| Hírek : 1956 - Magyarország és az ENSZ - A végzetes 58 óra IV. rész |
1956 - Magyarország és az ENSZ - A végzetes 58 óra IV. rész
2010.10.29. 19:47
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc ötvennegyedik évfordulója alkalmából az MVSZ sajtószolgálata közzéteszi Gordon Gaskill 1958-ban megjelent tudósítását arról, hogy mi történt New Yorkban, az ENSZ székházában 1956. november 1-4. között, miközben egy ország hiába várta lélegzetvisszafojtva a Nyugat és a nagyvilág segítségét. Az írás magyarul a Magyarságtudományi tanulmányok c. kötetben jelent meg, a magyarok Világszövetsége égisze alatt. Kiadó a HUN-idea Szellemi Hagyományőrző Műhely. A kötet megrendelhető itt: http://mvsz.wordpress.com/vasarlas/
 Az I. és II.rész ide kattintva érhető el
IV. rész:
A harmadik tiltakozásnak nagy súlya volt számos küldött, s magának a titkárságnak a sze mében is – a sors iróniájaként volt azonban egy ellentmondás, amelynek soha nem kellett vol na megszületnie, és ami csak a titkárság hibájából következett. Ez a vita arról szólt, vajon Nagy úgy értette-e, amikor azt mondta: „a következő közgyűlésen”, hogy az a rendes ülés, mely nem gyűlt volna össze november 12-ig, illetve ennek a délutánnak a különleges ülé sét értette alatta. A tiltakozók azon elmélkedtek, hogy miután a mai külön ülés nem volt összehívva csak az előző este, Nagy a távoli Magyarországból talán nem is tudta, hogy meg lesz tartva.
Ebben nagyot tévedtek, de Nuñez-Portuondo és hívei nem tudták ezt bizonyítani. Csak azt tudták vitatni, hogy az orosz csapatok Magyarországra özönlésével Nagy biztosan nem akarta hátráltatni a dolgot még tizenegy napon át. Azt is vitatták (helyesen), hogy minden magyarországi rádióvevő, amely külföldi állomásokat tudott fogni, be lesz kapcsolva, hogy lássák, mit csinál a Nyugat, különösen az ENSZ, s hogy Nagynak valószínűleg az amerikai közönséggel egy időben tudomása volt a különleges ülés összehívásáról.
A vitát könnyen megoldhatta volna, ha a titkárság megkérdezi Nagyot, mire gondolt, de ez nem történt meg. A Magyarországgal való összeköttetés szabad volt és nyitva állt egész délután és az este nagy részében. A főtitkár ennek ellenére még ahhoz sem jutott hozzá, hogy tudomásul vegye Nagy üzenetét, egészen másnap hajnali 1:05 percig – tizenkét órával később –, s erre az időre a vonal már lezárult, s az üzenet elismervényét Genfbe kellett küldeni, amit valahogy Budapestre fognak majd juttatni.
A Nagy szándékaival kapcsolatos vitát azonnal nyugvópontra helyezhették volna, ha a titkárság nem nézte volna el egy okirat értelmét, mely már jó néhány órája az irodáiban volt. Ugyanaznap délután 12:45-kor, csak 18 perccel azután, hogy Nagy Imre hivatalos kérelme beérkezett, ugyanaz a teleprinter újraéledt – ez volt az utolsó közvetlen kapcsolat Budapest tel. Egy mondatos üzenetet hozott, ismét Hammerskjöld úrhoz címezve, Nagy saját aláírásával:
„Engem ért a megtiszteltetés, hogy értesítsem arról, hogy Szabó János úr, az állandó küldöttség első titkára fogja a Magyar Népköztársaságot képvi selni az ENSZ közgyűlése külön ülésén, mely 1956. november 1-én ül össze New Yorkban.”
Ez kristálytiszta üzenet volt, s örökre elhatározta volna a dolgot. De ennek az üzenetneka jelentőségét tökéletesen figyelmen kívül hagyták a titkárságon; úgy tekintették, hogy tisztán adminisztratív ügy, és nem köröztették a küldöttek között. Több, mint 24 órával később a főtitkárhelyettes még mindig nem tudott róla, és biztosította a Biztonsági Tanácsot arról, hogy ilyen üzenet nem érkezett. Gyorsan helyesbítették ezen állítását.
Mindezek felett egy kisebbségi harc indult, hogy cselekedjenek Magyarország ügyében – még ugyanezen éjjel, ha ez lehetséges, az ügy még le is lassult és kudarcba fulladt, mivel az Egyesült Államok nem támogatta. Ahogy egy küldött mondta: „Az Egyesült Államok elhatározta, hogy nem vonul hadba Magyarország miatt, s ezért elhatározta, hogy egyáltalán semmit sem tesz.” Az okmányok nagy vonalakban igazolják ezt az epés ítéletet, amit természetesen igen hevesen vitatnak az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériumában. De ebben az 58 órás időszakban, majdnem kivétel nélkül, amikor létezett választási lehetőség az azonnali cselekvés vagy a halogatás között, az Egyesült Államok mindig a halogatás mellett döntött.
Ugyanazon a napon, körülbelül du. 3:30-kor a Cassandra Klub egy tagja, aki a híreket megszakítás nélkül figyelte, összegyűjtötte a Magyarországról szóló valamennyi legújabb hírt, mindinkább vészjóslónak találta őket, s végül is az egész kartotékot egy, az amerikai delegációba tartozó barátjához vitte. „A dolgok rosszabbak Magyarországon” – mondta. „Mit fog Amerika tenni?” Miután az amerikai elolvasta a legújabb közvetítéseket, beismerte, hogy a dolgok rosszul néznek ki, és azt mondta, hogy egyeztetni fog Washingtonnal. Körülbelül délután négy órakor jött vissza, és ezt mondta: „A szakosztály azt mondja, hogy ezeket a hí reket nem erősítették meg az embereik Budapesten. Úgy gondolják, hogy a hírek talán egy kicsit túlzóak.”
Ugyanebben az órában – 22 órakor Budapesten – az Amerikai Követség öt óra hosszat zárva volt, mintha ez már közönséges munkanap lenne. Az ügyeletesek munkájuk mellett maradtak, de elég szeszélyesen kapcsolatban is maradtak Washingtonnal. Még a közönsé ges munkanapok alatt is, bár Budapesten most békeállapot volt, az Amerikai Követség – egyedül a nyugati nagykövetségek és követségek között – különleges óvintézkedéseket foganatosított, hogy elhatárolja magát a magyar közönségtől. Míg a többi nyugati követség tárva-nyitva hagyta ajtait mindenki előtt, akik be akartak jönni, az amerikai kapuk zárva voltak egész nap. Idegesség lebegett a levegőben kint és bent, és ez rejtélyes volt a magyarok számára, akik elsősorban mind az amerikai követség felé fordultak. A követségnek nem volt megbízott vezetője, a legmagasabb rangú tisztje N. Spencer Barnes, az ügyvivő volt. Az új nagykövet, Edward T. Wailes New Yorkból ide repült, s most Európán átsietve, kétségbeesetten igyekezett állomáshelyét elérni. Előző júliusban nevezték ki magyarországi követté (miközben Dél-Afrikában szolgált követként), de ma reggel azt mondta a New York Times-nak, mielőtt elutazott Manhattanből, hogy nem volt még ideje az új magyarországi megbízatásáról tájékozódni.
New Yorkban, a türelmetlen Cassandra nem volt elragadtatva attól, hogy a budapesti hí reket amerikai részről nem erősítették meg. Új, s mind ijesztőbb hírei voltak Budapestről, s meggyőzte amerikai barátját, hogy valamit cselekedni kellene. Az amerikai tárgyalt pár munkatársával az amerikai delegációban, s ezek elhatározták, hogy biztosítják, hogy John Foster Dulles is tudjon a legutóbbi fejleményekről, még akkor is, ha a magyarországi követség nem is erősítette meg ezeket. Az idő rövid volt. Néhány perc múlva a Szuezzel kapcsolatos rendkívüli ülés elkezdődik, s ezt Dullesnak magának kellett volna bevezetnie később, az este folyamán. Most egy New York felé tartó repülőgépen ült. A külügyminisztériumnak viszont volt gyakorlata repülőgépen is felhívni a külügyminisztert, s a legutóbbi híreket továbbították neki a repülőgépre. Elolvasta őket, amint a gép New Yorkhoz közeledett.
Délután öt órakor a közgyűlés elkezdte soronkívüli ülését, hogy megtárgyalja a szuezi bűnöket.
Ugyanebben az órában Budapesten az orosz követség beismerte, hogy a szovjet tankok körülvették a repülőtereket, de azzal magyarázták, hogy kizárólag azért, hogy az orosz személyzet kiürítését biztosítsák. A követség nem említette, hogy a környező utak is el voltak vágva. Ekkor már csak egyetlen nagyobb út állt nyitva Bécs felé.
Folytatása következik.
(kuruc.info)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum