Kádár Károly megerősítette: valóban újraönti a szobrot, azonban nem bronzból, mivel ez nagyon költséges volna, hanem műkőből. Nagyobb baj azonban, hogy az eredetileg jóváhagyott elképzelés teljes átdolgozására kényszerítették, így jelképeitől: a koronától, a jogartól és az országalmától is meg kellett fosztania Szent István alakját. Annakidején lapunk is megírta: a régifőtéri medencét díszítő szoborcsoport egy öt esztendővel ezelőtt meghirdetett pályázatra született. 

Nagybánya egyik legértékesebb középkori emléke, a híres nyolcszögű pecsét művészi megfogalmazása bányabejáratot ábrázol; fölötte Szent István trónon ülő alakja, jobb és bal oldalon tölgyfaágak és két bányász (más értelmezések szerint egy bányász és egy szőlőt kapáló munkás) látható. A latin nyelvű körirat – „S.D.R.D. (Sigillum de Rivulo Dominarum) Mutuus amor civium optimum est civitatis firmamen tum”, azaz „A polgárság egymás iránti szeretete a város legnagyobb erőssége”. 

A Polgármesteri Hivatal által kinevezett testület annakidején több pályamunka közül választotta ki Kádár Károly alkotását és döntött a gipszben meg mintázott makett megvalósítása mellett, amelyet tavaly szeptember közepén, a Főtér Fesztivál ideje alatt járhattuk körbe először. Nem kis büszkeséggel: valószínűleg nem létezik ugyanis még egy román többségű város az országban, ahol a múlt magyar vonatkozású történelmi jelképei köztéri alkotáson ennyire nyilvánvalóan megjelenhettek. 

Még át sem adták azonban hivatalosan a szoborcsoportot, egyrészét máris lebontatták. Miközben Kádár Károly szakmai féltékenységgel magyarázta a fejleményeket, a román közvélemény és sajtó nagyrésze a térplasztika magyar szimbólumait vitatta, aztán az is kiderült: engedély sincs a szobor felállításához. 

A Polgármesteri Hivatal ugyanis elmulasztotta beszerezni a szükséges bukaresti jóváhagyásokat. Hosszú ideig csak egy országalmát szorongató csonka balkéz árulkodott Szent Istvánról, s az ostor vége az alkotóművészen csattant: az Állami Számvevőszék hatszázmillió régi lejre büntette a közpénzből finanszírozott munkálatok csúszása miatt. 

Az ügy hullámai akkor elcsitultak, a műalkotás még év vége előtt, lényegében változatlan formában került vissza a helyére. Ehhez valószínűleg a november végi parlamenti választások is hozzájárultak, hiszen senkinek nem tett volna jót, legkevésbé a magyar választói hangulatnak, ha nem sikerül megnyugtatóan rendezni a kellemetlen történetet. Azóta azonban az uniós kampány is lezajlott, választói felelősségrevonástól legközelebb 2012-ben tarthatnak az illetékesek, így valószínűleg elérkezettnek láthatták az időt a kérdés gyors és gyökeres rendezésére. Ahonnan, úgy tűnik, már nincs visszaút. 

A szobrászművész elmondta: bár az illetékes városi bizottság végleges jóváhagyása még nem érkezett meg, az átdolgozott műalkotás készen áll a kiöntésre. Szerinte nyilvánvaló, hogy a városvezetésnek a minisztérium diktál, és sajnos, hogy az egyértelműen politikai fogantatású központi utasításokat szolgai módon hajtja végre az önkormányzat. Ebben – véli Kádár Károly – a város magyar tisztviselői sem tudnak, s talán nem is akarnak segítséget nyújtani az alkotónak. A nyolcszögű pecsét körírata, amelyet Nagybánya mai vezetői is büszkén idéznek, az új műalkotáson is látható marad. De csak ott. A történtek alapján nyilvánvaló: el kell telnie még néhány évtizednek, talán többnek is, amíg az emberi fejekbe, szívekbe is bele vésődik... 

Bányavidéki Új Szó

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés