1920. június. 4. – ekkor született meg hivatalos formájában a trianoni békediktátum, amelyet az akkori magyar kormány két politikailag súlytalan alakja írta alá. A szerződést az 1921. évi XXXIII. törvénycikkel iktatták be a magyar jogrendszerbe. Következménye rendkívül széles rétegeket érintett, lényegében az egész országot, az egész Kárpát-medencét. Azon túl, hogy családokat, barátságokat szakított szét a döntés, rengeteg gazdasági és egyéb következményt is szült.

Demográfiailag Magyarország teljesen megváltozott. A Magyar Szent Korona Országainak területe 325 411 km²-ről 92 963 km²-re zsugorodott, ez azt jelenti, hogy az ország területeinek több mint 2/3-át elveszítette. Az 1910-ben még 20 886 487 fős ország lakossága 7 615 117 főre esett vissza a trianoni békediktátum értelmében.

A gazdaság súlyos veszteségeket szenvedett, hiszen a faállomány (erdeink) 88%-át, a nyersvas (bányáink) 83,1%-át, a termőföld 61,4%-át illetve az ipartelepek 55,7%-át elveszítette.

A közlekedésünket is teljesen leamortizálta a döntés, hiszen a kiépített utak 64,5%-át és a vasúthálózat 62,2%-át szintén elveszítettük. Érdekes megjegyezni, hogy a kiépített vasútvonalak meghatározó része pont az új határokon túlra esett (pl.: Losonc, Rozsnyó, Kassa, Csap, Királyháza, Szatmár, Nagyvárad, Arad, Temesvár, Szabadka - így fordulhatott elő az, hogy aki Pécsről Szegedre akart utazni, kénytelen volt ezt Budapesten keresztül megtenni, ahelyett, hogy Pécs-Szabadka-Szeged vonalon közlekedett volna).

Rendkívül fontos információ az is, hogy a hitel- és bankintézetek 67%-a került a szomszédos országok birtokába. [1]

Ilyen háttérrel is sikerült elérnünk komoly gazdasági sikereket az 1920-1930-as években. Ennek egyik oka megkérdőjelezhetetlenül a patrióta gazdaságpolitika volt. Erre látunk több példát is: a bányáink nagy részét Románia illetve Csehszlovákia területére került, de a magyar szakemberek nem estek kétségbe. Nem importba kezdtek, hanem az úgynevezett Csonka-Magyarországon megmaradt bányákat próbálták a lehető legjobban kiaknázni. 1930-ban a földgáz, 1937-ben pedig a kőolaj kitermelése kezdődött meg Csonka-Magyarországon. A Bükkszék, majd különösen Budafapuszta mezőin folytatott termelés gyorsan bővült, országos, sőt rövid ideig európai jelentőségű volt. [2] Fontos az is, hogy a két világháború között Magyarországon beindul az alumínium kohászat (Mosonmagyaróvár, Csepel, Ajka). 1938-tól fejlődésnek indult a nehézipar is. Egy év alatt az állami fejlesztések révén 30 %-kal nőtt a foglalkoztatottak aránya, egy nemzeti és világválság kellős közepén. [3] A textilipar is soha nem látott fejlődésnek indult és ami nagyon fontos, behozatali korlátozásokat vezettek be valutavédelmi szempontokkal. A textilipar termelése ellátta az egész belső piacot, sőt 1928-ban 60.000.000 pengő értékű exportjával már a legtöbbet exportáló iparággá vált. [4]

S végül még egy példa: az elektrotechnikai ipar, a vegyipar és a gépipar is fejlődött. Ezek az iparágak hangsúlyt fejtettek a magyar találmányok alkalmazására (!) és a korszerűsítésre, fejlesztésekre. Versenyképes termékeinkkel a világ élvonalába kerültünk, ezzel megalapozva a magyar ipar jó hírét. [5]

Jól látható a történelmi példákból, hogy a helyi lehetőségek helyes felismerése és kellő kihasználása megtérülő beruházás. Az is jól látszik, hogy a hazai ötletekre, találmányokra érdemes adni, érdemes azokba pénzt invesztálni, hiszen profitot remélhetünk ezektől is, idővel. Véleményem szerint ezek azok a dolgok, amelyek lényegében hiányoznak a mai magyar gazdaságpolitikából. Sok mindent inkább importálunk, illetve hagyjuk bejönni a külföldi multikat, cégeket – lényegében komolyabb adóterhek, járulékfizetési kötelezettségek nélkül – ahelyett, hogy a magyar kis- és középvállalkozókat, a magyar gazdákat, a magyar termékeket támogatnánk.

Egyre több olyan kezdeményezés figyelhető meg az országban, amely a magyar termelőket igyekszik segíteni, ilyen pl.: a Magyarok Piaca elnevezésű vásárhely, ahol kizárólag magyar termelők zöldségeit, gyümölcseit, terményeit, stb. vásárolhatjuk meg. Ehhez hasonló a Szociális Bolthálózat is, amely mögött a Magosz áll.

Az is megfigyelhető, hogy egyre többen igyekeznek magyar terméket vásárolni a boltokban, 2005-ben a vásárlók 52% figyelt erre, 2009-ben pedig már a fogyasztók 68% figyel arra, hogy magyar árut igyekezzen vásárolni. [6]

Gyurcsány Ferenc, korábbi miniszterelnök el kívánta érni, hogy nyártól a multinacionális üzletláncok polcaik 80%-át magyar áruval töltsék fel. [7] A kezdeményezés szép, csak rengeteg kérdést felvet, de személy szerint remélem, hogy valami megvalósulhat ebből. Mondjuk önmagában ez még elég kevés ahhoz, hogy helyre tegyük a gazdaságot. A legjobb véleményem szerint az lenne, ha a multikat kemény adókkal sújtaná az állam és a nekik adott kezdeményeket inkább a magyar vállalkozások, cégek kapnák, elvégre is elég elszomorító az, hogy a Magyarországon megtermelt profit több mint 90%-a úgymond „kivándorol” az országból.

Zárásként Z. Kárpát Dániel közgazdász, újságíró gondolatát hagytam, miszerint a hétköznapokban a pénztárcánkkal szavazunk. [8]

Forráshasználat:
[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/Trianoni_békeszerződés (Utolsó frissítés: 2009.05.16.)
[2] http://www.bibl.u-szeged.hu/ha/gazd/gazdasag/index.html (Utolsó frissítés: 2009.05.16.)
[3] http://www.bibl.u-szeged.hu/ha/gazd/gazdasag/index.html (Utolsó frissítés: 2009.05.16.)
[4] http://www.bibl.u-szeged.hu/ha/gazd/gazdasag/index.html (Utolsó frissítés: 2009.05.16.)
[5] http://www.bibl.u-szeged.hu/ha/gazd/gazdasag/index.html (Utolsó frissítés: 2009.05.16.)
[6] http://internetdetektiv.hu/2009/05/08/4674 (Utolsó frissítés: 2009.05.16.)
[7] http://index.hu/gazdasag/magyar/2009/02/19/1250649/ (Utolsó frissítés: 2009.05.16.)
[8] http://szentkoronaradio.com/letoltes/2009_05_04_karpatia-a-nemzeti-mediumok-es-a-karpatia-folyoirat (Utolsó frissítés: 2009.05.16.)

HeMK

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés