| Hírek : Anglomániás mutatvánnyá züllött az Eurovíziós Dalverseny |
Anglomániás mutatvánnyá züllött az Eurovíziós Dalverseny
2010.05.31. 10:11
kuruc.info, 20100.05.31.
Az Eurovíziós Dalverseny „művészi színvonaláról” az elmúlt esztendők tapasztalatával a hátunk mögött a szót szaporítani nem érdemes, s ezért mi inkább csak a versengésben résztvevők nemzeti, pontosabban nemzetietlen hozzáállásáról, a politikai kísérőjelenségekről és az anglománia térhódításáról szeretnénk néhány gondolatot megosztani az olvasóval. Merthogy az oslói versengés sok mindenről szólt, csak a dalkultúráról nem. Gyorsan le kell szögezni, hogy az Eurovíziós Dalversenyen, amelyet néha dalfesztiválnak is neveznek, mostanában nem születnek olyan jó nóták, amelyeket másnap a suszterinas is fütyülne a londoni, oslói vagy éppen a berlini utcákon. De hajdanában, a dalfesztivál őskorában még születtek, amelyek aztán hosszú hetekig-hónapokig vezették az európai slágerlistákat.
Az oslói megmérettetésen az előadók, hűen a korábbi esztendők bevett gyakorlatához, most is igyekeztek minél bombasztikusabb, a primitív érzelmekre apelláló látványos külsőségek között előadni a számokat. Magyarán, a hangsúly ezúttal is az esemény „show” jellegén volt, s azon, hogy a rendező norvégok és a résztvevők lehetőleg minél jobban véka alá rejtsék a nemzeti sajátosságaikat. A házigazda norvégok ennek az elvárásnak kitűnően megfeleltek, mert a versenyszámok elhangzása és a pontozás közötti szünetekben igyekeztek minél több négert ugrabugráltatni a színpadon és a nézők sorai között, sőt még az egyik műsorvezető is fekete bőrű volt. Gratulálunk a norvégoknak! Az áldott emlékű Knut Hamsun és Henrik Ibsen tegnap este valószínűleg forgott a sírjában.
De a legmegdöbbentőbb az volt, hogy a döntőbe bejutott huszonöt versenyszám közül mindössze hat dal hangzott el az illető országok nemzeti nyelvén, tehát nem angolul. Spanyolország, Portugália, Izrael, Görögország, Szerbia és Franciaország előadói vették maguknak a bátorságot, hogy szemben ússzanak a mostanra életünk minden terét elöntő anglomániás árral. Egyszerűen fölfoghatatlan számunkra az, hogy mitől vonzóbb, kulturáltabb, muzikálisabb az angol nyelv például a németek számára, mint Friedrich Schiller, Franz Schubert, Johann Wolfgang von Goethe vagy Eduard Mörike anya- és alkotói nyelve. Merthogy az elmúlt esztendőkben a német versenyzők is híven eleget tesznek a nyelvi globalizálók elvárásainak, és angolul énekelnek.
Az olaszok, akik korábban olyan sok gyönyörű slágerrel ajándékozták meg a világot, már esztendők óta a közelébe sem mennek ennek a dalfesztiválnak. A „bel canto” mesterei valószínűleg nem hajlandók részt venni ebben az anglomániás, pufogtató, és ezért művészietlen versengésben. Igazuk van, valóban nem odavalók.
Az angol nyelv térhódításának egyik oka az a tévhit, hogy a világ nem érti meg az előadott dalok rendkívül „magvas” mondanivalóját és filozófiai üzenetét, ha nem ezen a nyelven éneklik. A másik ok pedig a résztvevőkre pszichikai eszközökkel ráerőszakolt megfelelési szándék. Jó példa erre a függetlenségét nemrégen elnyert Moldova esete, amely ország előadói tavaly még népviseletesen, a saját népdalkincsük motívumaira komponált, jó hangzású nótát adtak elő román nyelven. Bukarestet leszámítva természetesen mindenki lepontozta őket, mire a moldávok úgy gondolták, hogy az idén már ők is beállnak a globalizálók kijelölte sorba. Oslóban már angolul énekeltek, népviselet helyett valamilyen bohócgúnyában. Ám ismét lepontozták őket.
Ezúttal is tanúi lehettünk a politikai és a „belterjes” pontozásnak. Előre tudható volt, hogy Moldova Romániának, Ciprus Görögországnak, Törökország Azerbajdzsánnak adja a tizenkét pontot, és fordítva. Ami viszont kissé meglepő volt, az, hogy az idén kevésbé volt összetartó az öt skandináv ország (Finnország, Dánia, Izland, Norvégia és Svédország), másrészt viszont hirtelen nagy barátság szövődött Horvátország és Szerbia között.
Lena az oslói győzelem után
Summa summarum, örülünk a 19 éves, elragadó külsejű német lány, Lena Meyer-Landrut győzelmének, mert a sokak által a háború után hatvanöt évvel is sározott Németországnak most is jól jött a nemzetközi siker. Gratulálunk a hannoveri Lenának, még akkor is, ha angolul énekelt! Ám megjegyezzük, hogy a szintén német Nicole Seibert, aki 1982-ben – amikor a világ még kevésbé volt megfertőzve az anglomániával – a német nyelven előadott Ein bißchen Frieden (Egy kis békét) című nótájával is képes volt győzni az akkor Angliában (!) megrendezett Eurovíziós Dalversenyen.
Hering József – Kuruc.info
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum