánban sikeresen lezajlott a választói regisztráció, a lakosság békésen és tömegesen járult a választói irodákhoz, hogy bejelentse szavazási szándékát. Végül egy hónap alatt a szavazóképes lakosság 96 százaléka, 3,28 millió fő regisztrálta magát a január 9-i referendumra. A déliek elszántságát látva mostanra már Omar Bashir elnök is realizálta, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint január 9-én Dél-Szudán elsöprő többséggel a függetlenség mellett fog dönteni. Az elnöknek személyes ambíciója, hogy az elszakadás ne történjen meg, hiszen nem csak gazdasági csapás (az olaj elvesztése), hanem óriási presztízsveszteség is lenne ez számára.

Minden készen áll a január 9-i népszavazás lebonyolításához – jelentette be Hassam Gadkarim, a helyi választási iroda szóvivője. A referendumon Szudánon kívül többek között Kenyában, Etiópiában, Ugandában, az USA-ban, Kanadában és Ausztráliában is voksolnak. A választáshoz szükséges kellékeket elküldtük a szavazókörökbe – tette hozzá.

Újabb polgárháború jön?

Öt év semmittevés után a déli országrész lakói érthetően nem bíznak a központi hatalomban, inkább a saját kezükbe vennék az irányítást. Persze elképzelhető, hogy Khartúm ezt végül ügyesen meg fogja tudni akadályozni. Amekkora logisztikai problémákkal kell szembenéznie Dél-Szudánnak, nem lenne meglepetés, ha káoszba fulladna a népszavazás. Ez pedig kedvezne Omar Bashirnak, aki így megtámadhatná az eredményt bíróság előtt, visszaélésekre és rendbontásokra hivatkozva. Juba természetesen tiltakozna és egyoldalúan kikiáltaná függetlenségét, ezt viszont Khartúm agressziónak titulálva katonailag intézhetné el a kérdést.

Az esetlegesen létrejövő új állam nevéről még nincsen döntés, de elképzelhető, hogy Új Szudánnak, Equatoriának, Juwamának, vagy pedig Nílusi Köztársaságnak fogják nevezni. A választás helyszínén tartózkodik Jimmy Carter volt amerikai elnök, Kofi Annan, az ENSZ volt főtitkára és George Clooney színész is.

(MNO)

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés