Ezek után nem volt meglepetés, hogy már határátlépéskor kezdődtek a hivatalos szervek zaklatásai: a magyarországi társszervezők személyes poggyászait az utolsó ruhadarabig szétpakolták, a táskákból az EMI-logóval ellátott pólókat egy halomba hordták és lefoglalták, s ugyanígy cselekedtek a táborban való részvételre jogosító karszalagokkal, szervezői és vendég-kitűzőkkel. Vagyis minden olyan tárggyal, amelyen az EMI emblémája fellelhető volt, de a nemzeti jelképeinket ismertető történelmi füzetek is hasonló sorsra jutottak. Az intézkedést mintegy öt órára nyújtották el, addig a határzónában várakoztatták az EMI-s fiatalokat, köztük két kiskorút is. Az autó tulajdonosával szemben vámszabálysértés ürügyén szabálysértési feljelentést tettek, így a másnap délelőttöt a szervezők közül többen is a magyarkanizsai bíróságon töltötték, amint az eljáró bíró elárulta, egész hétvégére ügyeletet rendeltek el számukra. A bíróság a határozathozatalt elnapolta, az eljárás tehát jelenleg is folyamatban van.

Péntek estére elárasztották a települést a készenléti rendőrség alakulatai, megszállták a kereszteződéseket, ellenőrizték, igazoltatták a táborba érkezőket, a belvárosi szórakozóhelyek előtt is tucatnyian ácsorogtak. Az EMI-tábor szervezői felszólítást kaptak, hogy péntek estére tételes listát írjanak a tábor területén
sátrazókról, legyenek azok bár délvidékiek vagy más államokból érkezők. A rendőrök a jogszerű gyakorlattól eltérően nem a magánterületet képező táboron kívül felügyelték a rendet, hanem a kapun belül posztoltak, illetve folyamatosan járőröztek a színpad és az előadósátrak között, a civil nyomozók pedig odaültek a sörsátorban beszélgetők közé, illetve kamerázták a programokat.

A feltűnő és minden ésszerű okot nélkülöző erődemonstráció nyilvánvaló célja a táborba igyekvők megfélemlítése, elbizonytalanítása volt, egyúttal Magyarkanizsa lakóinak a rendezvény ellen hangolása. Mindezen hatósági atrocitások ellenére a tábor jelentős érdeklődés mellett, mintegy 1500 fiatal részvételével zajlott, a legnagyobb békében és nyugalomban.

Az indulatok felkorbácsolásáról azonban ismét a szerbiai hatóságok gondoskodtak: megtagadták a Kárpátia zenekar belépését az országba, ezzel meghiúsítva az együttes vasárnap esti fellépését, s a miattuk összesereglő fiatalok zenei élményét. A táborlakók felelősségérzetét mutatja, hogy a nyílt arculcsapás ellenére sem ültek fel a provokációnak, a rendezvény jó hangulatban, atrocitások nélkül ért véget, s a szervező egyesületek (az EMI és a helyi önkormányzat) közösen tettek hitet a tábor jövő évi magyarkanizsai megrendezése mellett.

Az Egyesült Magyar Ifjúság délvidéki és magyarországi tagjai és a tábor szervezői köszönetet mondanak az értük közbenjáró külképviseleti szerveknek, biztató jelet látva ebben az iránt, hogy az új magyar kormány valóban a határon túli magyarok sorsa iránt érzett felelősségtől áthatva valósít meg új, hatékonyabb nemzetpolitikát. Hasonlóképp köszönet illeti az ügyben támogató állásfoglalást kiadó délvidéki Magyar Remény Mozgalmat és az Országgyűlésben szót emelő Jobbikot, valamint a rendezvény mellett mindvégig kitartó magyarkanizsai önkormányzatot és a Rákóczi Szövetség helyi szervezetét.

Egyúttal kérjük a magyar kormányt és a Magyar Nemzeti Tanácsot, hogy követeljen a szerb hatóságoktól részletes magyarázatot a történtekre, s szólítsa fel őket a további nemzetiségi alapú zaklatásoktól való tartózkodásra, mely meggyőződésünk szerint nem csak a magyar közösség, hanem az európai integrálódásra törekvő Szerbia
érdeke is.

Az EMI-tábor szervezői nevében:
Strahl Zoltán (elnök) Maurer Oszkár
(délvidéki főszervező)

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés