Beszédében aztán tovább dicsérte a választókat. Érződik, hogy készülnek az önkormányzati választások utáni időszakra, amikor is ezermilliárdokat kell kivonni a magyar gazdaságból, hogy az előző kormányok kölcsöneit törlesszük. Orbán szerint a magyarok ma reális várakozással és délibábos ábrándok nélkül tekintenek a jövőbe, ami újabb bizonyítéka annak, hogy:
a. Orbán nem járt sehol a Rózsadombon kívül
b. Összekeveri a fásultságot, reményvesztettséget a realitásérzékkel.
Orbán elmondta, hogy nyolc év lejtmenet után idő kell, hogy visszakapaszkodjunk és feljebb lépjünk. El kell takarítani a romokat, és le kell rakni az új alapokat – tette hozzá. A miniszterelnök úgy látja, nagyon nagy eredmény, hogy az új alap már létezik, de messze még a beköltözés az új épületbe. A versenyképesség tekintetében az 58.-ról az 52. helyre kapaszkodott vissza Magyarország, azonban 2002-ben még az első harmincban voltunk – dobálózott a magyarok életszínvonalát egyáltalán nem befolyásoló statisztikai adatokkal a kormányfő.
A romeltakarításról és alapépítésről viszont tényleg nem lehetnek délibábos vágyaink: pont azok kerülnek vissza az állami apparátusba, akik közvetlenül is felelőssé tehetőek az elmúlt nyolc évben folyatott banditakormányzásért. Nem is akármilyen pozícióba, hisz az ártatlannak semmiképp sem nevezhető Kovács Árpádot, egykori Állami Számvevőszék-igazgatót (1997 és 2009 között vezette azt az intézményt, amelynek közvetlen rálátása volt az állami vagyonra) Fellegi Tamás az állami vagyonkezelő (MNV Zrt.) igazgatósági tagjává nevezte ki. Azaz, a
suszterok maradtak a kaptafánál.
Az államapparátus másodvonalában sem történtek mélyreható változások, így az „új alapok” lerakásának folyamatában az „új” jelző azért erős eufemizmus. Emlékszünk még a
portálunk által kirobbantott és hangfelvételekkel alátámasztott korrupciós botrányra Martonyi minisztériumából? Nos, ott a volt komcsik nyúlják a pénzt a legcsekélyebb félelem nélkül. Nem hallottunk arról, hogy az ügyben vizsgálat indult volna. És akkor nem említettük Sukorót és a településhez kapcsolható ingatlanpanamát, amiben a kormányfőnk részvétele mai napig nem tisztázódott.
Budaházy György továbbra is börtönben van, és olyan ügyészek, bírók és bv-parancsnokok keserítik meg az amúgy sem örömteli életét, akik közvetlenül is felelősek abban, hogy Gyurcsány és bandája saját politikai komisszariátussá zülleszthette le a demokráciákban elvileg politikától független bíróságokat.
Persze értem én, hogy az „új ország” retorikai elemhez nagyon illik -így 100 és egynéhány nap után - az "új alap", de azért ez mégiscsak túlzás. Sem új alap, sem új ország, de az égadta világon semmi újdonság nincs eddig a második Orbán-kormány tevékenységében. Az első is kacérkodott a nemzetközi tőkével való szembeállás gondolatával, egész addig, míg a hazafias magyar réteget maga mellé állította. Utána ez megszűnt. Most is ez van.
Az első Orbán-kormánynak is fontosabb volt a „szélsőjobboldal” elleni harc, mint a Horn-éra korrupciós ügyeinek kivizsgálása. (Fiatalabb olvasóink keressenek rá a „Tocsik”, illetve a „tocsikolás” kifejezésekre, illetve a miniszterelnöki „na és?”-re, és akkor alig néhány példát mondtam). Megbüntettek valakit? Dehogy! Az első Orbán-kormány is nekiállt az őt megelőző ciklus legnagyobb botrányának parlamenti kivizsgálására. A jelenlegi politikai elitünk meggazdagodását elősegítő olajügyeket feltárni hivatott parlamenti bizottság aztán közröhej tárgyává lett. Felrobbantott autók és házak, nyílt utcán kivégzett emberek, milliárdok és gyanús öngyilkosságok. Került valaki börtönbe azok közül, akik a legalsó szintnél egy kicsit is fentebb álltak? Nem. Most is ez van: parlamenti bizottság a kommunista jogsértések kivizsgálására. Börtönbe fog kerülni valaki, az igazi felelősök közül, a vezető rétegből? Borítékolom a választ: nem! Sem Gergényi, sem Gyurcsány, sem Bajnai nem fog bíróság elé állni, mert ez nem új ország és nincsenek új alapok.
Évtizedes tabuk dőltek le Orbán agyában
Orbán Viktor köszönetet mondott azoknak a pártoknak és képviselőknek, akik részesei voltak ennek a munkának, hogy indítványaikkal formálták a közös munkát, vagy éppen kidolgozták és támogatták azokat. Mindenki hozzájárult a közös eredményhez – mondta a miniszterelnök. Kijelentette: ez az Országgyűlés a cselekvés parlamentje, az elmúlt húsz évben talán a legaktívabb, hiszen 55 törvényt fogadott el 100 nap alatt. A kormányfő aláhúzta: nemcsak a számuk, hanem a súlyuk az igazi siker. „Évtizedes tabuk dőltek le, elkezdtük Magyarország felemelését, hiszen ma Magyarország másképpen, más rendszerben működik” – mondta Orbán. Hozzátette: természetes, hogy a régi rend hívei nem osztoznak ebbéli örömükben, ám reményét fejezte ki, hogy a „régi rend hívei nem veszik zokon, ha véghez fogjuk vinni azt a munkát, amit a kétharmados forradalommal ránk bíztak a választópolgárok”
Ennél közhelyesebb és üresebb beszédet csak Tamás Gáspár Miklós tud mondani, amikor kávé nélkül ül be az ATV hajnali adásába. Nem dőlt meg itt semmilyen tabu. Soroljuk csak: tilos vizsgálni a Tanácsköztársaság alatt a zsidó komiszárok által elkövetett gyilkosságokat, továbbra sem hozzák nyilvánosságra az ügynöklistákat, nincsenek felelősök, akiknek legalább látványosan lehetne a nyakába varrni az ellopott nemzeti vagyont, nincs értelmes közbeszéd arról, hogy megérte-e nekünk az uniós csatlakozás, hogy azok, akik vezettek minket akkoriban, miért nem látták előre, hogy ilyen veszélyek leselkednek ránk.
Folytassuk, nem kifejtve, de megemlítve a főbb gondolatokat: alkotmányozunk ugyan, de a Szent Koronához kapcsoló tant meg sem vizsgálja a tisztelt narancstöbbség, helyette mondvacsinált okokkal kizárja a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat az illetékes bizottságból. Az ok: egy vármegyés vezető a válaszlevele alján egy Szálasi Ferenctől származó idézetet találtak.
El is érkeztünk még egy tabuhoz, amit szintén mereven áll a lábán. Szálasi Ferenc és az ő politikai meglátásai. Úgy ítéli el a jelenlegi közvélemény az egykori Nemzetvezetőt, hogy annak munkáit nem ismertetik. Sőt, írásait üldözik. A holokausztot tilos tagadni, de Biszku Béla nyugodtan nevezheti továbbra is ellenforradalomnak ’56-ot, miközben zsebre teszi a több százezres havi nyugdíját. Nyaljuk Nyugat seggét, miközben önkéntes nethuszárok által feliratozva tudunk csak hozzáférni magyarul a világot leginkább foglalkoztató kérdéseket boncolgató dokumentumfilmekhez.
Áh, nincs is mit sorolni tovább. Nemhogy tabuk nem dőltek meg itt az utóbbi 100 napban, hanem egyesek csak jobban megerősödtek. (Lásd, holokauszt tagadásának büntethetőségét.)
Összefoglalva: Orbán csak a szokásos ripacskodását adta elő ma is. Sokat nem tudhattunk meg arról, hogy mit akar kezdeni a magyar gazdasággal, csak annyit, hogy azt majd támogatni fogja, meg lesz szociális háló is egyszer. Mikor? Ne legyen már fasiszta a kedves olvasó. Majd, egyszer. Amikor majd teljesen együttműködik a nemzet. Megtudtuk, hogy tartani fogják a 3 százalékos hiánycélt, amit annyira mantraszerűen ismételgetnek, hogy felmerül a kérdés: kivel kell ezt elhitetni? A lakosságot nem érdekli, velük tehát nem. A nemzetközi pénzvilágot érdekli. Tehát velük.
Jó tudni, hogy van egy Jobbik, a párt, amelyik tényleg tabudöntögető szerepet játszik a magyar belpolitikai életben, és egy párt, amelyet minden eszközzel ki akar nyírni mindenki, aki megfordul a Parlamentben.
Florian Geyer - Kuruc.info
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum