Biszkuság
2010.11.29. 07:30
2010.11.10. MH
Lehet, hogy csak álmodom?
Lehet, hogy 1956-ban mégis ellenforradalom volt? És így aki a megtorlást belügyminiszterként irányította – persze legfelsőbb utasításra –, nem követett el semmit. Hiába, a nemzetközi szokásjog alapján nem lehet felelősségre vonni Biszku Bélát. A Fővárosi Főügyészség is elévülés okán utasította el a feljelenést. De miért is kellene felelősségre vonni, hiszen sohasem vonták felelősségre azokat, akik kiszolgálták a kommunista rendszert. Ágyban, párnák közt halt meg nagy részük a paktumos rendszerváltás után. Néhányan még élnek a népnyúzók közül, és élnek még azok közül is, akik eldönthették, hogy utazhatunk-e külföldre, vagy akik ávósokból vedlettek ügyvédekké, egyszóval mindazok, akik húsz éve csoportosan elszabotálták az igazságtételt.
Időnként előveszik féltve őrzött kitüntetéseiket, legyen az a szocialista hazáért vagy a munkás-paraszt hatalomért tett jó cselekedetük eredménye. Húsz év eltelt, és továbbra is kifényesítve, vörösen csillog az ötágú csillag. Mi pedig mindezt hagyjuk, hagyjuk, hogy elutasítsák a feljelentéseket, sőt olyannyira gyávák voltunk, hogy a legtöbb ügyben hiába lehetett volna, még feljelentést sem tettünk. Az első szabadon választott kormány idején, azt hiszem, talán ’90-ben lett volna lehetőség minderre, de a szétküldött ötödik hadoszlop, a III/III-sok gyülekezete tökéletesen kezelte az előre kitervelt rendszerváltást. Ne érje baj az elvtársakat! Büntetlenül eltűnt a KISZ- és a SZOT-vagyon, nem született „országleltár” sem, pedig milyen jó lett volna tudni, mennyit loptak, további megőrzésre mennyit vettek át az elvtársak. Tudták, hogy nem lesz felelősségre vonás, hiszen egymást mégsem feketíthetik be.
A Zétényi–Takács-törvénynek az első ciklusban óriási jelentősége lehetett volna, hiszen a parlament megszavazta a felelősségre vonást. Göncz Árpád továbbküldte az Alkotmánybíróságnak, ahol Sólyom László „elmeszelte”. Erre azonban ma már egyre kevesebben emlékeznek. Képzeljék csak el, ha a törvény alapján – természetesen ez csak feltételezés – felléptek volna Nagy József Baranya megyei párttitkár ellen, aki egyébként mellékállásban Sólyom apósa volt. Képzeljék el: az egykori rendszer(nem)váltásban bízóknak esetleg a szüleik felett kellett volna ítélkezniük.
Szóval semmi furcsaság nincs abban, hogy a „biszkuság” elbukott. Ennek jeleit éreznünk kellett volna már akkor is, amikor Kuncze belügyminisztersége idején egész Ausztráliáig szaladtak a hamis igazolással, miszerint az „ÁVH-n nem volt megengedett az őrizetesek bántalmazása”. Ezáltal a „biszkuság” határainkon túlra is kiterjedt. Vajda Tibor, az ÁVH-s tiszt háborítatlanul él tovább, mivel szerencséjére nem hívják sem Zentai Károlynak, sem Képíró Sándornak. A „biszkuság” konklúziójának így kellene kinéznie: bűn és bűn, valamint büntetés és büntetés között nincs különbség! Pláne, ha a barna és a vörös hatalomról van szó. De nálunk minden másképp működik… Itt praktizálhat aktív ügyvédként egykori ÁVH-s tiszt, de még hazánk elleni gazdasági ügyben is bátran felléphet. Az 1956-os megtorlásokban aktív szerepet játszók közül sokan tevékenykedhettek 1990 után is.
Sokszor hallottunk az úgynevezett „rózsadombi paktumról”. Nos, egyre jobban érlelődik bennem a gyanú, hogy ez sem csak egy rossz álom. Aztán ne feledkezzünk meg egy másik paktumról sem: az MDF és az SZDSZ néhány prominense között vajon miről szólhatott a megállapodás? Talán arról, hogy futni hagyják a „biszkuság” részvevőit, vagy hogy mind a mai napig hozsannázhatnak a Kádár-rendszerről, ahogy Moldova teszi, akit még Prima Primissima Díjra is jelöltek, s könyvei talán a legnagyobb példányszámban kelnek el. Ő, aki büszkén vallja magáról, hogy talán az egyetlen igazi megmaradt kádárista. Pontosan azért kellene megkapnia ezt a díjat, hogy tökéletesen példázza: még mindig a múltban élünk. Ezért nem meglepő, hogy Biszku sok-sok ezer tévénéző és mozilátogató szemébe mondhatta: igen, ellenforradalom volt, most is úgy cselekednék, igen, tönkre akarták tenni proletárhatalmunkat. Hogy fordulhat ez elő 2010-ben? Az ügyészség független, a bíróság független – na de ennyire? Csengey Dénes és Krassó György szerencsés, mert nem tudhatta meg, amit mi, nemzetben gondolkozó magyarok tudunk és érzünk: hogy továbbra is tart a „biszkuság”, ami tulajdonképpen csak egy történelmi lecke mindazoknak, akik elhitték 1990-ben, hogy itt igazi változás lesz. A leckét pedig nem tanultuk meg jól, mert a feltett kérdésre, miszerint a bűnösök miért nem bűnhődnek, máig nincs válaszunk.
Kíváncsian várom, hogy a BRFK-n jelenleg zajló nyomozás – amely csupán azért folyik, mert Biszku Béla ellenforradalomnak nevezte az 1956-os forradalmat – milyen eredménnyel ér majd véget. Igaz, hogy nem csak Biszku gondolkodik úgy, ahogy. Túl sokan vannak ebben az országban a hasonlók, így csak figyelmeztetni szeretném a még életben lévő ’56-os forradalmárokat: ne engedjék, hogy még egyszer szemen köpjék őket! És a végére annyit: a „Vaskefe” még mindig áll. És mindaddig állni is fog, ameddig a „biszkuság” létezik.
Vámos György
magyarhirlap.hu
|