A címkék, avagy a bumeráng-effektus


Paktumos demokráciánk és oly sűrűn hirdetett toleranciánk egyre nagyobb teret ad a gyakorlatban az egyirányú következetességgel alkalmazott címkézéseknek, szemben a fennen hirdetett elvekkel. Ha valaki, vagy egy csoportosulás nem ért egyet a fősodratú, éppen aktuális mellébeszéléssel, hazudozással, szabadrablással és ezt szóvá is teszi, netán fellép ellene, azt azonnal közellenségnek minősítik a legdemokratikusabb és legtoleránsabb pártok, a média minden formája, mintha valahol a háttérben mindnek egy lenne a gazdája.

A főbűn általában Magyarországon az, ha valaki látva teljes kifosztásunkat és tönkretételünket, hazája iránta elkötelezettségből aggódik a nemzete állapotán, helyzetén. Ez megbocsáthatatlan, tűrhetetlen, veszélyes. Ezt meg kell bélyegezni, el kell ítélni. Szélsőséges, nem szalonképes, végül pedig fasiszta.

Ilyen címkékkel illettek bennünket is, a Jobbik Magyarországért Mozgalmat, tagjait, szimpatizánsait, és közel egymillió magyar választópolgárt.

Tessék mondani, lehet annál szélsőségesebb politikai irányzat, mint ami a húsz-huszonkettő év alatt kifosztott, tönkretett, anyagilag és erkölcsileg lerombolt országot csinált hazánkból? És a tettesek, bűnpártolók még bennünket szélsőségeznek? Hát nem abszurdum ez?

Szalonképes? Milyen szalonról van itt szó? Gyilkosok, rablók, idegen érdekek elvtelen kiszolgálói, saját népüket megnyomorító maffiózók szalonjáról? Tudják egyáltalán, hogy ez a kifejezés mit jelent? Az ilyen szalonokba tisztességes magyar ember nem vágyódik. Mi sem. Fasiszta? Azok, akik a marxizmus-leninizmus emlőin nevelkedtek és szívták magukba a csalhatatlanságot, valamint ezt az élen járó tudományt átadták az ifjabb nemzedéknek is, azoknak ismerniük kell Dimitrov elvtárs meghatározását: „a fasizmus a finánctőke legreakciósabb, legsovinisztább, legimperialistább elemeinek nyílt terrorista diktatúrája, amelyet vad, erőszakos terjeszkedés, más népek leigázása, faji gyűlölet szítása jellemzi.” Hát nem ilyen korunk erőszakos, haszonelvű, nemzeti értékeket megsemmisítő globalizmusa? Dehogynem, pontosan ilyen.

Ennek a globális fasizmusnak legszolgaibb szekértolói éppen azok, akik most fasisztáznak. Úgy viselkedtek a Horn-éra, majd a Meggyesi- Gyurcsány-Bajnai uralom idején, mint néhány éve, évtizede a Dél-amerikai komprádor burzsoázia. És ezek fasisztáznak? Egy egész nemzetet neveznek bűnös népnek?

Horn Gyula mondta: „Elvtársak, eddig a szocializmust építettük, most a kapitalizmust.” Ez több mint cinizmus. Ez maga a hazaárulás! Duplán.

Mit számít ki a gazda, csak adjon hatalmat, kiváltságokat, vagy hatalmat és vagyont és akkor a régi-új hazaárulók bármit kiszolgálnak. Vagyont, amit persze nem tehetséggel és munkával, hanem a nemzeti vagyon kisajátításával orozva szereztek, miközben az országot egy vesztett háború utáni szintig letaroltak, kiraboltak, idegen kézbe adtak, és nyomorba döntötték dolgos népét. Közben „merő szociális érzékenységből” milliárdosokká váltak. A nemzet pénzén, azaz a mi pénzükön. Egy dolog biztos: ezek lehet, hogy magyar állampolgárok, de nem magyar tudatú emberek. Kik hát a kirekesztők, és miért, kik a fajgyűlölők és kik szítják a rasszizmust, és antiszemitizmust? Ez vajon kiknek az érdeke? Három harmad képviselete, nemzeti együttműködés? Akkor ne címkézzünk, mert ez így nem működik, meg aztán vigyázat, a bumeráng általában visszaüt. (hunhir.hu)

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés