A haza megmentői

„Magyarország nemzeti külpolitikát folytatott, azaz nemzeti érdekeit érvényesítette a különböző viszonylatokban, ezzel függtek össze a nézetkülönbségek is. Ezek az érdekek lehetnek gazdaságiak, politikaiak és regionálisak is” – hangsúlyozta a külügyminiszter.

Az említett területeken sok kezdeményezése volt a magyar külpolitikának. Például szoros volt az együttműködés az Egyesült Államokkal: erre az időszakra esik az amerikai vízummentesség elérése, Magyarország hangsúlyos szerepvállalása Afganisztánban.

Arra a kérdésre, hogy vajon ez a nemzeti külpolitika megjelent-e a szomszédságpolitikában is, Göncz Kinga azt mondta: „Természetesen. Magyarországnak érdeke, hogy a szomszédos országokkal olyan kapcsolatban legyen, amely lehetővé teszi a jó együttműködést az Európai Unióban, hiszen nagyon sokszor közösek az érdekeink. A szomszédos országokkal való kapcsolatok kiemelt és sokszor nem konfliktusmentes területe a határon túli magyar közösségek védelme, támogatása. Ahol lehetőség van bizalomépítésre, ott a jó kormányközi kapcsolatok segítséget jelentenek a határon túli magyar közösségnek is, lehetővé teszik a problémák felvetését, megoldását. Ahol erre kevesebb a lehetőség, ott is törekedni kell a párbeszédre, de vállalni kell a konfliktusokat.”

Arra a kérdésre, hogy hatékony volt-e külügyminisztersége alatt a magyar szomszédságpolitika, Göncz Kinga elmondta: a szlovák viszonyban változatlanul vannak problémák, de sok mindent sikerült megoldani. Romániával nagyon komoly bizalomépítés történt, Szerbiával annak ellenére jók a kapcsolatok, hogy Magyarország elismerte Koszovó függetlenségét. Fontosnak tartotta megemlíteni, hogy különös odafigyelést igényelt a koszovói függetlenség elismerésének időzítése, a vajdasági magyarok biztonságának kiemelt kezelése.

Egyre közelebb a magyar feltámadáshoz

Gondoljunk bele, mekkora hihetetlen szerencsénk van azzal, hogy a (nagyon is létező) magyar állam nemzeti külpolitizálást folytatott az elmúlt években. Így nem fordulhatott elő az, hogy szó nélkül hagyjuk az izraeli elnök azon kijelentését, mi szerint felvásárolják hazánkat, közben pedig érdemi lépések is történtek ennek magakadályozására.

Ennek köszönhető, hogy mindig mindenben volt véleménye a magyar diplomáciának, mely a világpolitikába bekapcsolódva erősítette az ország presztízsét, és hatékonyan tudott fellépni például a bolíviai ügyben is, melynek következtében a világ összes országa minden bizonnyal levonta a következtetést, hogy nem lehet csak úgy magyar állampolgárokat vagy magyar nemzetiségű embereket lelövöldözni.

Továbbá a nemzeti politikának az eredménye, hogy Felvidéken megtalálták Hedvig megverőit, melynek következtében - bocsánatot kérve a magyar nemzettől - lemondott a lányt hazugnak nevező kormányfő, együtt a legfőbb ügyésszel, továbbá éppen most folynak tárgyalások arról, hogy hogyan tehetné jóvá a kis műállam a dunaszerdahelyi magyarverést, ugyanis a felvételek átadása után egyértelművé vált, hogy valós indok nélkül, nemzeti alapon verték a magyart, s ebből hatalmas európai botrányt csapott a magyar külügy. Az, hogy a felvidéki tankönyvekben nem lehetnek magyar helymegnevezések, vagy tilos a Felvidék, netán a Kárpát-medence szó, már régóta nem téma Göncz Kinga felvidéki látogatása után, mikor erélyes fellépésével visszavonulásra kényszerítette a területrablókat, akik már másnap elkezdték az autonómiát szavatoló törvény kidolgozását.

Továbbá ennek az erélyes magyar külpolitikának az eredménye a délvidéki magyarverések tetteseinek kézre kerítése és példaértékű megbüntetése, és az ottani, valamint a székelyföldi autonómia napokon belüli törvény általi biztosítása.

A nemzeti külpolitikának köszönhetően ma már ott tartunk, hogy nem az állampolgárság ügyére néznek ferde szemmel egyes utódállami politikusok, hanem a legszélesebb körű kulturális és területi autonómia biztosítására is hajlandóak, amennyiben Magyarország szakít a trianoni diktátum felülvizsgálatának követelésével, néhány európai és több ázsiai ország támogatását élvezve.

Igen, ilyen nemzeti külpolitikát akartunk!