A helyzet siralmas, néha már úgy látszik, hogy az egymással folytatott vitáink elhomályosítják látásunkat, s kifelé védekezve, néha igencsak egymásba gabalyodunk. A szomszédok örömére és épülésére.

A korszakváltás talán legfontosabb ismérve, hogy a szomszédok a rosszemlékű be nem avatkozás elvét nemcsak alkalmaznák, de ki is szeretnék bővíteni. Úgy hogy a nemzetünk legérzékenyebb ügyeiben döntő befolyásra tegyenek szert. (Erre jó példa Sólyom László köztársasági elnök március tizenötödikéhez kötődő vesszőfutása. Hogy a megalázó küzdelmet győzelemre váltotta, az személyére szóló eredmény.) A be nem avatkozás elve lényegében érvényesül az elmúlt húsz évben is. Csak „kapcsolattartásnak” nevezzük, meg az EU-kompatibilis autonómiatörekvések támogatásának. Mindkét, illetve mindhárom oldalon kényelmes volt a be nem avatkozás csupasz elvét a kisebbségi egypártok „kormányzati felelősségvállalása”, s a hatalomban való talmi részvétele nyomán elkenni.
A magyar politikus, aki egyetlen megingást nem számítva (annak idején nem követte a Velencei Bizottság intencióit, s mellőzte a kettős állampolgárságot), következetesen kitartott a nemzeti integráció eszméjénél, nos az Orbán Viktor volt. A Fidesz – MPSZ elnöke az elmúlt években – a szomszédok békétlenkedése ellenére – konok kitartással szorgalmazta a kettős állampolgárságot. Fenntartva ezzel a reményt a magyarokban, akik részérdekeik vonzásában nem a cipőjükbe került kavicsként érzékelték ezt a politikusi következetességet.
Orbán Viktor a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség megalapításának húszéves jubileumi rendezvényén újra hitet tett a kettős állampolgárság mellett. Lett is nagy zenebona. A magyar politikai elitek egy része a határon túl és Budapesten is, lázasan fogást keresett rajta.

Nem véletlen igyekezetről van szó. Az ellenzék vezérének a megszólalása érdekeket sértett. Itt is, ott is. Orbán Viktor erkölcsi tényekről beszélt, s ezzel jelezte, hogy az ígérete nem olcsó gesztus. Ellenkezőleg: része a kormányzásra készülő párt politikai stratégiájának.
A Kárpáti Igaz Szó reagálása alább olvasható. Az Új Szó felháborodásból táplálkozó fanyalgása, csakúgy, mint az Új Magyar Szó „elemzéséből” sugárzó ellenszenv is bizonyítja, hogy vannak, akik afféle feudumnak tekintik a kisebbségi szavazókat, s egy egész közösség érdekeit. Vannak akik Tőkés László eredményes EP választási kampányát az újabb kampány küszöbén sem, felejtik el. De, természetesen nem igaz a budapesti kifogás sem, hogy Orbán Viktor kijelentésével ártott a határon túli magyaroknak. Nem ártott, hanem bátorítja őket. Legfeljebb azoknak lépett egy kicsit a tyúkszemére, akik úgy gondolják, hogy még mindig bejuthatnak valahogy a hatalmi struktúrákba. Hogy ez mennyire nincs így bizonyítja Iveta Radičová elhatárolódása is.

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt szerint a kettős állampolgárság, a magyar autonómia és a számarányos parlamenti képviselet elve biztos alapját képezik a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációja folyamatainak. Az így értelmezett nemzeti integráció pedig nemcsak a határon túli magyaroknak, hanem, legalább annyira, Magyarországnak is fontos lehet. Ha eddig nem is volt annyira szembeszökő, az alapokat megrázó pénzügyi és gazdasági válság rádöbbenthet bennünket: a leghasznosabb belső tartalékokat, nem országhatárokon belül, hanem nemzet egészében kell keresnünk.
Mert Magyarország fenntartható fejlődése feltételeinek megteremtése akkor lehet tartós, biztos forrásokból táplálkozó folyamat, ha a nemzet egészének értékeire épül.

Ágoston András (VMDP Hírlevél)

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés