Lendvai azonban árnyékokkal hadakozik: a Heti Válasz írásában nem szerepel semmilyen „ügynökvád." Lapunk ugyanis azt bizonyítja, hogy miközben az állambiztonság ügynökei - például zsarolás hatására - jelentettek, fedőnevük volt, hatos kartont állítottak ki róluk, Paul Lendvai esetében semmi ilyesmiről nem beszélhetünk.
Ő - miközben megszólalásaiban rendszeresen hivatkozott és hivatkozik a rendszerrel való szembenállására - önszántából találkozott a bécsi magyar diplomatákkal, hogy a hazai ellenzéki rendezvénnyel kapcsolatos információkat osszon meg a a kommunista államhatalommal. Vagy budapesti korifeusokkal beszélte meg az osztrák tévébe tervezett, 1956-ra emlékező adás hangvételét.
Nem állja meg a helyét az újságíró azon állítása sem, mely szerint semmilyen információt nem szolgáltatott a „magyar szerveknek". Ennek ellenkezője látszik az alábbi, a Magyar Országos Levéltárban őrzött dokumentumokból. Az iratok titkosítását legkésőbb már négy-öt évvel ezelőtt feloldották, azok a levéltárban kutatói engedéllyel megtekinthetők.
Az 1. dokumentum a Külügyminisztérium sajtófőosztályának 1981-es feljegyzése. Lendvai helyzetének értékelése után a szöveg kiemeli: milyen kedvező elbírálásban részesíti műsoraiban a magyar rendszert. A feljegyzés készítője leírja, Lendvai betartotta a „játékszabályokat" a forradalom 25. évfordulójáról készített filmje kapcsán. „Előre informált" például a film tartalmáról. (A dokumentum első oldala, valamint második oldala
itt és
itt.)
A 2. dokumentum egy 1985-ös diplomáciai rejtjeltávirat: a bécsi követség közli Budapesttel, hogy Lendvaitól megkapták a nagyfontosságú ellenzéki csúcs, a magyar és nyugati értelmiségieket összehozó kulturális ellenfórum programját. Így az előadói névsort is - rajta Konrád Györggyel. A rendezvény hivatalos megítélése nem kérdéses: a távirat szerint azon „disszidensek" és „ellenzékiek" vesznek részt. (Az irat
itt nyitható meg.)
A 3. dokumentum részletesen tárgyalja a dokumentum átadásának körülményeit, s azt is leírja: Lendvai hogyan és miként fogja tárgyalni a hivatalos Kulturális Fórumot az osztrák tévében. Azaz az újságíró megint csak informálja Budapestet az általa szerkesztett tartalomról. Lendvai pontosan tudta, hogy a program átadásával átlépett egy határt: ezért is kér „diszkréciót" az ügyben. (A dokumentum első oldala valamint második oldala
itt és
itt.)
A 4. dokumentum a szóban forgó program. Ennek angol nyelvű figyelmeztetése: „Confidential - for your personal information" (Bizalmas - az ön személyes tájékoztatására) nyilvánvalóvá teszi, a bécsi újságíró olyan anyagot továbbít a kommunista hatalomnak, amit személyes jó viszony okán kapott partnereitől. (A program első oldala és a második lap
itt és
itt.)
Végül az 5. dokumentum egy 1986-os feljegyzés Bényi József miniszterhelyettestől, amelyet a Paul Lendvaival folytatott beszélgetés alapján készített. Itt is előkerül a „magyar viszonylat kiemelten kedvező kezelése" a bécsi televízióban. Ezt veszélyezteti, hogy a magyar hatóságok visszaküldték a határról Lendvai egyik munkatársát, mert az hazai ellenzéki csoporttal tartott kapcsolatot. A beszélgetés végén Lendvai ismét csak informálja partnerét arról, hogyan foglalkozik majd az 1956-os forradalommal: például a Központi Bizottság tagja, Benke Valéria megszólaltatásával. „Az osztrák televízió az évforduló kapcsán olyan módszert választ, amely számunkra is elfogadható" - olvasható az elégedett megállapítás. ( Az irat első része
itt, második oldala
itt nyitható meg.)
Mindezek alapján állítja tehát a Heti Válasz legfrissebb száma, hogy a német nyelvű sajtó egyik legidézettebb Kelet-Európa-szakértőjének múltjában bizony szép számmal akadnak fehér foltok: ezekről a lap részletesen is beszámol.
Korábban írtuk: A csütörtökön megjelenő Heti Válasz dokumentumokkal bizonyítja, hogy a kommunista rendszerrel való szembenállását hirdető Paul Lendvai önkéntes informátorként segítette a Kádár-diktatúrát – adta hírül szerdán a hetilap.
Az egyik irat szerint a magyar származású neves újságíró a bécsi nagykövetségen keresztül jelentett a pártvezetésnek a hazai (például Konrád Györgyöt, Csoóri Sándort) és külföldi értelmiségieket (Susan Sontagot, Timothy Garton Asht) összehozó 1985-ös ellenzéki csúcsról. De az újságíró nem csak rendezvényekről informált: más esetekben beszámolt az osztrák televízióban tervezett műsorának hangvételéről, s a diktatúra ízlésének tökéletesen megfelelő adást készített 1956-ról.
E cselekedetek súlyosságának megértéséhez érdemes felidéznünk, micsoda vihart kavar a magyar közéletben, amikor időről időre kiderül: egy-egy író vagy könnyűzenész – sokszor zsarolás következtében – beszámolt környezetéről a kommunista állambiztonságnak. Lendvain azonban semmifajta kényszer nem volt, amikor a nyugati szabadságból informálta a diktatúra hivatalait.
(Heti Válasz)
Forrás: kuruc.info