A „tavaszi hadjárat”, vagyis a kampányunk az anyagi keretek adta lehetőségeinkhez képest nagyon jól sikerült! Simán vertük az MSZP-t és második körre kényszerítettük a Fideszt. Ennél komolyabb eredményt nem lehetett kihozni, bár szerintem, ha figyelembe vesszük a pártok anyagi forrásait (ami egy kampányban szinte a legfontosabb tényező) már ez az eredmény is az előzetes realitásokon messze túlhaladt. Heves megyéből végül hárman jutottunk mandátumhoz: Vona Gábor, Sneider Tamás és jómagam. Így egyike lehettem annak a 47-nek, akiktől közel egymillió szavazó várta a csodát.
Az első hivatalos belépés a parlamentbe nagyon felemelő pillanat volt. Eszembe jutott a 300 című film, amikor Leónidasz király, mindössze 300 spártai harcossal védelmez egy országot az elképesztő túlerővel érkező Xerxész perzsa uralkodóval szemben… Mi ott találtuk magunkat egy addig teljesen ismeretlen „terepen” 339 tőlünk folyamatosan elhatárolódó, sok esetben dörzsölt, „profi” politikussal szemben.
Ez persze önmagában semmi problémát nem okozott volna számunkra, ha nem volna mindegyikük mögött, a vérlázítóan elfogult médiahenger. Hát nekünk így kellett bizonyítani, és azt hiszem nem vallottunk kudarcot. A kampányban folyamatosan azt szajkózták ellenünk, hogy nincsenek szakmai tapasztalataink, nem vagyunk kormányképesek stb. A csattanós választ hamar megkapták és az elismerést szinte minden oldalról gyorsan kivívtuk, persze ezt hivatalosan soha nem fogják beismerni. Mindenesetre higgye el nekem a kedves olvasó, hogy a bizottsági ülésektől a büfén át a folyosókig bezárólag, szinte mindenhol minden frakcióból sorban gratuláltak az első napok, hetek után, elismerve munkánkat. Csak mi tudjuk, hogy hónapokon át mennyit aludtunk, ill. nem aludtunk azért, hogy fel tudjunk készülni a következő napra.
A tempónak és a magunkkal szemben állított mércének a negatív oldala is hamar megmutatkozott. Feszültségek alakultak ki a családjaink körében, hogy soha nem vagyunk otthon, és feszültségek támadtak a párt alapszervezeteiben, hogy elhanyagoltuk őket. Mindkettő igaz, de egyik sem tökéletesen. Nem szabad ugyanis megfeledkezni arról, ha mi a parlamenti munka rovására részesítjük előnyben a családjainkat és az alapszervezeteket, akkor a média és a riválisaink olyan össztüzet zúdítanak ránk, amelyet nem biztos, hogy könnyen ki tudnánk heverni.
Pillanatok alatt alkalmatlanná, hiteltelenné, jelentéktelenné és megélhetési politikusokká „avanzsáltak” volna bennünket, amelyek ugyanúgy a belső feszültségeket szülték volna. Ezt a nagyon veszélyes támadási felületet sikerült kivédenünk, sőt, egyre több szakmai javaslatunkat teszi magáévá a kormány, s így közvetve mi is alakítjuk a mindennapi életet.
Aztán jött, az őszi önkormányzati választás, ahol helyenként feszültségekkel teli, vélt vagy valós sérelmek miatti keserű emberekkel tarkított Jobbik vette föl a kesztyűt a többi párttal. Az eredmény szerintem a realitás volt. A győzteshez húzás effektusa sokszorosan működött, hiszen a Fidesz által átalakított önkormányzati választási rendszer tovább segítette a kormánypártok mandátumszerzési esélyeit.
Az LMP vidéki eltűnése az MSZP-t erősítette vissza, így több helyütt a korábbi második erőből ismét a harmadik helyre szorultunk. Kudarcról azonban semmiképp sem beszélhetünk, hiszen mindenhová bekerültünk, ahol korábban egyáltalán nem voltunk, és ami a legfontosabb, hogy minden megyeszékhelyen és megyei közgyűlésben ott vagyunk, vagyis nálunk is elkezdődött a társadalmi beágyazódás.
Az önkormányzati választásoknak egy másik tanulsága, hogy még kevés és gyenge a „második vonalunk”. Több ember kell, több fiatal, új szemlélet. Ennek ellenére köszönet, tisztelet és dicséret azoknak, akik a mostoha körülmények közepette is vállalták a jelöltséget és szerintem becsülettel helyt is álltak. Jó hír azonban, hogy a második vonalunk jelentős megerősödését fogja azonban hozni a 2011-ben hivatalosan is felálló Jobbik Ifjúsági Tagozata, akik valószínűleg a lendületet is megadják majd a helyi szervezeteknek!
Nagyon sok jó és rossz dolog is történt még ebben az évben, de talán ezek voltak a legfontosabbak. Köszönet mindenkinek, aki egy kicsit is hozzátett a Jobbik sikeréhez. Üdvözlet a jobbikos családokban megszületett gyermekeknek és nyugodjanak békében, akik már eltávoztak köreinkből.
Bízom abban, hogy az ünnepek alatt mindenki kipiheni magát és feltöltődik szellemileg, testileg és lelkileg egyaránt, mert számunkra a 2010 egy történelmi év volt, de a 2011-es már a történetírás éve kell, hogy legyen. Én ehhez kívánok mindenkinek rendíthetetlen hitet, kitartást, erőt, egészséget és garantáltan el fog érkezni a Szebb Jövő!
Mirkócki Ádám
(Eger Jobbik)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum