A jelenlegi szlovák-magyar politikai viszonyok között a pihent agysejtek nagyszámú jelenlétét valószínűsítő ötletnek nem sok esélye volt tisztán csak szokatlan és pihent ötletnek maradnia. Ami ebből végülis kisült, az teljesen felülírja az eredeti állítólagosan “pacifista” ötletet, ezzel összefüggésben pedig idöközben a szlovákiai közösségi oldalak talán leglátványosabb, legmeredekkebben felfelé ívelő sikersztorijává nőtte ki magát. Cirka két hét alatt (!). A Facebook-os csoport június 23-ig majdnem hatvanezer tagot gyűjtött, naponta több ezres létszámnövekedést produkálva.

Az ötlet deklarált nacionalizmus-, politika- és ízléstelenség-mentessége azonban katasztrofális gellert kapott, miután az ez idő szerinti (június 23.) 1084 hozzászóló többségének megjegyzései nyíltan, vagy alig burkoltan cinikusak, nacionalisták, kárörvendők, primitívek, uszítók. Aki veszi magának a fáradtságot és beleolvas, Magyarországgal és a magyarokkal kapcsolatban az enyhe cinizmus és az elvakult primitívség közötti skálán belül elhelyezkedő, nevüket és arcukat vállaló fiatal szlovákok százainak őszinte megnyilvánulásait követheti nyomon. (a leggyakoribbak a bős-nagymarosi vízerőmű kiengedése körüli “ötletes” fantáziálások, a magyarok úszni tanítása, a dagály dél-szlovákiai “pozitív” következményei, stb.)

Ami megdöbbentő, az az első, felületes olvasásra is feltűnő primitív, gyűlölködő hozzászólók aránya, ami következtetni enged a rekordidő alatt összejött majdnem hatvanezres tagság összetételére is.

A szlovák fiatalság jelentős részének előítéletességéről, magyarokkal és más kisebbségekkel szembeni - sokszor családi hagyományként ápolt – mélységes averziók jelenlétéről és fokozódó tendenciáiról szociológiai elemzések szólnak. A fenti jelenség tudományos szociológiai módszerekkel felvett egzakt mérésnek ugyan nem tekinthető, de a modern kor eszközei által spontán módon kitermelt kvázi-látleletnek talán igen. A Magyarországot és a magyarokat szimbolikus, képletes módon elsüllyesztő projekt viharos sikere jelzésértékű. Az ott megjelenő cinizmus és gyűlölet pedig riasztó.
Ennek ellenére, gondolom, az édesvizű magyar tengernél, a Balatonnál biztosan sok olyan szlovák fiatal üdül majd, akik a fenti csoport ellencsoportjáként létrejövő “Nem akarok tengert Magyarország helyén...” című Facebook-os kompániához csatlakoztak vagy csatlakoznának. Igaz ugyan, hogy létszámuk a Facebookon egyelőre csak 450, de ők talán jól is érzik majd magukat a déli szomszédnál. Ahogy, minden bizonnyal az életben úgy általában is jól érzik majd magukat.

Ennek a szimbólumértékű történetnek a létrejöttével, motivációs hátterével kapcsolatban nyilván mindenki megtalálja majd a maga számára elfogadható választ. Az azonban biztos, ezt a gyűlölettengert nem a “legyek hordták össze” és nem is két hét alatt.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés