Kezdjük a legelején: az úgynevezett Nagy Morva Birodalom nem volt sem nagy , sem birodalom, sem szlovák. Szvatopluk morva fejedelem frank vazallus volt, a frank udvarban nevelkedett és fejedelemsége nem volt nagyobb a mostani Morvaország területénél.  Ószlovákok pedig nem léteztek, legalábbis ennek a kifejezésnek és népcsoportnak a jelenlétére semilyen történelmi bizonyíték nincs. Sem régészeti bizonyítékok, sem írásos leletek nincsenek. A  középkori krónikákban szó nem esik szlovákokról. Szlávokról igen,de szlovákokról, pláne ószlovákokról meg egyáltalán nem. A politikai megrendelésre született történelemhamisítás ékes példája az eset, amikor a történelemkönyvekben Szlota-félék ficóidiotizmussal társított utasítására Felvidék története kapcsán a szláv kifejezést nemes egyszerűséggel átírtják "ószlovákra". A történelmi háttér részleteit illetően utalok a Nagy Magyarország folyóirat  2009.októberi számában leírtakra (ide kattintva: Hol voltak a szlovákok a középkorban? ).

A lopás nem idegen a tótoktól, vegyük csak az átfestett címerünket, a magyar népdalból ellpott himnuszt, a morváktól ellpopott Szvatoplukot, az oroszoktól ellopott zászlót, melybe beillesztették az átszínezett magyar címert, és még a betegesen magyargyűlölő, soviniszta Szlovák Nemzeti Pártnak a címerében is egy tőlünk lopott turulmadár látható és sorolhatnánk tovább a példákat. Nem elhanyagolható jelenség a javaink eltulajdonítása és kisajátítása után a más tollával való ékeskedés és öntömjénezés szindrómája sem valamint az önsajnáltatás politikai fegyvere az "ezer éves elnyomás" hazug mítoszával. Erre építenek. Fellegvárakat, gyűlölködést, politikai tőkét. A kecskepásztorkodáson kívül kevés maradandót alkottak, igaz hűséges alattvalói voltak a Magyar Királyságnak ,melyért cserébe védőszárnyakat kaptak az ezeréves országtól és a maroknyi tótság az évszázadok során ennek köszönhetően túlélte a történelem viharait. Ha olyanok lettünk volna , mint a franciák vagy az angolok már rég nem beszélne senki ma Felvidéken szlovákul, írmagja sem maradt volna mára a tótságnak,de mi nem ilyenek voltunk,  Szent István országa nem ilyen volt, hanem megvédelmezte a tótokat az ellenségtől.Magyar vér folyt a végvárakban az ő megmaradásukért is.Cserébe még a Nagyságos Fejedelem, II. Rákóczi Ferenc nevét sem képesek utódaik tisztességesen leírni.

Az angol nyelvű utikönyvekben és a szlovák iskolák részére íródott történelemkönyvekben viszont hajmeresztően elferdített dolgokat találunk, de térjünk most a hír tárgyára: a szlováknak kisajátított morva fejedelem ( vajon mit szólnak ehhez a morvák?) hatalmas méretű szobrát felállították az évszázadokon át koronázó magyar városunk várának udvarában.A szoborállítás kapcsán némi nézeteltérés alakult ki a vezető tót politikai hangadók között. Alább a hír: