A magyarságnak is jár az önrendelkezés joga

Szégyen, hogy a nemzetközi közösség előtt nem magyar, hanem szerb politikus szájából hangzik el először, hogy a magyaroknak is joguk lenne az önrendelkezésre.       A szerb miniszterelnök, Vojiszlav Kostunica az ENSZ Biztonsági Tanácsának küldöttsége előtt jogosan vetette fel azt a kérdést, amivel a magyar politikának már 1990 óta foglalkoznia kellett volna. Az utolsó 17 év tapasztalatai az önrendelkezési jog területén és most a koszovói példa fájdalmasan mutatják a mindenkori magyar kormány mulasztását.       Remélem, hogy az illetékes magyar politikusok végre a kármentési politika és a kisebbségi jogok nem kielégítő követelése után konstruktív politikára térnek át, mert a magyarság súlyos problémáit nem a szomszédos vagy más kormány tetszése szerint szabad kezelni, hanem a magyarság jogos érdekeit és követeléseit szem előtt tartva, a nemzetközi jog alapján meg kell oldani.       Ha nem előbb, akkor most a koszovói példa mutatja, hogy az önrendelkezési jog, amely számtalan ENSZ-határozatban és más nemzetközi okmányokban mint alapvető jog szerepel, és amely az ENSZ két emberi jogi Nemzetközi Egyezményokmánya óta kodifikált, írásos normává vált, nemcsak üres elv, hanem elérhető cél.       Az önrendelkezés minden népnek jár. A magyarság a Kárpát-medencében is nép, és nem kisebbség – sőt államalkotó nép, ezeréves közös történelemmel és kultúrával. Egy számszerűleg kisebbségbe került nép sem veszítheti el jogi kvalifikációját népként.       Tehát a magyarságnak is jár az önrendelkezéshez való jog, mint a dél-tiroli népnek, vagy az észt, litván, lett, horvát, szlovén, szlovák, koszovói albán – sorolhatnám tovább – népnek. Csak kérni és követelni kell.       A magyar politikában radikális irányváltozásra van szükség. A magyarok is megérdemlik, hogy saját hazájukban méltó körülmények között, szabadságban és jogbiztonságban éljenek. Ez nemcsak magyar, hanem európai ügy is.

Eva Maria Barki