Magyarország kezdettől fogva alkotmányos ország volt, a rendi alkotmány csak a nemességnek juttatott történeti szerepet. Sok idealizmussal és forró hazaszeretettel iparkodott a magyar nemesség eme szerepét betölteni. S talán éppen ezzel szerezte meg rokonszenvét a sok idegennek, akik királyi kegy folytán itt birtokhoz jutva, csakhamar beleolvadtak a nemzet testébe, s hazafias tettekben versenyre keltek a régi magyar nemesekkel. - Minden magyar nemes büszke volt arra, hogy ő magyar nemes, „Membrum sacrae coronae"; Féltékenyen őrizte jogait és kiváltságait, s ez a tudat és ez a törekvés szoros egységet teremtett a nemesi osztályban. A nemes ura és parancsolója volt a neki alárendelt népnek. Valamint az össznemesség akarata érvényesült a rendi alkotmányban, a közügyek intézésénél; úgy érvényesült a nemes család akarata a nemesi kúriában és a hozzá tartozó birtokon.

Sasinek Ferenc, tót történetíró, mindenáron ki szeretné mutatni, hogy a tótok lakta Felvidék már az Árpádok korában külön hercegséget alkotott, és valamelyik királyi herceg birtokát képezte. Többen Trencséni Csák Mátét is úgy szeretnék feltüntetni, mint tót nemzeti hőst, aki fejedelem módjára uralkodott a Mátyusföldön. Meghisszük, hogy az ilyen magyarázatok beleillenek a tót túlzók politikájába, de történetet politika kedvéért csinálni nem lehet.

A magyar királyok megajándékozták elsősorban családjuk tagjait, azután más előkelőségeket várbirtokokkal, néha több megyével is. Hogy Géza királyi herceg kapta a nyitrai hercegséget (ducatus Nitriensis) ez Botto Gyula, tót historikus szerint sem bizonyít a Felvidék historiko politikai individualitása mellett, aminek nyomát különben az egész Árpád-korszakban hiába keressük. Korvin Jánosnak a Felvidéken kiterjedt birtokai voltak, liptói hercegnek is címezték, de ebből sem következik, hogy Liptó külön hercegséget alkotott.

Bottó Gyula beismeri, hogy egész a múlt század közepéig nem találunk bizonyítékot arra, hogy a tótság nemzeti politikát manifesztált volna, s hogy mindaz, amit a tót írók Csák Mátéról írtak, nem felel meg a történeti igazságnak. Záborsky Jónás pedig hozzáteszi, hogy Csák Máté nem lelkesedett a tót ügyért és nyelvért, hisz akkor erre senki sem gondolt.

Amidőn a magyar hazát meg kellett védelmezni az ellenség támadásaival szemben, egy táborban az ország zászlaja alá gyűltek össze a harcra kész vitézek az ország minden részéből. Ebben a küzdelmes időben érdemeket leginkább a harctéren lehetett szerezni, s hogy a felvidéki harcosok szereztek is ilyen érdemeket, erről tanúskodik a sok nemesi oklevél, melyeket számos felvidéki család kapott jutalmul. Sok felvidéki jobbágy család kapott így magyar nemességet. Keletkeztek a felvidéken „nemesi községek", de volt sok kiváltságos község is, mindezek kiváltságaikat hazafias érdemeik jutalmazásául kapták. A felvidéki hatalmas várurak (Zápolya, Rákóczi, Thököly, Thurzó, Illésházy, Wesselényi stb.) a magyar történelem kimagasló alakjai, felvidéki otthonukban, a felvidéki nemesség élénk részvéte mellett s reá támaszkodva készítették elő azokat a nagy történeti eseményeket, melyek befolyással voltak hazánk sorsára. A Felvidék, ha nyelvre nézve nem is, de érzelemre nézve magyar volt évszázadokon át, s a magyar haza szeretete éppúgy lelkesítette a szíveket, mint a tősgyökeres magyarság lakta vidékeken.

 (sulinet.hu)

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés