Hírek : Húsz év múltán - szabadságvágy és nemzeti mítosz Lengyelországban |
Húsz év múltán - szabadságvágy és nemzeti mítosz Lengyelországban
2009.02.16. 14:20
2009.02.10. Kitekintő - A kelet-közép európai államok demokratikus rendszerváltásának húsz éves évfordulója alkalmából Varsóban már megkezdődtek a nyárig tartó megemlékezések, melyeket a politika több, szimbolikus üzenettel próbál erősíteni. Ahogyan az 1980-as évek második felében, a régió államai közül ezúttal is Lengyelország az első, ahol két évtized távlatából újra napirendre kerül a szocializmus hagyatékával való szembenézés. A Szolidaritás hazájában azonban mindennek további, a távolba mutató jelentősége is van.
Nyilván nem véletlen, hogy a lengyel kormány múlt hét pénteken egyszerre nyitotta meg a demokratikus átmenet húszéves évfordulója alkalmából szervezett ünnepség- és konferenciasorozatot, valamint szentesítette a köztársasági elnöki szignóval azt a jogszabályt, amelynek keretében megvonják a kiemelt nyugdíjat a kommunista titkosszolgálatok egykori magas rangú tisztviselőitől. Az egyébként számos kérdésben rendszeresen konfrontálódó jobbközép Donald Tusk miniszterelnök és nemzeti-konzervatív Lech Kaczyński államfő között ezúttal nem volt jele a nézetkülönbségnek, ahogyan a sok kérdésben fragmentált parlament pártjai közül is egyedül a bejutási küszöböt éppen elérő baloldali párt szavazott a 2010. január 1-jétől életbe lépő törvény ellen.
Több oka is van annak, hogy Lengyelországban mind a mai napig érdemi politikai konszenzus övezi a demokratikus átmenet pozitív értékelését. A lengyel történelmen végigvonuló szabadság-eszmény és a függetlenség iránti vágy kiteljesedése egyértelműen 1989-hez kapcsolódik. Mindezt „megszemélyesíti” egy napjainkban is aktív – és a politikába való visszatérését rendszeresen lebegtető – egykori hős, Lech Walesa és az általa fenntartott Szolidaritás-eszmény, amelynek keretében a lengyelek rendszerváltása valódi nemzetközi politikai márkatermékké vált. Ezt a „piacképes szabadságharcot” félreérthetetlenül ki is használják a megfelelő interpretáció megteremtése és fenntartása érdekében: Gdanskban, a Szolidaritás Szakszervezet szülővárosában berendezett Roads to Freedom kiállítás egy olyan rendszerváltó dokumentumfilmet mutat, mely a sztrájkba lépő lengyel munkásoktól a 2004 téli ukrajnai narancsos forradalomig foglalja egységes – lengyel – keretbe a kelet-európai demokratikus átmeneteket.
A nyugati világ összes demokratikus államához hasonlóan természetesen a lengyel politikai kultúra sem mentes az olykor durva, személyes összetűzésektől. Bár vannak jelei annak, hogy a húszéves évforduló sem hozza meg a „nagy nemzeti összeborulást” – elég Walesa legutóbbi kijelentésére utalni, melyben „paranoiásnak” nevezte a Kaczyński-ikreket –, annak a külvilág felé fordított arca mindenképpen egységes üzenetet hordoz majd. Nehéz nem sikerként elkönyvelni azt, ahogyan Lengyelország mindössze két évtized leforgása alatt „saját”, vagyis a határokon átívelő kelet-európai „eredetmítoszt” teremtett a totalitarizmus minden megnyilvánulása elleni küzdelemből. A vasfüggöny húsz éve megszűnt kettéosztani Nyugat- és Kelet-Európa államait: a közelmúlt és az azóta megtett út értékelése a régió minden államában súlyos politikai kérdések feltevését és megválaszolását követeli meg.
Lengyelország ezúttal is jó példával jár elől.
Nézőpont Intézet/Szabó Márk
|