Hónapokkal ezelőtt nagy örömmel nyugtáztuk, Sólyom László, a Magyar Köztársaság Elnöke elfogadta a VMSZ meghívását és nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából több napos, magánjellegű látogatás keretében, a vajdasági magyar közösség vendége lesz. Örültünk, hogy nem csak az ünnep napjának egy részét töltjük együtt Elnök úrral, hanem az azt követő kétnapos program keretében alkalmunk lesz közösen beszélgetni jogászokkal, egyházaink elöljáróival, termelőkkel, értelmiségiekkel, vállalkozókkal és kétkezi munkásokkal. Városiakkal és falusiakkal, a tömbben és szórványban élőkkel. Örültünk, hogy az európai összetartozás, a szabadság, a polgári demokrácia eszményét az ünnep napján túllendítve és hirdetve, Elnök úr találkozhat nem csak a közösség bácskossuthfalvi és szabadkai, hanem a bácskertesi, gombosi, doroszlói, zombori, szilágyi, újvidéki, temerini, tiszakálmánfalvi, nagybecskereki, törökkanizsai és magyarkanizsai tagjaival is. Örültünk, hogy épp most, példát mutatva, közösen rakjuk le a kegyelet virágait a 42-es hideg napok és a 44-es események ártatlan áldozatainak újvidéki és csúrogi emlékművénél.
Értetlenséggel és hitetlenséggel fogadtuk Tadić elnök úr kabinetjének, Sólyom elnök úr látogatása kapcsán tanúsított álláspontját. Azt, hogy Sólyom elnök úr látogatását jelentős mértékű fenntartással fogadják, ennek erélyesen hangot is adnak, megkérdőjelezvén Elnök úr jogát, hogy saját döntése alapján, magánjellegű látogatást tegyen nálunk. Megdöbbentett bennünket, hogy Tadić elnök úr kabinetje, a vajdasági statútum és más fontos kérdés megnyugtató rendezésének veszélyeztetéseként bélyegezte meg a kilátásba helyezett, velünk egyeztetett látogatást és annak programját.
Reméltük, hogy Sólyom elnök úr, mérlegelve mind a Tadić-kabinet imént említett fenntartásait, mind az általunk elmondott közösségi prioritásokat, úgy dönt, együtt ünnepelünk, együtt leszünk március 15-e és 17-e között.
Örömmel nyugtáztuk, hogy pár nappal ezelőtt Elnök úr a VMSZ Elnökével folytatott telefonbeszélgetésben, még egyszer körüljárva a látogatás körül kialakult hullámverés aspektusait, azok várható, kiszámítható esetleges hátrányait és hozadékait, úgy döntött, jönni fog. Örültünk ennek a döntésnek, mert úgy értelmeztük, a közösségi prioritások, a közösségi megerősödés és megerősítés igénye és szándéka nagyobb súllyal nyomnak a latban. Annál is inkább örültünk, mert az elmúlt évtizedekben, hasonló helyzetekben, csak nagyon ritkán volt ez így.
Annál nagyobb volt a megdöbbenés, amikor e hó 4-én Sólyom elnök úr kabinetje közölte, Elnök úr csak a március 15-i bácskossuthfalvi és szabadkai rendezvényen vesz részt, az egyeztetett program második és harmadik napját pedig egy későbbi, júniusi időpontban realizáljuk, a Tadić-kabinettel is egyeztetve.
Megdöbbentünk. Keserűséggel, némileg a megalázottság érzésével, a cserbenhagyottság érzésétől sem mentesen éltük meg a közlést. Tudomásul vettük, de nem értjük és nem tudunk fölötte napirendre térni. Érzéseinket nem tudjuk elhallgatni se, bármennyire is ezt kívánná az írott, vagy íratlan diplomáciai etikett.
A VMSZ Elnökségének nehéz kihívással kellett megbirkóznia. Mérlegelnie kellett, megelégedhetünk-e Elnök úr 15-ei, pár órás látogatásával, a rövid együttlét ugyan ünnepi, felemelő hangulatával, és legyűrjük-e a nagyon fontos programok elmaradása okozta keserűséget és csalódottságot - vagy lemondunk Elnök úr 15-ei látogatásáról is.
Mindent mérlegelve, hosszas megfontolás után, egyhangúlag, a második megoldást választottuk, itteni magyar közösség önbecsülésének mindenek felettisége, a nyomásgyakorlás és a kiszabott alamizsna odavetése gyakorlatának elutasítása okán.
Úgy döntöttünk, egyedül ünnepelünk. Egymásba kapaszkodva. Újra. Mint eddig annyiszor.
A Vajdasági Magyar Szövetség
Elnöksége

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés