Ötven év, amelyből 20 év a rendszerváltás óta telt el. Azaz a demokráciában. Ez a legszomorúbb a történetben. A kommunista vezetés által felszámolt önálló magyar egyetem a magyar értelmiség leépítését célozta, végső soron azt is eredményezte. Sokan visszasírják a hajdani egyetem szellemiségét: a tudás mellett nemzettudatot, felelősségtudatot, alázatot és szolgálatkészséget is beleoltott a hallgatókba. A Babeş–Bolyai-s időben megmaradt a tudás, annak magyar vetülete azonban egyre inkább a háttérbe szorult.

Egyik kedves idős pedagógus ismerősöm azt tartja a hazai magyar oktatásügy egyik legnagyobb rákfenéjének, hogy a tanárokat képző egyetemek csak szaktudást nyújtanak, némi módszertannal kiegészítve, de e tudás mellé nem adnak olyan ismereteket, készségeket, amelyek révén ezt a tudásanyagot a magyar kultúrában tudják elhelyezni, s amelyek által felelős értelmiségiként tudjanak élni, dolgozni, megnyilvánulni. Véleménye szerint ezért egyre képzetlenebbek a pedagógusok, s ennek eredménye, hogy egyre felkészületlenebbek a gyermekek is. Súlyos szavak, s bár súlyukat tompítják a nem csekély számú kivételek, rátapintanak a lényegre. Szomorú tapasztalni, hogy vannak olyan természettudományokat tanító tanárok, akik teljes mértékben járatlanok a magyar történelemben és irodalomban.

Így a magukra és értelmiségi státusukra, szerepükre valamit is adó tanárok, mérnökök, más, felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberek arra kényszerülnek, hogy önszorgalomból pótolják azt az ismeretanyagot, amit az egyetem kellett volna átadjon nekik.

Nos, ez a Bolyai Egyetem megszüntetésének legsúlyosabb következménye. A tanügyből már lassan-lassan kikoptak az utolsó bolyaisok, s velük együtt kikopott az általuk képviselt magatartás is. Szerencsére, e bolyaisok magatartása sokak számára szolgált mintául.

A Bolyai Egyetem megszüntetése, majd helyreállításának immár húsz éve tartó követelése kapcsán jelentette ki egy neves magyar politológus, hogy ha a kilencvenes évek zűrzavarában az a jeles grémium, amely az egyetem újraalakítását célzó Bolyai Társaságot alapította, kijelentette volna, hogy ők a Bolyai Egyetemet alapították újra, senki nem lett volna, aki ennek ellentmond. Lehet, hogy igaza van, lehet, hogy nincs. Tény, hogy húsz éve szerepel a romániai magyar nemzeti közösség szószólóinak diskurzusában az egyetem újraalapításának igénye, de lassan már senki nem hisz megvalósíthatóságában. Az RMDSZ tizenkét éves kormányközelisége – amiből nyolc év kormányon telt el – sem vitt közelebb e jogos követelés megvalósításához. Az okok egy része ismert mindenki számára. Más részüket viszont homály fedi, háttéralkukról, opportunista nemakarásról szóló pletykák teszik ezt a homályt még sűrűbbé. S akkor még semmit nem szóltunk a multikulti blabláról.

S hogy nemcsak a hatalomban van a hiba, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a Babeş–Bolyai magyar oktatóinak egy része a sajtóban tiltakozott amiatt, hogy a Bolyai Egyetem felszámolásának szomorú évfordulóján tartott konferencia egyik szervezője az EMI, s hogy a Magyar Tudományos Akadémia helyi fiókjának számító Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) ezzel az ifjúsági szervezettel társult.

Ez is a Bolyai felszámolásának egyik eredménye?

Sarány István
honline.ro