Mit mondott ez a derék muzulmán török úriember a mellette ülő Simon Peresznek, Izrael elnökének. Egy moderált televíziós vita során, miután Peresznek lehetősége volt hosszan ömlengeni gázai "béketeremtésük" nagyszerűségéről, Erdogan úrnál elfogyott a cérna, levette fejéről a tolmácsgépet, és a következőt mondta:
- Peresz úr, Ön idősebb nálam. A hangja pedig túl erős. Tudom is, miért olyan hangos maga. Ez a maga egyik pszichológiai bűncselekménye. Az én hangom nem lesz olyan erős. De amit mondok, jól tudja. Amikor gyilkolásra kerül sor, maga nagyon jól végzi a dolgát. Tudjuk, hogyan lövetett és gyilkoltatott gyermekeket a tengerparton. A maga elnöksége alatt országának két miniszterelnöke is tett ilyet. Ők mondták ezeket a mondatokat is: "Boldogság tölt el bennünket, amikor tankjainkon, fegyverrel a kézben megyünk Palesztinába." És maga itt számokat sorolt. Én a neveket is tudom, ha valakit érdekel. Elítélem, aki tapsol ennek a kegyetlenségnek, azoknak, akik megölték ezeket a gyermekeket. Azok, akik tapsolnak ezeknek a gyilkosoknak, ugyanolyan emberiségellenes bűnösök. Az imént jegyzeteltem, de itt nincs lehetőségem, hogy kifejtsem ezeket... Kérem, ne szakítsanak félbe, amikor beszélek! Az Ótestamentum hatodik parancsolata így szól...
- Már ideje elengednünk az embereket vacsorázni - szól közbe a moderátor.
- Ne ölj embert! Ön pedig embereket öl! Még egy érdekesség. Gillart Asmanomin mondotta: "Izrael barbársága messze túlmutat az egyszerű gonoszságon." Avi Chalem, aki az izraeli hadseregben szolgált, s jelenleg az oxfordi egyetem professzora, külpolitikai szakértő, a Guardian brit napilapnak azt mondta: "Izrael az emberek szemében egy banditaállam."
- Nagyon szépen megkérem, most már tényleg...
- A davosi konferencia számomra véget ért, nem jövök el ide többé. Engem nem engednek megszólalni, Peresz viszont 25 percen át beszélt. Én csak 12 percet. Micsoda munka ez?!
Nyílt levél Simon Peresz államelnök úrnak és Izrael budapesti Nagykövetségének
A Mááriv héber nyelvű izraeli napilap tudósított Simon Peresz államelnök Tel-Aviv-ban, október 10-én a Kereskedelmi Irodák Szervezetének éves közgyűlésén elhangzott felszólalásáról. E szerint a súlyos pangásokat kiheverve, „manapság Izrael precedens nélküli gazdasági eredményeket ért el – mondotta Peresz. Az izraeli gazdaság virágzik… Manapság gyarmatok létesítése és hadsereg bevetése nélkül is lehet birodalmat építeni”. Mégpedig cégbefektetésekkel, akiket „nem kötnek gúzsba korlátozások”. „Izraeli üzletemberek befektetnek az egész világon. Izraelnek példa nélküli gazdasági sikerei vannak, mostanra kivívtuk gazdasági függetlenségünket, felvásároljuk Manhattant, Lengyelországot és Magyarországot”.
Az idézeteket a Magyar Nemzet október 13-i száma közölte. A Peresz-szöveg hitelességét pár nap múlva megerősítette Büchler András, Izrael budapesti nagykövetségének szóvivője, aki „a szóhasználatot azonban („felvásárlás”) egyszerre nevezte „szerencsétlennek és korrektnek”.
Izrael gazdasági-pénzügyi sikereinek örülünk. Mint minden más, szívósan dolgozó tehetséges nép hasonló sikerének. Külön örömmel tölthet el bennünket, hogy az ötmilliós Izrael tiszteletre méltó eredményeiben osztoznak a több százezret számláló, a trianoni ország és a trianonin kívüli magyar királyság területéről kivándorolt és a zsidó államban hazára lelt egykori honfitársaink vagy azok leszármazottai. Előre kell bocsátanunk azt is, hogy Simon Pereszt, aki hat évtizedes közéleti tevékenységével szerte a világban ritka és jogosan megérdemelt tekintélyt vívott ki magának, mértéktartó, józan és egyenes gondolkodása, cselekedetei alapján – Jichak Rabin mellett – mint a zsidó állam és nép igen nagyra becsült államférfiját tiszteljük mi magunk is. Amit azonban a mai eszközökkel történő birodalom-építésről, vagyis a felvásárlás, a pénzen való megvétel lehetőségéről mondott, néhány kérdés megfogalmazására ösztönöz bennünket. Annál is inkább, hiszen beszédében nem csupán egy világváros centrumát, a New-York-i Manhattant, de mellette két európai országot is mint az izraeli cégek által felvásárlás alatt álló országot említi. S ez bizony szokatlan, történelmileg nézve is egyedülálló bejelentésnek tekinthető.
Kérdéseink a következők volnának:
1. Megtudhatnánk-e, milyen stádiumban tart Magyarország felvásárlása? Mikor és céltudatosan vagy spontán módon kezdődött-e, s várhatóan mikor fejeződik be?
2. Megtudhatnánk-e, milyen területekre terjedt eddig és terjed ki a jövőben ez a felvásárlás? A gazdaságon és pénzvilágon kívül (ipar, mezőgazdaság, közlekedés, kereskedelem, bankvilág), közvetve vagy közvetlenül, kiterjed-e a kultúra, média, közoktatás, tudományok, egészségügy etc. területeire is?
3. Megtudhatnánk-e, hogy a kifejezés – „Magyarország felvásárlása” – túl a gazdasági, társadalmi és szellemi szférákon, az ország teljes intézményi és irányítási rendszerét, a politika teljes világát is (pártok, parlament, kormány, önkormányzatok etc.) magában foglalja-e?
4. Megtudhatnánk-e, hogy miért esett Európa államai közül Lengyelország mellett éppen Magyarországra az izraeli felvásárlási szándék? Vannak-e mögötte történelmi, múltbeli inspirációk? Legfőképpen: mi a célja a totálisnak tűnő országfelvásárló elképzeléseknek? Puszta üzlet? Katonai vagy másfajta bázis létrehozása? Népmozgalmi, bevándorlási, illetve kitelepítési, beolvasztási elgondolások?
5. Megtudhatnánk-e, hogy az elmúlt időszakban (s megannyiszor korábban is) országunkat vagy annak bizonyos köreit fasisztának, antiszemitának, rasszistának, nacionalistának kikiáltó hazai (pl. a minap tett kormányfői kijelentések), továbbá a zsidó világszervezetek és a világsajtó bizonyos orgánumaiban gyakran hangoztatott hasonló nézetek netán valamilyen összehangolt, „felvezető”, amolyan igazoló, „ürügy-adó” akcióknak volnának nevezhetők, vagy az egybeesések csupán véletlenszerűek lennének?
Szeretnénk minden rossz szándékú gyanakvásnak, netán újabb vád- és rágalomözönnek elejét venni. Éppen ezért hangoztatjuk: a Nyílt Levél aláírói demokraták és magyarok. Olyan magyar demokraták, akik a 20. század utolsó harmadában évtizedeken át súlyos megpróbáltatások alatt – egy kommunista birodalom megszállását szenvedve és a szétdarabolt népközösség sorvadását látva – igen következetesen vállalták magukra a magyarság megmaradásának szolgálatát.
Megpróbáltunk minden lehetőséget felhasználni az ország állami szuverenitásának visszaszerzése, biztosítása (amennyire persze ez a különböző erőterek korlátai közepette elérhető, megszerezhető) és a veszélyeztetett, elszakított nemzeti kisebbségeink megmentése ügyében. Ha valakik ebben a bonyodalmas világban szándékainkat, önmaguk helyzetéből kiindulva, igazán ismerhetik, azok éppen a hasonlóan szorongatott népek, köztük az izraeli állam és a zsidó népközösség tagjai és politikusai lehetnek. Volna tehát elegendő alap a kölcsönös megértéshez.
S ez az, ami egyben bátorít, sőt feljogosíthat bennünket, hogy aggodalmas kérdéseinket feltegyük.
Budapest, 2007. október 30.
Tisztelettel: Az 1987-es lakiteleki találkozó szervezői:
Bíró Zoltán irodalomtörténész, az MDF alapító elnöke,
Csoóri Sándor, Kossuth- és Herder-díjas költő, a Márciusi Cartha alapítója,
Csurka István író, a MIÉP elnöke,
Fekete Gyula író, a Százak Tanácsának elnöke,
Für Lajos történész, az Antall-kormány honvédelmi minisztere,
Kiss Gy. Csaba művelődéstörténész, az Írószövetség Választmányának tagja,
Lezsák Sándor író, országgyűlési képviselő, a Nemzeti Fórum elnöke.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum