A magyarok helyzetét a Kárpát-medencében kezdettõl fogva az határozza meg, hogy rokontalan nép vagyunk, és értünk nem állnak ki nagy testvéreink. Illyés Gyula: "Magyarok" címû naplójegyzeteinek második kötetében azt írja, hogy emiatt a magyar nemzet helyzete, s így lelki magatartása századokon át csaknem ugyanaz.  "Egész múltunk eleven… a jelent is állandóan történelmileg kell élnünk." A határon túli magyarok megmaradási küzdelmére vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy a "két pogány közt egy hazáért ömlik ki vére" - kuruc népdalunk sajgó panasza ma is naponta elszenvedett eleven igazság. A "két pogány közt" fenti igazságát, a kuruckort megelõzõen már Pázmány Péter is megfogalmazta: "Az a mi nyomorult nemzetünk szerencsétlensége, hogy az oltalomtól majd annyit kell félnie, mint az ellenségtõl." A határon túli magyar nemzeti közösségek azonban ma már nem csak az ellenség - az utódállamok (utódállamainak) -nacionalista kormányainak megsemmisítõ szorításában vergõdnek, és nem csak az õket oltalmazni hivatott Európai Unió nemtörõdömségének áldozatai, hanem a nemzetietlen magyar kormányok rideg és elutasító magatartásának ellenében igyekeznek megmaradni magyarnak - édes hazánkért.  A hivatalos szlovák kormány jelenleg nyílt, államilag irányított, barbár megsemmisítõ jellegû kampányt folytat a felvidéki magyarok ellen. Az Európai Unió nem nyújt "oltalmat" a számukra. Az "anyaország" külügyminisztere pedig megígéri, hogy a kormány nem ígér meg semmit. A kettõs állampolgárság ellen annakidején foggal-körömmel harcoló "körmös Bauer" fia, Bauer Tamás pedig jelleméhez hûen odailleszti száját a trianoni nagyhatalmak alfeléhez, csücsörít és cuppant, vagyis azt írja, hogy Trianon igazságos volt, mi itt belül szófogadó magyarok vagyunk, minket támogassatok. A felvidéki magyarok elleni jelenlegi szlovák kampány két légkiütközõbb mozzanata Sólyom László révkomáromi látogatásának meghiúsítása, valamint az államiság eszméjét, a törvény fogalmát megcsúfoló szlovák "nyelvtörvény", mely a szabad nyelvhasználatot és ezzel a magyarok honpolgári jogait tagadja.  A szlovák kormány "nem engedte be" Magyarország köztársasági elnökét Szlovákiába. Az eset magyarországi bírálói szerint Szlovákia ezzel az Európai Unió tagjaként megszegte a schengeni egyezményben vállalt kötelezettségét. Na, és… mondaná a szlovák kormányfõ, ha az EU kérdõre vonná. De nem vonja kérdõre.  A szabad mozgás egyetemes emberi jogainak megtestesítõjeként emlegetett schengeni egyezmény elsõ paragrafusa szerint a schengeni egyezményhez tartozó országok közötti "belsõ határok személyi ellenõrzés nélkül bárhol átléphetõek". A második paragrafus szerint azonban, ha a "közrend" vagy a "nemzetbiztonság" úgy kívánja, az egyes országokba való belépésének szabályozása terén minden marad a régi, és az illetõ ország illetékes szervei megtehetik a "szükséges intézkedéseket." A második paragrafus tehát olyan feltételeket tartalmaz, amelyek teljes egészében értelmetlenné teszik az elsõ paragrafust. Az olyan fogalmak, mint a "közrend", a "nemzetbiztonság", bármikor és bármire alkalmazhatóak. A "szükséges intézkedések" pedig azt jelentik, hogy minden állam kormánya ezután is azt tesz, amit akar, illetve, amit megengedhet magának. Vagyis, minden ország továbbra is azt engedhet be, azt  tartóztathat fel a határon, akit akar, mint a régi, nemzeti színûre mázolt szálfasorompók idejében. A schengeni egyezmény Európai Unióval kapcsolatos szóhasználata azt sugallja, hogy az Európai Unió által szavatolt jogokról és kötelezettségekrõl van szó, holott csupán olyan államok közötti szerzõdésekrõl beszél, amelyekrõl a második világháborút megelõzõen bebizonyosodott, hogy annyit sem érnek, mint a papír, amelyre íródtak.  I. "Beszélj szlovákul, hogy az egész világ megértsen"  A szlovák parlament 2009. június 30-án elfogadta az 1995 évi 175. számú Nyelvtörvény módosítását. A szlovák nyelvtörvény alapját képezõ bevezetõ paragrafus, valamint az egyes rendelkezések tartalma, mint "jogi dokumentum", függetlenül annak a felvidéki magyarok ellen irányuló céljától, önmagukban is a jog és a törvényesség fogalmának durva megcsúfolása. A 2009. szeptember 1-én életbe lépõ módosított szlovák nyelvtörvény ütõereje, annak méregfoga a "törvény" bevezetõ paragrafusában található. Vizsgáljuk meg közelebbrõl a szlovák nyelvtörvény bevezetõ paragrafusát:  "A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa abból a ténybõl kiindulva, hogy a szlovák nyelv a szlovák nemzet egyediségét kifejezõ legfontosabb ismertetõjegy, kulturális örökségének legbecsesebb értéke, és a Szlovák Köztársaság szuverenitásának kifejezõje, valamint állampolgárainak olyan általános érintkezési eszköze, amely szavatolja szabadságukat, egyenlõ jogaikat és egyenlõ méltóságukat a Szlovák Köztársaság területén, a következõ törvényt alkotta". A fenti paragrafus valójában nem is nyelvtörvényt vezet be, hanem egy kirekesztõ, és jogfosztó nemzetiségi törvénynek felel meg. A szlovák nyelvnek ez, a nemzet meghatározásának központjába helyezése másodrendû állampolgárokká minõsíti Szlovákia magyar, és más anyanyelvû állampolgárait, mert azok anyanyelve nem fejezi ki a szlovák nemzet egyediségét. Vagyis a fenti paragrafus alapján Szlovákia, a szlovák anyanyelvû egyének országa. A "szlovák nemzet egyediségére" épülõ nemzetfogalom teljesen értelmetlen, mert, amint minden egyén, úgy minden nép, és nemzet is egyedi.  Jogilag és logikailag is értelmezhetetlen az is, hogy miként lehet a szlovák nyelv, a Szlovák Köztársaság szuverenitásának kifejezõje. Az állam szuverenitását állampolgárainak az egységes akarata biztosítja. Teljesen érthetetlen az is, hogy egy olyan törvény, amelyet büntetések terhe kényszerít rá az ország más anyanyelvû õshonos lakosságára, miként biztosíthatja "Szlovákia állampolgárainak szabadságát, egyenlõ jogaikat, és egyenlõ méltóságukat." A szlovák nyelvtörvény fenti paragrafusának logikája két fordulat után tragikomikumba fullad. Ennek ellenére maga a törvény, és a mögötte lévõ állami erõszak valódi, és ezért roppant veszélyes.  A fenti paragrafusnak a szlovák nyelv, és a szlovák nemzet "egyediségét" hangsúlyozó felmagasztaló hangja kísértetiesen emlékeztet a Slobodan Milosevics által a végtelenségig ismételt, a szerbek, mint mennyei nép (nebeski narod) fogalmára. Erre a felsõ sugallatra azután Milosevic "isteni népének" legalja Srebrenicán lemészárolt néhány ezer védtelen foglyot. A szeptember 1-én életbelépõ szlovák nyelvtörvény a felvidéki magyarok nemzeti identitásának megsemmisítésére irányuló, végsõ megoldást jelzõ ultimátum. Ha a szlovák törvényhozókat megkérdeznék, hogy mit tehetnek az õshonos felvidéki magyarok annak érdekében, hogy a jelenlegi Szlovákiában megmaradhassanak magyarnak ott, ahol több, mit ezer éve élnek, - a szlovák törvényhozók válasza erre az lenne, hogy semmit.. Ez a színtiszta, kegyetlenkedõ tirannizmus.  És lõn este, és lõn reggel, és következik a második, a harmadik és a többi paragrafus. A fenti törvény rendelkezéseinek botrányos elõírásai egytõl egyig a fenti, bevezetõ paragrafus rasszista és támadó szándékának következményei. A szlovák nyelvtörvény egyes rendelkezéseinek átfogó ismertetése külön tanulmányt érdemel, de magának a törvénynek a magyar nyelven is olvasható szövege alapján bárki közvetlenül is meggyõzõdhet annak az egyetemes emberi jogokat durván sértõ rendelkezéseirõl, meghatározásainak zavarosságáról, és támadó jellegérõl. A Felvidéki Magyar Koalíció, valamint a Felvidék Ma honlapokon sok értékes anyag található a nyelvtörvény foganatosításának veszélyérõl. Többek között: Bíró Ágnes: "Nyelvoktatás parlamenti fokon" c. írása. A Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézete szintén készített egy elemzõ, de talán túlságosan is tartózkodó, és a kisebbségi lét tényleges ismeretét nélkülözõ tanulmányt a szlovák nyelvtörvényrõl (Kardos Gábor, Majtényi Balázs, Vizi Balázs). A fenti tanulmány legnagyobb mulasztása, hogy nem ismeri fel azt a tényt, hogy a jogokat elvonó törvényeket, s az ide vonatkozó jogi szigorítási elveket a hatalom mindig szélesen igyekszik alkalmazni, s ez jogtalanságot és általános félelmet kelt. A szlovák nyelvtörvény rasszista jellegének és jogi otrombaságainak két legjellegzetesebb példája a sírkövek és az emlékmûvek kétnyelvû szöveggel való kötelezõ ellátása, valamint a kétnyelvû konferálás kötelezõ elõírása. Hogyan valósul meg a sírkövek és az emlékmûvek feliratainak az államnyelven írott feliratokkal való utólagos ellátása, és hogyan egyeztethetõ ez össze az elhunytak iránti tisztelettel, az emlékmûvek épségének védelmével, valamint a törvények  retroaktív hatályának a tilalmával? Hogyan teljesül mindez a valóságban? A szlovák Kulturális Minisztérium tagjai járják a régi temetõket, és keresik a magyar feliratú fakereszteket? Klasszikus magyar íróink nagy részének szülõháza és sírhelye ma a trianoni határokon túl található, többek között a mai Szlovákia területén is. "Ne tapossatok rajtuk nagyon."  A kétnyelvû konferálás kötelezettsége a nyilvános összejöveteleket és magát a mûsort is a nemzetközi repülõterek hangzavarának szintjére süllyeszti. Mi történik, ha valaki szlovákul is konferál, de nem tud tökéletesen szlovákul, vagy kifelejt valamit a szlovák fordításból? Hol a határ a fordítások minõségének és pontosságának tekintetében, és ki dönti el, hol, és mikor? A helyszínen? Elõzõleg? Mi történik az esetleges rögtönzésekkel, vagy a pillanatnyi bejelentésekkel, például, ha egy nyilvános rendezvény résztvevõje rossz helyen parkolt és kéretik, hogy mozdítsa el a kocsiját? Az általános szabadságjogok szempontjából a "nyilvános rendezvény" fogalma is új értelmezést igényel.  A "mûvelt" Európában ma Szlovákia az egyetlen ország, amelyben ténylegesen megvalósult George Orwell "1984" c.. regényében leírt rémlátomása, mely szerint a Kulturális Minisztérium közvetlenül üldözheti és büntetheti az állampolgárokat. (9a. §Bírságok) A Kulturális Minisztérium büntetõjogi illetékessége ellenkezik a hatalom megosztásának és a független bíróságok elvével is. Ha a feljelentést, a vádat, a szabálysértés tényét és a büntetést is ugyanaz a hatalmi szerv végzi, akkor jogállamról nem is beszélhetünk. Rögtönítélõ bíróságról van szó.  II. Európa, te vén szajha  Az Európai Unió mibenlétét legjobban az a vicc szemlélteti, mely szerint, ha a németek és franciák közötti vitás kérdésben egy angol bírónak kell döntenie, akkor az angol bíró legnagyobb gondja az, hogy miként dönthetne úgy, hogy mindkét fél veszítsen. Európa népei évezredek óta harcban álltak egymással, és minden viszály, minden csata és háború még több megoldatlan kérdést, vélt vagy valóságos igazságtalanságot hagyott maga után. A második világháborút követõen semmi sem történt, ami ezt a helyzetet megváltoztatta volna. Az Európai Unió erre a mai napig megoldatlan történelmi tehertételre, és az úgynevezett "szabad kereskedelem" fikciójára épül. A tervezet elgondolói mindezt a puszta akaratukkal, és mindent - szerintük nem kívánatos viselkedést - agyonszabályzással igyekeznek megvalósítani. Ebben az újnak nevezett régi Európában a magyarok továbbra is "idegen test  Európában"("Hongrois: corps étranger l'Europe); vagy Beneą szerint, "tüske Európa oldalában." A legújabb nyugati történelemkönyvek ma is ezt a felfogást visszhangozzák. Az Európai Unió meta-bürokráciája a volt gyarmatosító tagországok bürokráciájára és a baloldali európai elit elvont gondolkodásmódjára épül. Ezzel magyarázható az, hogy amit az Európai Unió rossznak vagy nem kívánatosnak minõsít, azt törvényileg, vagy a tagországokra ráerõszakolt szerzõdések formájában "betiltja." A törvények azonban nem alkalmasak az emberi viszonyok minden területének hosszú távú és sikeres szabályozására. A szlovák nyelvtörvény az Európai Unió túlszabályozási hisztériájának a fasisztoid, lezüllesztett vetülete.  Robert Conquest világhírû történész szerint az Európai Unió a szellemileg steril és bürokratikus Bizánc útján halad a lejtõn lefele:  - egy intellektuális réteg kísérlete arra, hogy egy eszme nevében egyesítse az európai nemezeteket, holott nincs egy olyan egyesítésre alkalmas eszméje, mint a szocializmus, vagy más eszmék voltak;  - egy erõltetett kísérlet arra, hogy egy olyan területen államot létesítsen, amelynek nincs sem közös államalkotásra irányuló múltja, sem közös etnikai vonásai ahhoz, hogy nemzetet alkothassanak;  - egy szertelenül költekezõ és költséges bürokratikus rémálom, amely a távoli eszményképek, sõt transzcendentális célkitûzések nevében az elõírások és törvények szövevényével igyekszik szabályozni az élet minden megnyilvánulását. Az Európai Unió egy fentrõl ráerõszakolt építmény, amely hamis képviseltre épül.  Robert Conquest a "Reflections on a Ravaged Century" (Elmélkedés egy feldúlt század nyomán) c. könyvében megállapítja, hogy az Európai Uniónak nevezett szuper államnak nincs sem eszmei, sem tényleges alapja. "Európai nemzet nincs. Ami van, az a különbözõ értelmiségi csoportok tagjainak összekuszált egyvelege, akik azt gondolják, hogy a nemzet fentrõl megteremthetõ. Demokrácia nem lehetséges démosz nélkül."  Az Európai Unió szervezeti felépítése alapján nincs kapcsolat a hivatalok sokasága és a feladatok között, melyek ellátására létrehozták. A csúcson van az elnök és húsz európai biztos, akiket az egyes országok kormányai jelölnek ki egy olyan folyamatban, amely ismeretlen a nyilvánosság számára. Tekintettel arra, hogy az európai biztosokat nem választják, azokat demokratikus úton nem is lehetséges visszahívni. Az európai bizottság tagjait és alattvalóit, a miniszteri tanács tagjait az egyes országok kormányai jelölik ki. Annak ellenére, hogy a fenti hivatalnokoknak törvényhozó, végrehajtó és bizonyos esetekben bíráskodó hatalma van, azok senkinek sem felelõsek. Ez az egyedüli testület a demokratikus világban, amely titokban ülésezik.  Az Európai bíróság a fenti bizottság határozatainak végrehajtásának a céljából alakult. Az Európai bíróság tagjai is kijelölés útján kerülnek hivatalba, de ennek ellenére az egyes államokra vonatkozólag kötelezõ ítéleteket hozhatnak. Az Európai Uniónak majdnem harmincezer fizetett hivatalnoka, és körülbelül hétszáz állandó bizottsága van. Ezek több mint kétszáz különbözõ épületben tevékenykednek. Amíg ez a Leviathán mindent és mindenkit irányít és ellenõriz, addig saját magát képtelen ellenõrizni. A magas fizetések és költségek megtérítése ellenére a korrupció és a sikkasztások elterjedtek. Balázs Péter, Magyarország jelenlegi külügyminisztere és korábbi európai biztosa szerint az EU azért nem tett eddig semmit sem Sólyom László Szlovákiából való kitiltásának ügyében, sem pedig a szlovák nyelvtörvény kérdésében, mert "az Európai Unióban nyáron  hosszú szünet van, gyakorlatilag nem is mûködik ilyenkor." Az Európai Unió oltalmazásától ments meg uram engem!  III. "Én rólatok, akiket erõszakkal leszakítottak rólam, lemondok."  A társadalmaknak történelmük során gyakran két rossz között kell választaniuk, és a sikeres társadalmak legtöbbször meg is találják a - Scylla és Charibdis közötti célba vezetõ utat. A magyarok jelenlegi kényszerhelyzetét azonban az súlyosbítja, hogy ellenséges szomszédaik és Európa elutasító magatartása mellett saját nemzetietlen kormányaik nemtörõdömségével vagy kimondott ellenséges szándékával is szembekerülnek. A határon túli magyarok veszélyeztetett helyzetére vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy az utódállamok szorításának enyhítésére varázsszer nem csak a bûvös Brüsszelben nem terem a számukra, de Budapest szíve sem dobog értük. A határon túli magyar nemzeti közösségek újabb kori történelme az utódállamok (utódállamainak) az ellenük alkalmazott elsorvasztó intézkedéseinek, és Magyarország (az "anyaország") elutasító magatartásának, illetve nem-cselekvésének  a története.  Ide sorolandó többek között az utódállamokkal kötött úgynevezett alapszerzõdések, amelyekben Magyarország külön megerõsíti a trianoni határok sérthetetlenségét anélkül, hogy cserében hatásos védelmet biztosítana az ott élõ õshonos magyarok számára. Az alapszerzõdések szerint a magyar kisebbség sérelmeit a nemzetközi jog szabályozza. Vagyis, a trianoni nagyhatalmak által deklarált hatástalan általánosságok.  Ezen a helyen kell ismét megemlíteni a 2004-es népszavazás elleni kormánykampányt, valamint a magyarországi magyarok kétes, és végsõ fokon önmaguknak ártó elutasító magatartását nemzettestvéreik kinyilvánított akaratának elutasításában. Ide sorolható a magyarországi balliberális sajtónak és értelmiségnek a határon túli magyarok elleni véget nem érõ agitálása, valamint a nemzetietlen magyar kormányok nemtörõdömsége és átlátszó hazugságai. Emlékezzünk: a határon túli magyarok kérelme elleni kampányt a Szabad Demokraták Szövetségének akkori szószólója, Bauer Tamás, budapesti ügyvéd nyitotta meg a Népszabadságban 2004. január 8-án megjelent "Kettõs kapituláció" címû írásával. A Népszabadságban ugyanakkor kiegészítésül megjelent egy testre szabott, túlságosan is egybehangzó "olvasói levél", melynek címe: "Kell ez nekünk?" Bauer Tamás írása meghatározta az  alaphangot, felkeltette a félelmet, és megadta a zavart keltõ kulcsszavakat, - a baloldali média malmai pedig tették a dolgukat.  Emlékezzünk: a határon túli magyar nemzeti közösségek kettõs állampolgársági kérelmének elutasítását követõen Somogyi Ferenc, akkori külügyminiszter 2004. november 4-i kétértelmû kijelentésére, hogy a magyar kormány a kettõs állampolgárság helyett "csomagot" készít a határon túli magyaroknak a szülõföldjükön való megmaradásuk érdekében. Azóta eltelt hat év, és a határon túli nemzettestvéreink azóta is hiába várják a postást.  A jelenlegi elsorvasztó jellegû szlovák nyelvtörvénnyel kapcsolatban Magyarország jelenlegi külügyminisztere, Balázs Péter ismét megígér valamit, mert ilyenkor ez a szokás. Balázs Péter szerint: "Magyarország monitorozni fogja a szlovák nyelvtörvény alkalmazását." A fenti kijelentés az értelmes emberek gondolkodását sértõ, buta és semmitmondó, mert a szlovák nyelvtörvény önmagában olyan gorombán sérti a legalapvetõbb emberi és állampolgári jogokat, hogy annak alkalmazásán nincs mit "monitorozni." A 2009. szeptember 1-én életbelépõ szlovák nyelvtörvény akkor okoz a legnagyobb károkat, ha azt betû szerint alkalmazzák. Amit "monitorozni" kellene, az a magyar kormány tagjainak magyar nyelvhasználata. Balázs Péter még azt is kijelentette, hogy "a szlovák nyelvtörvény bírálatához külföldi támogatókat szerez Magyarország", vagyis, majd a külföldi partnerek megsegítenek bennünket.  Majd a "Magyar Állandó Értekezlet", "majd az EU", "majd a FUEV", "majd a szerb, a román, vagy a szlovák demokratikus erõkkel egyetemben"… Majd ha fagy. Szerencsések azok a hazájuktól erõszakkal elszakított népcsoportok, amelyek "csak" két pogány közt vívják harcukat megmaradásukért.  írta Kaslik Péter  a HUNSOR kanadai munkatársa, a HUNCOR fõszerkesztõje

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés