Szép kis társaság. Alább olvasható a Most-Híd párt hátszelével kapcsolatos összefoglaló írás a Körkép nevű felvidéki magyar internetes protálról.

Forrás: körkep.sk, 2009.09.18.

A kommunista időszakot  firkászként vezető beosztásban túlélő,  az 1968-as forradalom utáni időszakban pozícióba került kommunsita őskövület okítja a felvidéki magyarságot megmondóemberként ma is felvidéki magyar sajtóban. Idézet a régi káder, Szilvássy József , az Új Szó nevű monopolhelyzetben lévő magyar  nyelvű cenzúrázó napilap szerkesztőjének és a paramter.sk blog főszerkesztőjének  Jön a Vona vagyis a Jobbik? című írásából:

 "Ezért is érdemes némi fényt deríteni erre a mozgalomra. Ha elolvassa az ember a hozzáférhető önmeghatározásukat, döbbenettel fedezi fel, mennyi hasonlóság fűzi őket a múlt század harmincas éveitől garázdálkodó hungarista-nyilaskeresztes ideológusokhoz. A Jobbik „értékelvű, konzervatív, módszereiben radikális, nemzeti-keresztény párt, mely programjával a nemzet egészét kívánja képviselni”. Büszkén felvállalják a nacionalizmust, de elutasítják, hogy soviniszták lennének. A nyilaskeresztesek a „német nemzetiszocialista gondolati elemeket (vezérelv, szélsőséges antiszemitizmus) konzervatív, valláserkölcsi nézetekkel elegyítő hungarizmus. Mindkét mozgalom meghirdetett célja a „nemzeti rendteremtés“. A nyilasok zsidótlanítani, romátlanítani akarták Magyarországot, a Jobbik egyelőre csupán a „roma bűnözés“ elleni fellépést hirdette meg, s ennek a jegyében masíroz a Magyar Gárda és olykor a Nemzeti Őrsereg a pérók környékén. Még két hasonlóságot érdemes feljegyezni. A tagok mindkét esetben a városi és a falusi szegényrétegek közül kerültek, illetve kerülnek ki. Akadtak és akadnak – az utóbbi esetben nyilvánvalóan növekvő számú – tehetős mecénásaik is. "

Az össze-vissza halandzsázó, a magyar ballib médiából tájékozódó ( feltehetőleg annak utasításait követő ) Felvidéken élő firkászról az alábbiakat lehet megtudni az internetről: Szilvássy József,1946. 07. 25-én született. Közíró, lapszerkesztő. Somorján érettségizett (1964), a pozsonyi Komenský Egyetem BTK-án szerzett történelem–szlovák szakos tanári oklevelet (1968). 1968-tól az Új Szó munkatársa, 1974–1989-ben a kulturális rovat vezetője, 1990–1998 között főszerkesztője. 1998–1999-ben a Katedra főszerkesztője, 2001–2004-ben ismét az Új Szó főszerkesztője. 2001-től a Csallóköz főmunkatársa, majd főszerkesztője (2004-től), 1998-tól a budapesti "Népszabadság szlovákiai tudósítója". Elsősorban inerjúkat, riportokat, könyvkritikákat, publicisztikai írásokat közöl. Írásaiból egy kötetnyi válogatás is megjelent. (Forrás: A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona 1918-tól nyomán).

Jön a Vona vagyis a Jobbik?

2008.12.27. www.parameter.sk  Szilvássy József írása:
A karácsony előtti rohanásban és hangzavarban eléggé elsikkadt több mértékadó közvélemény-kutató intézet friss felmérése, amely szerint a jelen állás szerint a Fidesz és az MSZP mellett a Jobbik Magyarországért Mozgalomnak van a legtöbb esélye, hogy bejusson az Országgyűlésbe a 2010- ben esedékes képviselőházi választások után.

A két rendszerváltó párt közül az SZDSZ egy-másfél százalék körül tántorog, nincs sokkal több támogatottsága a Magyar Demokrata Fórumnak sem. A Vona Gábor vezette politikai tömörülés viszont nyomul, a népszerűségi listákon immár három százalék felett van. Aligha áll meg ott.

Ezért is érdemes némi fényt deríteni erre a mozgalomra. Ha elolvassa az ember a hozzáférhető önmeghatározásukat, döbbenettel fedezi fel, mennyi hasonlóság fűzi őket a múlt század harmincas éveitől garázdálkodó hungarista-nyilaskeresztes ideológusokhoz. A Jobbik „értékelvű, konzervatív, módszereiben radikális, nemzeti-keresztény párt, mely programjával a nemzet egészét kívánja képviselni”. Büszkén felvállalják a nacionalizmust, de elutasítják, hogy soviniszták lennének. A nyilaskeresztesek a „német nemzetiszocialista gondolati elemeket (vezérelv, szélsőséges antiszemitizmus) konzervatív, valláserkölcsi nézetekkel elegyítő hungarizmus. Mindkét mozgalom meghirdetett célja a „nemzeti rendteremtés“. A nyilasok zsidótlanítani, romátlanítani akarták Magyarországot, a Jobbik egyelőre csupán a „roma bűnözés“ elleni fellépést hirdette meg, s ennek a jegyében masíroz a Magyar Gárda és olykor a Nemzeti Őrsereg a pérók környékén. Még két hasonlóságot érdemes feljegyezni. A tagok mindkét esetben a városi és a falusi szegényrétegek közül kerültek, illetve kerülnek ki. Akadtak és akadnak – az utóbbi esetben nyilvánvalóan növekvő számú – tehetős mecénásaik is.

Némi egyszerűsítéssel elmondhatjuk, hogy a Jobbik megalakulásában és szárnybontogatásában kezdetben főleg a Fidesz volt érdekelt. Orbán Viktor és Kövér László úgy gondolta, hogy ez a párt összefogja a szélsőségeseket, akik majd a mindenkori választások második fordulójában átszavaznak a Fideszre, miután a Jobbik oda már nem jutott be. Csakhogy jórészt a Gyurcsány-kabinet tehetetlensége, rossz gazdaságpolitikája, bizonyos részben pedig a pénzügyi válság miatt súlyosbodott Magyarország társadalmi és szociális helyzete. A munkanélküliség és a kilátástalanság pedig mindig is melegágya volt a szélsőséges nézeteknek.

Mostanság fordult a kocka: az MSZP és főleg Gyurcsány felismerte, hogy a Jobbikkal riogatni lehet a választópolgárok nem is kis részét, szélsőséges jobboldali fordulat veszélyével félreverni a propagandaharangokat. A Fidesz táborát viszont némiképp gyengíthetik, mert Vona Gábor – mint egykor a prágai Gólem, immár önálló életre kelt - nem hagyja magát bedarálni, mint nem is olyan régen Torgyán József. Több alkalommal bírálta is Orbánékat: liberális gyökereik, állítólagos megalkuvásaik, bátortalanságuk miatt. Ezért a Fidesz stratégiái csak úgy foghatják ki a szelet a vitorláikból, ha az eddiginél radikálisabb hangnemet ütnek meg, holott a mai válságban legalább alapvető kérdésekben (pártfinanszírozás, adóreform, az országgyűlési képviselők létszámának lefaragása, az önkormányzati rendszer gyökeres átalakítása) nemzeti konszenzusra lenne szükség, de ennek az esélye jelenleg és feltehetően 2010 végéig csaknem a nullával egyenlő, vagyis a politikai, gazdasági, szociális és morális válság tovább mélyülhet, aminek legfeljebb a Jobbik vagy más párt vezérei örülhetnek, „minél rosszabb a helyzet, annál jobb nekünk“ alapon, de tisztességes magyar ember semmiképpen. Miként annak sem, ha az MSZP legújabban reklámfogásként szajkózza a nemzeti összefogás szükségességét, holott a parlamentben egyetlen életrevaló Fidesz-javaslatot (például a tizenkét-tizenöt tagú állami felügyelőbizottságok számának ésszerű csökkentését, amellyel évente forintmilliárdokat takaríthatnának meg) sem fogadott el.

A világ szerencsére már merőben más, mint Hitler és Sztálin gaztetteinek idején volt. Következésképpen a Jobbik sem jelenthet akkora veszélyt, mint egykor a nyilasok. Mégsem szabad lebecsülni, bagatellizálni kártékony szerepüket, amely főleg két szempontból is életveszélyes. Az egyik a hazai gyűlöletbeszéd és az erőszakcselekmények szítása, hiszen jelszavuk a nemzeti rendteremtés: nacionalista és faji, sőt, antiszociális alapon. A munkanélkülieket és a munkaképteleneket is egyformán büntetnék. A másik következmény határon túli: alighanem kevesen szurkolnak olyan vehemensen a Jobbik sikeréért, mint Ján Slotáék, továbbá a Szlovák Testvéri Közösség (Slovenská pospolitos»), a bukaresti parlamentből éppen kiszorult Nagy-Románia Párt tagjai, miként a szerb és az ukrán nacionalisták is, akik mindannyian további kártékony tevékenységüket a Jobbik térnyerésével magyarázhatnák és az állítólagos magyarveszéllyel indokolhatnák.

A történelem számos tragikus példája igazolja: a tűzzel játszik az a párt, amely a szélsőségesekkel szóba áll, mi több:bratyizik. Hatványozottabban vonatkozik ez a tétel Közép-Európára, ahol viszonylag kis nemzetek élnek, s ahol máig különböző nemzeti, faji előítéletek, vélt és valós sérelmek, indulatok, gyűlölködések lappanganak. Olykor felsisteregnek. S kedvezőtlen körülmények következtében akár társadalmi robbanást is okozhatnak. Most és az elkövetkező hónapokban sajnos, leginkább Magyarországon.