- Az országban évek óta folyó politikai vitáknak van-e kihatása a gazdaságra?

- Három metszetben mindenképpen. Az Orbán Viktorék által, 99-ben meghonosított polarizációs politika, a jó magyar-rossz magyar szembeállítása, amelyet aztán a baloldal is átvett, kiiktatta hazánkban a konszenzuspolitikát, miközben a gazdaságról számtalan olyan döntést kellett volna hozni az elmúlt években, amelyhez egység szükségeltetik. És ez nem jobb- és baloldal kérdése. Ha van konszenzus a politikában, a szlovákokhoz hasonlóan, valószínűleg már mi is csatlakozhattunk volna az eurózónához. A mi politikusainknak azonban inkább az volt a fontos, hogy örökké okosabbak legyenek, és legyőzzék a másikat, ez pedig hihetetlen súlyokat ró a gazdaságra. A politikai terheltség, a folytonos lebegtetés, hogy majd visszamenőleg is felülvizsgáljuk a szerződéseket, a privatizációhoz való viszonyra is rányomja bélyegét. S nem utolsó sorban a válságkezelés is politikai konszenzust kívánt volna. Gyurcsány Ferenc tavaly októberben megérezte ugyan a nemzeti csúcs szükségességét, ám elszúrta, azt hitte ugyanis, hogy ez is az ő PR szereplésére való. S mivel ezt a Fidesz észrevette, a folytatás elmaradt, pedig fontos lett volna. Bajnai Gordonnak teljesen igaza van abban, hogy a válságnak nincs ideológiája. Olyan erővel és sebességgel szakadt ránk ugyanis, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá kellett volna válnia: a korábbi utak járhatatlanok. A válság tehát kiváló alkalmat szült a politikai megosztottság megszüntetésére. Egyszerűen csak el kellett volna dönteni, mely kérdéseket vesszük ki a politikai diskurzusból, s mint 89-ben a nemzeti kerekasztalon: addig tárgyalunk, míg nincs egyetértés. Úgy vélem, az elmúlt tíz év jórészt ezeken a dolgokon siklott el.

- A konszenzusra való igény tehát jogos. De megteremthető-e?

- A németek, akiknél 45 óta váltógazdálkodás folyt, felfogták a nagykoalíció szükségességét, mert belátták: egyikük sem elég erős ahhoz, hogy dönteni tudjon. Nálunk pedig, igaz, Gyurcsánnyal nem volt hajlandó tárgyalni a jobboldal, Bajnainak szándékában állt fideszes jelölteket bevonni kormányába.

- Volt reális esély az együttműködésre?

- Igen. Mert miért kötelező a Fidesznek mindig ellenállni? Így is, úgy is megnyeri a választásokat, s azzal, ha mondjuk Chikán Attila lesz a gazdasági, Stumpf István pedig a kancelláriaminiszter, csak presztízsét növelte volna. A doktrína azonban az, hogy minél rosszabb, annál jobb, s hogy ezekkel nem tárgyalunk, vigyék magukkal a trágyát. Gyurcsány kiesése után azonban ennek már nem volt értelme, a Fidesz ráadásul saját, jövőbeli kormányzati esélyeit is rongálja ezzel. Pont a múlt héten beszéltem erről Orbán Viktorral, de nem tudtam meggyőzni. Az ő elmélete ugyanis, hogy a baloldalra történelmi méretű vereség vár, ami igaz is, bár ez már rég független a Fidesztől. Meggyőződésem, hogy az elmúlt hónapok politikai bohózata többet ártott a szocialista pártnak, mint a mögöttük álló hét év kormányzás.

- A miniszterelnök-csere növelheti-e az MSZP népszerűségét?

- A romlását megállíthatja, s személy szerint a Bajnai-kormány minisztereinek hozhat presztízst, ám a választók sosem úgy gondolkodnak, hogy ha ez nem lett volna, összeomlik az ország. Így a külföldi befektetők és a hazai pénzügyi világ gondolkodik csak. Ám a Bajnai-kormányra nem is azért van szükség, hogy az MSZP 18-ról 25 százalékra jöjjön fel, hanem hogy ne omoljon össze a magyar gazdaság, s hogy a totális fizetésképtelenséget elkerüljük.

- Mennyire vehető komolyan Bajnai Gordon azon kijelentése, miszerint őt a politika nem érdekli, s csak egy évig kíván részt venni benne?

- 21 éve ismerem Bajnait. Ha létezik igazi antipolitikus alkat, akkor ő az. Gordon ráadásul ezt a teljesen népszerűtlen szerepvállalást is megengedheti magának. A pénzgyűjtésen régen túl van, az első ötmilliárdját már 96 előtt megszerezte. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a kormányzásnak ne lenne számára tétje, ahogy Oszkó Péternek és az Európa-szerte ismert diplomatának, Balázs Péternek, s a kormány még számos tagjának sem érdeke egy bukó kormányban részt venni.

- Lát-e esélyt az előrehozott választásokra?

- Ha az első hat hetet kihúzza a kormány, nem lesznek előrehozott választások.

- A tendenciákat figyelve a jövő évi országgyűlési választásokon nagyarányú Fidesz győzelem várható. Sokan úgy vélik, ez akár veszélyes is lehet...

- A baloldal fóbiája, hogy, amennyiben a Fidesz kétharmaddal győz, jobboldali diktatúrát fog bevezetni. Magyarország uniós tag, nem úgy van, hogy Orbán Viktor bevezeti Dzsingisz kán rendszerét. S miért is vezetné be?

- A közvélemény-kutatások azt mutatják, a válság és az egyre erősödő szociális problémák hatására 2010-ben akár a Jobbik is ott lehet a Parlamentben. Milyen szerepe lehet a pártnak?

- A Jobbik frissebb, modernebb kiadásban, de azt fogja képviselni, amit a MIÉP 1998 és 2002 között. Ők lesznek Tiborc panasza, azaz az utca hangja, az elégedetlen, becsapott nép. A Jobbik nagy kihívás lesz minden politikai erőnek, rá fogja ugyanis kényszeríteni őket, hogy sok mindent átgondoljanak a radikalizmusról és a szociális csalódásról. Én azonban nem látok veszélyt bennük. Nem kell őket összemosni a nyilasokkal, ez a csoport ugyanis már az új rendszer terméke. A szélsőjobb előretörése azonban nem magyar sajátosság. Úgy látom, hogy 10-11 százalékra Európa-szerte jó ez a populista, radikális, szélsőséges csoport.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés