| Hírek : Lipusz Zsolt: Az 1918-as ex-lex köztársasággal jogfolytonos a jelenlegi? |
Lipusz Zsolt: Az 1918-as ex-lex köztársasággal jogfolytonos a jelenlegi?
2010.11.16. 19:51
Horthy Miklós korántsem véletlenül választotta budapesti bevonulása napjául 1919. november 16-át. Ekkor volt egyéves évfordulója annak, hogy Károlyi Mihály és a mögötte álló zavaros szervezeti hátterű és politikai ideológiájú szociáldemokraták, polgári radikálisok és galileisták kikiáltották az ún. első köztársaságot, pontosabban népköztársaságot. 1918. november 13-án IV. Károly (1916-1918) király lemondott Magyarországra vonatkozóan az államfői jogok gyakorlásáról, így a politikai dilettáns "vörös gróf" előtt megnyílt az első számú közjogi méltóság, a köztársasági elnöki cím megszerzéséhez vezető út.  Rákosival bratyizik a vörös gróf
November 16-án összeült a képviselőház, hogy feloszlassa önmagát, a főrendiház már korábban felfüggesztette üléseit, egyszóval Magyarországnak nem volt törvényesen megválasztott, működő parlamentje. Olyan pártok és politikai kalandorokat tömörítő társaságok kezébe került a hatalom, akik erre semmiféle alkotmányos felhatalmazást nem kaptak sem az uralkodótól, sem pedig a választópolgároktól. A jogszerűen választott képviselőház helyére betörtek azok, akiket nem delegált senki, vagyis - miként a korabeli jobboldali, nemzeti sajtó azt megfogalmazta - a szállodai revolúció kétes egzisztenciái, az Astoria tolongó és nyüzsgő zsidói ott könyököltek már a magyar parlamentben, amely ezer éven át képviselte az alkotmányosságot.
A karzaton ott ültek a forradalom asszonyai: Károlyi Mihályné, akit "Bolsi Kata" névvel tisztelt meg a pesti városi néphumor, Jászi-Jakubovicsné, Hatvani-Deutschné, Kunfi-Kohnné és társaik. Lent, az ülésteremben eközben Hock János, a félresiklott életű pap azt indítványozta, hogy kiáltsák ki a köztársaságot, s válasszák meg államfővé Károlyi Mihályt. Egyúttal javasolta, hogy a hagyományos nemzeti, "király-cafrangos" ünnepeinket töröljék el, s nyilvánítsák örök időre szóló nemzeti ünneppé október 31-ét és november 16-át. Ezután felolvasta azt a határozati javaslatot, amelyet Jászi-Jakubovics Oszkár, Kéri-Krammer Pál újságíró, Kunfi-Kohn Zsigmond és Landler Jenő, tehát négy zsidó készített, természetesen "a magyar nemzet nevében, a nép akaratából". Ez a dokumentum kimondja, hogy "Magyarország minden más országtól független, önálló népköztársaság". Az utcáról a képviselőház üléstermébe becsődített csőcselék és a karzat egy emberként üvöltötte a javaslatra: Elfogadjuk! Károlyit ugyan ekkor még nem kiáltották ki köztársasági elnökké, ám mint miniszterelnök szót kapott:
"A pacifista program - mondta, illetve hebegte a szónoknak is igen gyenge, hazaáruló antipolitikus - nemcsak egy szűkebb program, hanem egy világprogram. Ebbe a világprogramba a magyar nemzetnek, a magyar fajnak is be kell kapcsolódnia, mert csak az a nemzet fog haladni, amely bele tud kapcsolódni abba a világprogramba, amely egy szóval kifejezve: pacifizmus!"
Mindezt Károlyi akkor mondta, meggyalázva a magyar Parlament épületét, amikor a megnyitott és védtelen határokon keresztül özönlöttek be Magyarország területére a fegyveres cseh, szerb és román katonai alakulatok.
Tormay Cécile, jeles írónőnk ugyanerről a szánalmas, tragikomikus történelmi eseményről ekképpen tudósít Bujdosó könyv című 1918-1919-es memoárjában:
"Ezután (ti. a köztársaság deklarálása után – L. Zs.) Károlyi Mihály emelkedett szólásra. És beszélni kezdett sajátos, ijesztő hangjával, amelyet hibás szájából lök fel ezüst szájpadlására, és az orrában képez át szavakká. Kihirdette a Habsburg-ház trónvesztését, szavalt a wilsoni szent elvekről, a népek szövetségéről, önrendelkezési jogáról, az örök békéről, és pátoszos dadogással mondotta: 'csakis a szenvedéseken át, csakis a háború vértengerén át érthették meg Európa népei, és érthette meg így a magyar nép is azt, hogy igenis, csak egy program van: és ez a pacifista program'. (...) Olyan tragikus az óra, és kínomban mégis nevetnem kellett. Ennél ostobábbat még nem mondott szánalmas emberi dadogás a földön, és gonoszabbat is aligha, mert hiszen míg ő pacifizmust szaval, az állig felfegyverzett militarizmus özönlő áradásban tör be Magyarországra.
Ostobaság-e ez a beszéd, vagy egy rettentő árulás utolsó szolgálattétele? Bármi legyen is, Károlyi tehetségeit ezután felesleges jellemezni. (...) Kinn, az Országház-téren Jászi Oszkár kíséretében Lovászy Márton és Bokányi Dezső hírül vitték a népnek, hogy a Nemzeti Tanács (a parlament funkcióit gyakorolta ez a semmiféle legitimációval nem rendelkező obskúrus társaság – L. Zs.) kikiáltotta a köztársaságot. A kőlépcső pihenőjén Károlyi Mihály is szónokolt. Lenn, a téren pedig: Landler Jenő, Weltner Jakab, Buchinger Manó, Böhm Vilmos és Preusz Mór dicsőítették a köztársaságot. Nem volt közöttük egyetlen magyar sem. És ez mindennek a megvallása volt. Fenn az álarc: Károlyi Mihály, alatta az igazi arc, egy idegen faj, amely tudtul adta uralmát. (...) És a magyar munkászenekarok és a magyar cigányok játszották hozzá a Himnuszt és a Marseillaise-t, a galileisták pedig elénekelték az Internacionálét. (Lenyűgöző, katartikus eksztázisélmény lehetett – L. Zs.)
Megalázottan, keserű haraggal olvastam az újságokat, amelyek százezernyi népről, viharzó éljenekről, mámoros tömegboldogságról beszélnek. (A protoelvtársak már akkor is a hazudozás és a manipuláció jeles hipnotizőrei voltak – L. Zs.). Így megy majd szét a hír az országban, míg azok, akik ott voltak, azt mondják, hogy a téren a hideg északi szélben, fáztak az emberek, egykedvűen vettek mindent és éljeneztek vezetőik jeladására. (Akárcsak valamelyik kereskedelmi elektronikus kanális idétlen talk-show bohóckodásában a birkanyáj módra odaterelt szerencsétlenek – L. Zs.). Csak mikor a Himnusz hangja felzúgott, és néhány galileista nem akarta levenni a kalapját, ütötték le fejükről a kalapot. Ennyi történt a magyar becsület érdekében.
Károlyi Mihályt pedig senki nem kiáltotta ki a köztársaság elnökévé. A szocialisták nem akarták. Hát már nem lenne szükségük rá? Máris felesleges lett? Kárpótlásul aztán Kunfi megparancsolta a nemzetőröknek, emeljék a vállukra a hazaárulót. Így vitték ki Károlyit a kirendelt munkásszervezetek sorfala közt a térről. A fehér ponyvákat pedig, amelyekre az volt írva: 'Kiáltsuk ki Károlyi Mihályt a köztársaság elnökévé' - csendesen begöngyölték. A munkások elvonultak, és arról beszéltek, hogy most már minden rendbe jön. Jó világ lesz, olcsóság lesz. A fővárosi csőcselék oszlásában a királyságot gyalázta és az urakat átkozta. Egyik csapatuk élén furcsa lódulásokkal egy lompos némber haladt. Részeg volt, és mialatt borzas fejét ide-oda lóbálta, átölelte egy fiatal suhancnak a nyakát, és úgy vonszolta magával. Aztán eleresztette, mást választott, egy másik férfit ölelt és vonszolt, míg vadul ropta ocsmány táncát. A vidékről véletlenül odavetődött néhány parasztgazda kopogós csizmában, hallgatagon ment a Belváros felé. A városi néppel szemben ők képviselték egymagukban a nagy Magyarország népét. Aki elmondta nékem, hogyan volt, jó darabon követte őket. A parasztok sokáig mentek szótlanul. Aztán végre az egyik öreg gazda meggondoltan, lassan odaszólt a többihez: - Hát szép dolog ez a köztársaság, de már most azt szeretném tudni, hogy ki lesz a király?"
Ilyen dicstelen módon, illetve külvárosi lumpenkocsmák és kuplejárok miliőjét idéző díszletek között fogantatott meg az ún. első köztársaság. Ismételten hangsúlyozzuk: sem törvényes parlamentje és uralkodója nem volt ekkor az országnak, sem új választások kiírását követően nem ült össze egy Alkotmányozó Nemzetgyűlés, sem referendumot nem tartottak, amely dönthetett volna az államformáról, az új alkotmányról, s nem utolsósorban arról, hogy az idegen katonai erővel megszállt országrészek népessége vajon melyik államhoz kíván tartozni a békeszerződések aláírása utáni időszakban.
Ezek után mindössze már csak egyetlen kérdésre szeretnénk választ kapni: vajon miért vállal jogfolytonosságot a mai, ún. harmadik köztársaság és annak politikai elitje a Károlyi-féle illegitim respublikával - nem is szólva a palástos hóhér, Tildy-féle, másodiknak nevezett hasonló jellegű államformával -, amikor azzal egy alkotmányos, parlamentáris demokrácia semmiféle történelmi és államjogi sorsközösséget és kontinuitást nem vállalhat? Talán szerencsés lenne a megalkotandó új alkotmány szövegének első mondatába belefoglalni, miszerint Magyarországon 2010-ben született meg az első köztársaság. Aztán ennek szellemében rendet teremteni végre honunkban, leszámolva véglegesen és megfellebbezhetetlenül 1918-1919 tragikus, nemzetvesztő politikai örökségével.
Lipusz Zsolt - Kuruc.info
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum