Hírek : "Az autonómia mindig kompromisszum a tárgyalások végén" - Eva Maria Barki bécsi jogász levele a székelyeknek |
"Az autonómia mindig kompromisszum a tárgyalások végén" - Eva Maria Barki bécsi jogász levele a székelyeknek
2010.09.25. 20:34
A Székely Székek Fórumához
Bécs, 2010. szeptember 24.
Tisztelt Székely Székek Fóruma! Kedves Székely Barátaim!
Nagyon sajnálom, hogy már másodszor nem tudok Önöknél lenni, először egy baleset miatt, most meg egy félreértés miatt, mert péntekre rendeltem meg a repülőjegyet. Remélem, hogy ez nem egy rossz előjel! Átváltattam a repülőjegyet 2011. május 13-ra, és remélem, hogy akkor sikerülni fog Önökkel találkoznom.
Nagy érdeklődéssel olvastam a Kiáltványt a Székely Néphez, és támogatom nemes céljait.
A kulcsszó: az önrendelkezés, amely elismert nemzetközi jog, méghozzá kötelező jog, ami azt jelenti, hogy arról a jogról nem is lehet lemondani. Ez a jog minden népnek jár. Számtalan nép élt ezzel a joggal az elmúlt 20 évben, számtalan nép követeli Európában ezt a jogot, csak a dél-tiroli népet, a katalán népet és a skót népet – ott jövőre terveznek egy referendumot – szeretném megemlíteni.
A Kárpát-medencei magyarságtól 1920 óta megtagadják ezt a jogot – a mai napig. De ma nem a nagyhatalmak, hanem a saját politikusaink tagadják meg ezt az alapvető jogot. Nincs egyetlen politikus – sem Budapesten, sem másutt – aki követelné ezt a jogot, sőt nem is tartozik a szóhasználatukhoz. Minden legitimáció nélkül nyilatkoznak a fejünk felett, hogy nincsenek követelések, sőt, azt is, hogy autonómia sem kell.
Ez, kedves barátaim, a második Trianon, méghozzá az önkéntesen elfogadott Trianon.
Tőkés László feltette a kérdést, hogy Székelyföldön miért nem adják meg az autonómiát, ha másutt függetlenséget kapnak.
Azért, mert nem kérték és nem kérik az önrendelkezést. Az autonómia belügy, az európai példák mutatják, hogy csak ott kaptak autonómiát, ahol többet követeltek, mert az autonómia mindig kompromisszum a tárgyalások végén.
Azért, mert nincsenek politikusok, nincsenek államférfiak, akik felelősséggel és a jövőre nézve hosszú távon képviselnék a magyarság érdekeit.
Azért, mert a politikusok a brüsszeli parancsokat teljesítik, ahol az európai értékek, az európai gyökereink és hagyományaink, a keresztényég, a nemzet, a nép már nem számítanak.
Azért, mert a szabadság a mai Európában egyáltalán nem érték már, csak a biztonság és a jólét az.
Azért, mert ennek az elvnek a következménye az, hogy mindenki a saját karrierjét és anyagi előnyeit tartja szem előtt, nem azokat a célokat, amelyekhez idealizmus, áldozat, de bátorság is kell.
Azért, mert a győzelmet harc nélkül akarják elérni.
Azért nincs autonómia.
A fő felelősség természetesen a magyar kormányt terheli. A magyar kormány passzivitása és mulasztása a legsúlyosabb ok. A keserű igazság az, hogy a mindenkori magyar kormány már leírta a Kárpát-medencei magyarságot. Ezt a szomorú tényt átterelik alibi politikával és szép, de üres szavakkal.
Nemrégen a magyar külügyminiszter, Martonyi János előadást tartott Bécsben diplomaták előtt Az új magyar külpolitika címmel. A több mint egyórás beszédében nem is említette a határon túli magyarság problémáit, hanem a jószomszédi kapcsolatokra hivatkozott, mint egy politikai célra és a nyugathoz való orientációra. A harmadik láb, amely az Antall-kormány retorikájában még szerepelt – a határon túli magyarság –, teljesen kimaradt. Az én kérdéseimre a külügyminiszter azt válaszolta, hogy a határon túli magyarság kapcsán csak az emberi jogok betartása érdekes.
Tehát: a magyar politika búcsúzott a kollektív jogok betartásától, az autonómia támogatását a külügyminiszter nem is említette.
Kedves barátaim, ne hagyják magukat félrevezetni szép szavakkal tettek nélkül! Ne higgyék el azokat a meséket, hogy az Európai Unió majd megold mindent, ha mindenhol megszűnik a határ.
Mert nem szűnik meg az idegen parlament, nem szűnik meg az idegen közigazgatás, beleértve a rendőrséget, nem szűnik meg az idegen bíráskodás, nem szűnik meg az idegen oktatás és nyelvhasználat.
A példa legyen elsősorban a Feröer Szigetek és az Aaland Szigetek autonómiája.
Kedves Barátaim!
Az első erdélyi beszédemben 1991-ben, a marosvásárhelyi RMDSZ-kongresszuson a végén idéztem a német filozófus, Haeckel szavait: „Ha mi nem csináljuk, mások csinálják, csak másképpen\\\".
Mi nem csináltuk, mások csinálják. De soha sincs késő! Mert nincs egy jogtalanság sem a világon, amely örökké tartana.
Harc nélkül nincs győzelem. Követelni kell, nyilatkozni kell, tüntetni kell, de elsősorban nyomást kell gyakorolni a magyar kormányra.
Olof Palme mondta: Egy nép, amely a gazdasági előnyöket és a jólétét többre becsüli, mint a szabadságot, végeredményben mind a kettőt el fogja veszíteni.
Abban a reményben, hogy Önöknek sikerülni fog a szabadság útjára visszatérniük,
maradok tisztelettel és szívélyes üdvözlettel Bécsből:
Eva Maria Barki
Szerkesztői megjegyzés a nemrég zajlott budapesti Autonómia konferencián elhangzottakkal kapcsolatban:
Duray Miklós felvidéki író, megélhetési politikus, geológus és autonómia-szájkarete bajnok azt mondta, ő "megrögzött autonómiapárti", de hozzátehetjük,hogy átlalában akkor, ha nem Felvidéken szónokol,hanem másutt. A felvidéki magyar autonómiáért gyakorlatilag semmit nem tett, inkább részese volt az MKP színeiben az autonómia ügyének kisiklatásában,de elmondta, hogy "az autonómia ugyanis a demokrácia szerves része, és a határon túli magyarság jövőjét általa lehet bebiztosítani." Ugyanakkor megállapította, hogy "sem Romániában, sem Ukrajnában, sem a mai Szlovákiában nem igazán sikerült előrelépni a nyelvhasználaton és az oktatáson túl bármilyen jogi rendezés érdekében" - mindehhez Felvidéken nagyban hozzájhárult az MKP eddigi meghunyászkodó, gyáva, nem a magyar közösséget képviselő politikája,melynek aktív részese volt ő maga is. Mint kifejtette, borúsan látja a helyzetet, a felvidéki magyarok szerinte feladták az autonómiát.Mit adtak fel? Azt sem tudják,hogy mit adtak fel,hisz az MKP soha nem folytatott kampányt az autonómia mellett, inkább csak bocsánatkéréssel foglalkozott, ha netán egy tót politikus meggyanúsította a pártot esetleges autonómista tevékenységgel. Azonnal jött a mea culpa ,mea culpa! Mi soha nem mondtunk ilyet! Mivel semmilyen korrekt felmérés vagy népszavazás nem történt ez ügyben a magyarság körében baromság ilyet kijelenteni, hogy "oda sem tudtak eljutni, hogy azon a szinten kerüljenek túl, amit 1919-ben, az első világháború után meghatároztak. Ez a veszélyes " – fogalmazott az alkoholista álautonomista szélhámos Duray. Így folytatta: "Semmilyen autonóm intézmény nem jött létre az elmúlt húsz évben, és ahogy múlik az idő, az esély egyre csökken " És ez kinek köszönhető??? Neki is és azMKP-nak,mint egyedüli "legitim" magyarságot képviselő szervezetnek. Hozzátette: olyan megoldási lehetőséget kell megfogalmazni, amely működőképes, és a többség is elfogadja.Ezek közhelyek, ehelyett autonómia tervezet kellene. Ugyanakkor hiányolta, hogy az érdekérvényesítéshez Magyarországról nem kaptak segítséget, és szükségesnek tartotta a felvidéki magyarság civil életének megerősítését. Már a civil élet a fontos, mert Duray nincs a parlamentben. Ennyi. Ez a feltétele annak, hogy az autonómia bármilyen formája ismét napirendre kerülhessen tette hozzá. Értjük.
|