Egyik felső-háromszéki tanár ismerősöm, aki neve elhallgatását kéri — máig sem értem, miért —, idejében figyelmeztetett ennek az évfordulónak, illetve az egykori Nemzetiségi Statútumnak a fontosságára, különösen napjainkban, amikor a parlament új nemzetiségi törvény elfogadására készül. Kedves barátom, aki a szamárvezetőt adta — a nemzetiségi kérdésre vonatkozó 1945—46-os események és rendeletek kronológiáját —, nyomatékkal hívta fel a figyelmemet arra, hogy 1946-ban a párizsi békekonferencián nemcsak a szovjetek, hanem a Szövetségi Hatalmak is elismeréssel szóltak az 1945/86. számú romániai törvényről, amely, mindannyian tudjuk, éppen azért került elfogadásra, hogy Erdély hovatartozását eldöntse. Mindehhez, persze, hozzájárultak az észak-erdélyi magyar baloldal akkor formálódó politikai alakulatai is, a dél-erdélyi magyar baloldaliak pedig ennél is tovább mentek, és a teljes romániai magyar behódolást támogatták. (Az észak-erdélyi baloldal egy része is elégedetlen volt a Groza-féle Nemzetiségi statútummal, amelynek hangot is adott, de a kommunista irányítás alatt álló MNSZ nagy gőzzel agitált Erdély Romániához csatolásáért.)

A jelenlegi romániai helyzet annyiban mérhető össze az 1945—46-os évek politikai sodrásaival, hogy a magyarság Kárpát-medencei háború utáni szorongattatásával ha nem is azonos, de az akkorihoz hasonló magyarságot bekebelező vagy kiszorító törekvéseknek vagyunk tanúi és szenvedő alanyai — lásd a szlovákiai és kárpátaljai eseményeket — , mi több, van, ahol az akkori diszkriminatív, a magyarság egészét bűnös nemzetté nyilvánító dekrétumokat megerősítik, és ezek miatt a magyarkérdésnek újra meg újra európai fórumok elé kell kerülnie. Mindezt Romániára vonatkoztatva nem elhanyagolandó a román kormányzatnak az az igyekezete, hogy — Traian Băsescu szóhasználatával élve — „az egy vérből való románokat" egy nemzettestben egyesítse. Ez alájátszik annak, hogy a magyar politikusok — a határ belső és külső oldalán — a behódolást és szélsőséges ködevést is elkerülve, parlamenti és diplomáciai eszközökkel olyan nemzetiségi törvény elfogadásáért küzdjenek, amely olyan jogokat tartalmazzon, és ezek alkalmazhatóságát garantálja, amelyek a saját maguk számára is megfelelnének.

A múlt évben a csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadó gondozásában, a Communitas Alapítvány — tehát az RMDSZ — támogatásával, mintha időzítették volna, Nagy Mihály Zoltán és Olti Ágoston összeállításában és előbbi bevezető tanulmányával megjelent az Érdekképviselet vagy pártpolitika? Iratok a Magyar Népi Szövetség történetéhez, 1944 — 1953 című, 600 oldalas kötet. A vaskos dokumentumgyűjtemény és a bevezető tanulmány megkerülhetetlen és nélkülözhetetlen a mai nemzetpolitikák alakításában. A kötet a Bukaresti Nemzeti Központi Levéltárban előkerült, a Magyar Népi Szövetség mostanig elveszettnek vélt iratanyagára alapoz elsősorban, és emellett más forráshelyek témára vonatkozó dokumentumait is képbe hozza.

A mai kutató, a téma iránt érdeklődő és — főleg — a nemzetiségi törvény megalkotói/jóváhagyói számára A hatalomba került kisebbség ( ND szerk. megjegyzés- nincs magyar kisebbség, csak magyar elszakított nemzetrész , a kisebbség politikai kifejezés Trianon előtt ismeretlen volt ! - utalunk a Kassai Napló korabeli írására itt :Nincs magyar kisebbség ! Kassai Napló -1925  ) politikai magatartását és sorsát szemléltető fejezetet különösképpen ajánljuk azzal a céllal, hogy az akkori hibák, tévedések ne ismétlődhessenek meg, és a beilleszkedés mértéktelen vágya vagy kényszere ne vezessen az érdekvédelmi szervezet pusztulásához, mint az MNSZ esetében.

Dr. Petru Groza 1945. március 8-án Sztálin marsallhoz intézett táviratának azt a passzusát kívülről illik tudni, miszerint: „A román kormány tudja, hogy annak a közigazgatásnak, amely bevonul ebbe az országrészbe, védelmeznie kell az együtt lakó népek jogait, s módszerében az egész lakossággal szemben az egyenlőség elveit kell meghonosítania."

Sztálin március 9-i válaszából: „Tekintetbe véve, hogy az új román kormány, amely most vette át az ország kormányzását, Erdély területén a kívánatos rendért és csendért, a nemzetiségek jogainak biztosításáért... felelősséget vállal, a szovjet kormány elhatározta a román kormány kérésének teljesítését, s az 1944. szeptember 12-i fegyverszüneti megállapodás értelmében a román kormány közigazgatásának Erdélybe való bevezetését megengedi."

A későbbiekben, ha valakinek más gondolata támadt, vagy elképzelése született Erdély sorsáról, azt koncepciós perekbe fogták, kivégezték vagy súlyos börtönbüntetésre ítélték. És nem kerülhették el sorsukat az MNSZ vezetői sem.

Sylvester Lajos
 

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés