Bretagne-ba i.e. 5-6. században telepedtek le kelta népek, a 16. századra már Franciaország uralma alá tartozó terület a francia forradalom után vált az egységesített állam részévé. A centralizálás idején a regionális nyelveket azonban barbárnak minősítették, ezzel is sürgetve integrálásukat a frankofón többség közé. Egy quimper-i iskolában például a fegyelmi előírások között szerepelt, hogy „Tilos breton nyelven beszélni és a földre köpni!", a déli okcitán kisebbség pedig a „Légy tiszta, moss kezet és beszélj franciát!" szállóigéből okulhatott. A mélypont azonban csak a II. világháború után következett : a breton származású kollaboránsok elleni akció keretében a breton nyelv is tiltólistára – szigorúan az otthon falai közé – került. Bár 1951-ben elfogadták a Deixonne törvényt, amely a breton, baszk, katalán és occitan nyelvek iskolai oktatását tette lehetővé, a pozitív kezdeményezést a gyakorlat felülírta : a kisebbségi nyelvoktatás olyan opció maradt, amelyet egyre kevesebb szülő vett igénybe, hogy breton gyökereik elnyomásával segítsék gyermeke beilleszkedését a „modern, gazdag, és sikeres franciák közé".

A politika is őket igazolta : az 1958-ban elfogadott alkotmány második pontja egyedül a francia nyelvet nevezi meg, mint az ország hivatalos nyelvét, és a helyzet azóta sem változott. Franciaország bár aláírta, de – a Jacques Chirac vezette alkotmányozó tanács döntése miatt - nem ratifikálta a Regionális vagy kisebbségi európai nyelvek chartáját sem, amelyet 1992-ben fogadott el az Európa Tanács, hogy támogassa a helyi és regionális nyelveket.

A 2000-es években azonban mintha megváltozott volna a helyzet : a fest noz-ok, a breton zenés mulatságok népszerűbbek, mint valaha, a 40. Interceltic Fesztivál tavaly több, mint 700 000 látogatót vonzott Lorient-ba, sorban állnak a breton sósvajas süteményekért, a divatlapok tele vannak kék-fehér csíkos pulóverekkel, a legnagyobb francia vállalatigazgatók, mint Leclerc vagy Pinault (Printemps-Redoute) vállalják fel breton gyökereiket – egy szó, mint száz, menő dolog lett bretonnak lenni. Jóllehet Bretagne teljes lakossága franciául beszél, és gyökereikre talán csak furcsa hangzású neveikből lehet következtetni, második nyelvként mégis egyre több gyerek tanul breton-t kétnyelvű iskolákban, de léteznek esti iskolák felnőtteknek, megnőtt a breton nyelvű könyvek száma, és 2000 óta működik a TV Breizh (breton televízió) is. Olybá tűnhet, mintha a bretonok az utolsó pillanatban eldöntötték volna, hogy kapaszkodni fognak gyökereikben, és mégsem hagyják, hogy elvigye őket az ár.

Emellett mára a kormány évente egymillió euróval támogatja a regionális nyelvek népszerűsítését olyan civil szervezeteken keresztül, mint például a breton Ofis ar Brezhoneg. 2008 júliusában ugyanis az alkotmánymódosítás keretében létrehozták a regionális nyelvek fogalmát, amelyekre alkalmazzák a európai charta ajánlásait, sőt, az is bekerült az alkotmányba, hogy a regionális nyelvek a francia kulturális örökség részét képezik, tehát védelemre szorulnak.

A hivatalos nyelvvé nyílvánításra azonban feltehetőleg várni is kár, hiszen "Franciaországban 15 regionális nyelv létezik a 75 beszélt nyelv mellett [...] elfogadásuk nehéz, Franciaország történelmi szempontból ugyanis a francia nyelvre épült" - mondta Xavier North, a Kulturális és Kommunikációs Minisztérium nyelvekért felelős küldöttje. December 7-én mindenesetre újabb törvényjavaslat került a Nemzetgyűlés elé a regionális nyelvek kérdésében, amely Davyth Hicks, az Eurolang lobbistája szerint újabb fejezetet jelenthet Franciaország nyelvpolitikájában.

(kitekintő.hu)

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés