A magyarok vére
2009.10.23. 16:29
A forradalom vérbe fojtása után írta Albert Camus, a század egyik nagy írója, aki akkor már szembefordult a francia baloldallal, és egyre élesebben vetette fel a létező szocialista rendszerek elnyomó, népellenes politikáját és a Szovjetunió imperialista terjeszkedéseit: „Túl sok a halott már a stadionban, s az ember csak saját vérével gavalléroskodhat. A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét."
A hatalomra kerülő Kádár János és köre nem teljesen így gondolkodott. Jött a megtorlás, a perek, az akasztófa, a börtönök és gyűjtőtáborok megteltek, nyilvánvaló volt, hogy a Moszkvának megfelelni akaró Kádár egyszer és mindenkorra példát akar statuálni, csírájában szeretne elfojtani miden lázadást. Százezrek menekültek el s kezdtek új életet a nagyvilágban, ébren tartva a forradalom szellemét. De harminchárom évnek kellett eltelnie 1956 véres októbere után, hogy valaki a párt belső köreiből, az MSZMP vezetői közül kimondja: nem ellenforradalom, de igenis forradalom és szabadságharc zajlott ötvenhatban. A keletnémetek ötvenhármas tiltakozásai után Magyarországon felkelt a nép, és napok alatt söpörte el a Rákosi-rendszert, ahogyan ennek a rezsimnek a pribékjei néhány esztendeje a parasztok padlásait söpörték le…
Mivel a véres árnyaival álmatlan éjszakáin viaskodó Kádár János számára s értelemszerűen a megalázott, kivéreztetett ország számára is ez tabu volt, bebizonyosodott, hogy egy hazugságra, történelemhamisításokra épülő rendszerben mi és mennyi múlhat a szavakon. Kádár János utolsó nyilvános beszéde a párt politikai bizottságában már minden értelemben a széthullás jeleit mutatta. Jött Nagy Imre és mártírtársai temetése, egy fiatal politikus éles hangon követelte a szovjet csapatok kivonását, és a csillagévben, 1989-ben Magyarország bársonyos forradalma elsöpörte a Kádár-rendszer maradványait, megkezdődtek a kerekasztal-tárgyalások, megalakultak a pártok, és elkezdődött a magyar történelem egy új fejezete. Azon persze lehet is vitatkozni, és mostanság vitatkoznak is, hogy végeredményben sikerült-e a vértelen rendszerváltás, vagy az első, szabadon választott kormány miniszterelnökének, a tragikus hirtelenséggel elhalálozó Antall Józsefnek volt igaza: „tetszettek volna forradalmat csinálni". Egy bizonyos, a pártok igyekeztek beemelni ötvenhat hagyományait politikájukba. Hogy ez hogyan és mennyire sikerült, ismét vitatható. Azonban az, hogy megjelenhettek végre az elmúlt húsz évben a lehazudott forradalom dokumentumai, és ismert lett az eseménykerengő — vitathatatlan. Nem hiába folyt tehát a magyarok Albert Camus által oly sokra értékelt vére…
Bogdán László, Háromszék
|