Székelyföldön, Erdővidéken felröppent a hír: Golfpálya épül Vargyas határában. Úgy szól a hír: „Románia legnagyobb golfparadicsoma.” Erre a székely ujjával fellöki a kalapot az összeráncolt homlokáról: – Há’ ammija radai rosseb? – Olyan, mint nálunk a pitty, csak nem lapáttal, hanem egy kankóspálcával ütik a golyót. – Ühüm… Há’ annem neköm lesz, abbiztos. És úgy van, eltalálta. – Lesz benne szálloda, lakópark, iskola, óvoda, tornaterem stb. stb. – Kiknek?! Hát ez a nagy kérdés! Aki ismeri a farkas és a kismalac történetét, az tudja, hogy az első mozzanat a mancs benyújtása. – Kérlek engedd be csak a mancsom, csak ennyi, semmi több! A történet tovább ismerős. Trianon óta hiányérzetünk van nekünk, az itt élő székelyeknek, és most döbbenünk rá erre az ártatlan nagy igazságra az „osztrák” befektető csoport jóvoltából, hogy mi az, ami olyannyira hiányzik Székelyföldnek, s ami ez idáig a nagy vákuumot okozta a székely lelkekben. Nem a nemzettesthez tartozás, nem a székely önazonosság megőrzése, nem az elrabolt szabadságunk, javaink, legyilkolt, kivégzett nagyjaink. Nem! Nem ezek! Másvalami hiányzott nekünk, csak nem tudtuk megnevezni. És szinte hallom egyszerre feltörni az össznemzeti székely üdvrivalgást: – A golfpályák!!! Ez hiányzott nekünk mostanáig! Legalább annyira, mint az üveges tótnak a hanyatt vágódás, vagy mint a kolera vagy a bubópestis. Most meglesz. Végre lecsaphat (ránk) a golfütő! Jön az „osztrák” megváltó, lesz golf, székely fiúk, lányok, bácsik, nénik! Golf, melyre szomjaztok már ősidők óta, és amelyet elhoz nektek ez a vajszívű osztrák úr, és a mögötte a névtelen, titokzatos ország-felvásárlók. Idézem egyik anyaországi, pátyi hozzászólót, akik szintén ebben a kórságban szenvednek:

„Nem az a lényeg, hogy hol épül golfpálya, hanem kik azok a betelepülők, honnan jönnek és miért?” A vargyasi beruházással megbízott céget (Transilvanian Business Development Srl.) vezető osztrák úr csupa jót ígér. Nem győzi kiönteni túlcsorduló lelkét. Ő azért jött, mert nekünk jót akar. Föl akar emelni minket pusztán csak jóindulatból. Hogy össze ne olvadjon az ember lelke írósvajként erre a határtalan szeretetre. Pénz, nyereség? Ugyan már! Nem oly kicsinyes valakik ők. Csak a jót, csak nekünk. Ám ehhez a mancsát…, azt a jótevő drága, áldott „osztrák” mancsot engedjük be. Azt, amely annyi jót hozott számunkra a történelem folyamán (Madéfalvi veszedelem, 1848-49 vérengzései, az első világháborúkba belesodrás Trianon, Őrség – Burgenland lenyúlása stb.), – mondja, csak azt a (pénzel fertőzött – mondom én) mancsát, csak azt engedjük be, hogy mélyenszántó, határtalan szeretetétől áthevülten, teljes súlyával ránk tehesse azt. Eldicsekszi ez a drága ember az egyik portálon, hogy „a terület, … egykor az Osztrák-Magyar Monarchia külső határát képezte.” (Hiába na, ő nosztalgikus, érző lélek.)

Ígéreteik? Minden, ami szép és jó, maga a mennyország, mert ő és a háttéri névtelenségben meghúzódó befektető „osztrák” társai csak jót akarnak. Persze, ezt már a jóságos Peresz bácsi is megmondta. Megpróbál a szívünkbe férkőzni. Például, hogy jóságos, önzetlen, atyai befektetésével a vidék székely jellegét emelné ki a pénzzel degeszre tömött pénztárcájú idelátogató turisták előtt, és minden népnemzeti értékünk kiemelésével fogja idecsalogatni őket. Meg is említi, mi az igazi vonzó, tősgyökeres, letagadhatatlan székely jellegű látnivaló. Többek közt a számunkra is oly kedves, és kellemes hidegrázást előidéző: „Ceausescu diktátor vadászháza szintén látogatásra érdemes”. Majd tovább a „350 forrás és több kénes barlang, valamint egy vulkanikus tó” után egy másik hóhér „Dracula gróf nyomait is követhetik itt Erdélyben”. Megejtő! De ha már a hóhéroknál tartunk, kifelejtette Siskovics (hóhér) altábornagyot és annak madéfalvi vérengző hóhérmunkáját. Ugyanis a Siskovics, Haynau és hasonszőrű hóhérokkal minket megajándékozó áldott jó osztrák lelket megöröklő úrnak ezek a vérforraló hazug gazemberek vonzók, és ezeket tálalja.

Kinek mi van a szívében, azt osztja. Nem mellesleg az egész Drakula-mesének semmi köze Erdélyhez. A lavinát az Ausztriában élő utolsó magtalan Dániel bárósarj indította el, aki eladta visszaszolgáltatott földjét az osztrák ingatlanüzéreknek. Aztán, mint egy vezényszóra, a megbízott felvásárló ígéreteire, folytatták azok, akik szintén eladták báró földje mellett levő – a vargyasi Dániel bárói birtokból valaha ingyen kapott – földjüket, melyért nem izzadott sem az apjuk, sem a nagyapjuk, így erkölcsi értéke sem volt számukra. Valószínű örültek az ingyen jött „nagy pénznek”, és meglehet, már rá is hágtak annak nyakára. Most már se pénz, se posztó. De ezzel ők eladták nemcsak a négy falu – Vargyas, Olasztelek, Székelyszáldobos, Felsőrákos – hanem egész Székelyföld jövőjét, békéjét. Olyan áldás lesz Székelyföld szívében ez a beruházás, mint ágyékban a kelés. Mert felépül a létesítmény, a lakópark, és hoznak oda messzi földről betolakodókat, akik majd megkeserítik az őshonos székelyek életét. Örüljenek, ha megtűrik maguk körül azok, a saját őshonos földjükön. Azzal kecsegtetnek, hogy munkahelyeket biztosítanak a környék lakóinak. Igen, munkalehetőség! Talán megengedik, hogy a székely asszonyok bejárjanak az idegenből jött népség magával hozott vénségei valagának ápolására (elnézést a „szép” szóért, de ez lesz a való). A székely ezermester férfiaknak a pöcetisztogatás, udvarseprés, szemételhordás magas szintű mesteri munkája jut. A lányoknak meg …? Jönnek a zsíros euróval, dollárral bélelt urak. Kell a szórakozás.

Gyönyörű szolgai székely jövő, a porban csúszás magaslatán! Van még egynéhány földtulajdonos, akik nem adták oda földjüket, és ezzel megállíthatják a lavinát. Prüszköl is emiatt a szerencsétlen „osztrák jótevő” méltatlankodva. Ha öntudatosak, nem is adják oda! Hősök lehetnének. De az osztrák úr háta mögött levők kifizetik az ötvenszeres árat is, csak a kelést beültethessék Székelyföld ágyékába. Mert ez a cél. Ha az enyém volna az a földdarab, százszoros áráért sem adnám. Menjen haza az osztrák a jó édesanyja pendelye mellé, vigye magával az egész bagázst, a megalkuvó székely vezetőkkel együtt szőröstől-bőröstől, és hagyja békén Székelyföldet. Nem kérünk az „osztrák” jóindulatból! Hasonló esemény folyik az anyaországi Pátyon. Ott is golffalu álcatervvel indul a maszatolás. Erre vannak szakosodva ezek. Ott egy „spanyol” a jótevő, akinek spanyolhoni birtokán még Orbán Viktor is tiszteletét tette. Tehát: itt az idő, a jövő elkezdődött.

Páty még küzd a golfpálya ellen, mert a golfpálya ürügyén egy 7000 lakost befogadó lakóparkot is megejtenek mellé, csak úgy, és hoznak oda is idegen földről valókat, és talán a pátyiaknak is megengedik idegen vén valagak karbantartását, ágytálazását, pelenkázását, mielőtt ellehetetlenítve kiszorítják őket onnan. Vargyas, Olasztelek, Székelyszáldobos, Felsőrákos nem küzd jövőjéért. Nincs, aki elmagyarázza nekik, mi vár rájuk, nincs, aki összefogja őket. Vezetőik megalkudtak vagy elaludtak. Mire fölébrednek, már késő lesz! Magyar-székely jövő a huszonegyedik század hajnalán. Kolumbán Sándor

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés