Hírek : Mihályi Molnár László: Hétköznapi fasizmus reszlovakizáció néven |
Mihályi Molnár László: Hétköznapi fasizmus reszlovakizáció néven
2009.03.20. 15:54
Közeledik április 5-e a szégyenteljes magyarüldöző Kassai Kormányprogram kihirdetésének napja a Benesi dekrétumok alapja. A program VIII. pontja a csehek és a szlovákok egyenjogúságát hirdette meg, miközben deklarálta a németek és magyarok kollektív háborús bűnösségét. Kimondta, hogy azokba a járásokba, községekbe, ahol a lakosság megbízhatatlan (vagyis nem szláv) a választott vezetők helyett államhű biztosokat neveznek ki. A kassai kormányprogram alapján csak azok a német és magyar személyek kaphattak állampolgárságot, akik aktív ellenállói múltat tudtak igazolni. A többi német és magyar személytől megvonták a polgárjogokat. A X. és XI. pont alapján magyar és német tulajdonban lévő földeket államosították, a XV. fejezetben pedig elrendelték az összes csehszlovákiai német és magyar iskola azonnali bezárását. A program megvalósítása a Szlovák Nemzeti Tanács által hozott törvények és az elnök által kiadott rendeletek, az ún. Beneą-dekrétumok révén történt meg. ( ND Wikipédia nyomán)
Az alábbiakban közöljük Mihályi Molnár László felvidéki magyar tanár írását.
Mihályi Molnár László: Hétköznapi fasizmus reszlovakizáció néven
2007.febr. 7. www.karpatiharsona.info
A felvidéki magyarokat a két világháború között nem sikerült eléggé megtörniük a szláv nemzetirtóknak. A második világháború végén a tömeggyilkos szovjet hadsereg elől sem menekültek el túl sokan, ezért az 1945. április 5-én keltezett kassai kormányprogram meghirdette a nem szláv elemek eltávolítását az országból.
Közben a párizsi béketárgyalásokon azt hazudták, hogy Magyarországon annyi szlovák van, mint amennyi magyar Szlovákiában, ezért kicserélhetők (ez volt a lakosságcsere alapja). Mivel sem a jogfosztás, sem az üldözés, a csehországi deportálás nem törte meg eléggé a felvidéki magyarságot, ezért a számszerűség csökkentése céljából azt hirdették, hogy a felvidéki magyarok valójában szlovák eredetűek, akiket az elnyomó magyarok elmagyarosítottak, ezért lehetővé kell számukra tenni (aki nem akarja házát, vagyonát esetleg életét veszteni !) , hogy visszatérjenek a szlovák nemzet kebelére.
Ennek propagandáját, levezénylését a Szlovák Liga nevű népirtó szándékú (tehát fasisztának nevezhető) szervezet vállalta magára. Ebben szerepe vállalt mind az akkori szlovák Demokrata Párt mind pedig a Kommunista Párt, és ezek lapjai a Pravda és a Čas (Igazság, Idő). Név szerint például olyanok, akikről most utcák, terek, intézmények vannak elnevezve Szlovákiában: Valdimir Clementis, Daniel Okáli, Ondrej Klokoč, Ladislav Novomeský, Gustáv Husák stb., akik szerint a szlovákiai "magyartalanítást" sürgősen és hatékonyan véghez kell vinni. Közbe folytak a deportálásokról szóló tárgyalások, és éppen a deportálásnak (valamint a vagyonvesztésnek és az állampolgári jogok megvonásának) elkerülését tette lehetővé, ha valaki reszlovakizált vagyis úgymond "visszatért hűséggel az anyanemzetéhez, a szlovákhoz". Az akciót 1946 nyarán kezdték el, kiemelt célpont volt az 1938-ban Magyarországhoz visszatért terület ( a mai Dél-Szlovákia).
Viszont ebből a lehetőségből igyekeztek kizárni a nagyobb birtokkal, házzal, vagyonnal rendelkezőket, mert őket a kitelepítendők listáján akarták elűzni, hogy a szlovák betelepülők kaphassák meg a birtokot. A reszlovakizációt és a lakosságcserét egységesen kezelték. 242 településen 100 ezer magyar jelöltek ki áttelepítésre és még ugyanennyit "tartalékoltak" későbbi intézkedések esetére, ha a reszlovakizációval nem érnének el kellő "eredményt".
1945-ben a mai Szlovákia területén háromnegyed millió magyar élt, de 1946-ban, amikor 25 déli járásban összeírást tartottak (nem népszámlálást), már csak kb. 550 ezren jelentették magukat magyarnak. A jeles szlovák soviniszták viszont úgy gondolták, hogy ebből csak maximum 200 ezer lehet magyar eredetű, vagyis ezeket kell likvidálni, a többit pedig beolvasztani. A jelentések szerint több mint 350 ezer kérvény (cca. 100 ezer család) érkezett reszlovakizációra. A megfélemlítést fokozták csehországi kényszermunkára hurcolással, koncepciós perekkel, magyarok elleni nyilvános megtorlásokkal (magyar beszédért kopaszra nyírás, megverés, megszégyenítés járt).
Egy korszak egyik dokumentuma a Szepsiben élő Köteles Ágostontól származik a Bódva völgyi Tornaújfalu községből, ahonnan édesapját a szovjetek elhurcolták (a csecsenföldi Nuzal haláltáborában halt meg), s az árvák mentésére a gyermekek édesanyja reszlovakizált. Köteles Ágoston ilyen "pályakezdése" sok ezer magyar gyermek sorsához hasonló a Felvidéken, akik közül bizony rengetegen be is olvadtak a népünkre rontott szláv tengerbe. Köteles Ágoston azonban nem nyughat bele ebbe a hazugságba, ezért gyűjtötte össze azokat a dokumentumokat, melyek a rávilágítanak e helyzet igazságára, s rövidesen ezeket talán nyomtatásban is megismerhetjük...
közreadja Mihályi Molnár László
Kárpáti Harsona főmunkatársa
Kapcsolódó:
A kassai kormányprogramot a csehszlovák kormány adta ki 1945-ben.
1945 elejére Csehszlovákia keleti területei felszabadultak, és Edvard Beneą moszkvai tárgyalások után Kassára tette át székhelyét. Londonban alakult emigráns kormánya még a hazaúton lemondott, április 5-én pedig új kormány alakult, melyben elsőként Csehszlovákia történelmében a kommunisták is helyet kaptak. A meghirdetett kormányprogram az újjáalakult köztársaság meghatározó dokumentuma, mely az állam újjászervezése és az újjáépítése mellett bevallottan a csehszlovák nemzetállam megteremtésének eszközeit fogalmazta meg.
A program VIII. pontja a csehek és a szlovákok egyenjogúságát hirdette meg, miközben deklarálta a németek és magyarok kollektív háborús bűnösségét. Kimondta, hogy azokba a járásokba, községekbe, ahol a lakosság megbízhatatlan (vagyis nem szláv) a választott vezetők helyett államhű biztosokat neveznek ki. A kassai kormányprogram alapján csak azok a német és magyar személyek kaphattak állampolgárságot, akik aktív ellenállói múltat tudtak igazolni. A többi német és magyar személytől megvonták a polgárjogokat. A X. és XI. pont alapján magyar és német tulajdonban lévő földeket államosították, a XV. fejezetben pedig elrendelték az összes csehszlovákiai német és magyar iskola azonnali bezárását.
A program megvalósítása a Szlovák Nemzeti Tanács által hozott törvények és az elnök által kiadott rendeletek, az ún. Beneą-dekrétumok révén történt meg.
(Wikipédia)
|