Tisztelt Elnök Úr!

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK), mint ennek a nemzeti közösségnek az első politikai szervezete, amely közvetlenül a többpártrendszer bevezetése után jött létre, még 1990-ben a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémiához, a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémiához, valamint a Magyar Tudományos Akadémiához fordult azzal a javaslattal, hogy közösen kezdjék meg azoknak az eseményeknek a kivizsgálását, amelyek következményeként 1944. végén és 1945. elején nagyszámú vajdasági magyar lakos kivégzésére került sor. A közösségen belül már akkoriban felülkerekedett a vélemény, hogy végső ideje tudományos módszerekkel kivizsgálni mindazokat az atrocitásokat, amelyek Vajdaságban történtek közvetlenül a háború befejezése előtt, a katonai igazgatás ideje alatt, amikor bírósági határozatok nélkül több ezer vajdasági magyar polgári áldozatot végeztek ki. Az elmúlt két évtized nem hozott semmilyen eredményt, noha egyes történelmi sebek felett sem a tudománynak, sem a politikának nem lenne szabad ilyen könnyedén átsiklani.
A magyar közösségben él az emlékezet az említett idők ártatlan áldozataira. Leszármazottaik, rokonaik, önkormányzati képviselőink, magyar szervezeteink, egyházi közösségeink, politikai pártjaink minden évben a halottak napján megemlékeznek róluk.
Az áldozatok leszármazottai és rokonai, s az egész vajdasági magyar közösség elvárja a szerbiai vezetéstől, ismerje el az említett bűncselekményeket, fejezze ki részvétét és vigye véghez azokat a kutatásokat, amelyek nem fejeződtek be tudományosan értékelhető módon.
Vajdaság AT Képviselőháza a 2003. február 11-én meghozott, a múlt emlékeinek feldolgozásáról szóló deklarációval, valamint ugyanazon esztendő február 28-án meghozott, a kollektív bűnök elfogadhatatlanságáról szóló rezolúcióval egy lépést tett az igazság irányában. A következő pozitív lépés az igazság megállapításával foglalkozó ankétbizottság létrehozása volt, de ez a bizottság nem fejezte be munkáját. A Magyar Nemzeti Tanács 2004. december 29-én meghozott deklarációjával szerb-magyar párbeszédért szállt síkra a két nép egymás ellen és a másik fél kárára 1941. és 1945. elkövetett erőszakkal kapcsolatban. Végezetül a Magyar Köztársaság és Szerbia és Montenegró vegyes kisebbségügyi bizottsága 2005. november 10-én megtartott ülésén elfogadta egy vegyes, történészekből álló bizottság megalakítást, amely a közös történelem vizsgálatával foglalkozna.
Semmi kétség, hogy az említettek, de elsősorban a kormányközi vegyes bizottság szándéka arra utal, hogy sok minden történt a történelem sötét jelenségeinek végleges feldolgozása irányában, ám elmaradt a szerb és a magyar nép végleges történelmi megbékélése a nemzetiségileg vegyes lakosságú területeken. Ez csak a történelmi tények: a tragédiák méretének, okainak és következményeinek mérvadó tudósok által megállapított tények alapján válik lehetővé.
A magyar oldal a második világháború után jelentős gesztusokat tett a szerb nép és a többi Vajdaságban élő nép felett elkövetett erőszakért való felelősség elismerése irányában. Cseres Tibor Hideg napok regénye alapján készült azonos című játékfilmje, amely az újvidéki razziáról szól, a hatvanas évek második felében a magyar társadalmat szembesítette a magyar katonák és csendőrök háborús bűneivel, amelyeket az újvidéki és nyugat-bácskai polgári lakosság felett 1941/42-ben követtek el. Ez volt az első lépés a történelmi megbékélés felé, de a másik fél részéről a mai napig nincs válasz.
Tény, hogy a magyar katonaság és csendőrség tizenöt újvidéki razziáért főbűnös tagját 1943-ban az egykori magyar vezérkar katonai bírósága részben halálra, részben börtönbüntetésre ítélte. (Igaz, szökések miatt a büntetéseket nem lehetett végrehajtani). Egyesek felett közvetlenül a Jugoszláviában befejezett háború után ismét ítélkeztek. Halálra ítélték őket, és az akkori jugoszláv vezetés kivégeztette őket. Történelmi tény, hogy még 1942-ben az újvidéki razziát Kállay Miklós, akkori magyar kormányfő és az akkori magyarországi parlamenti ellenzék egy része, mint például az ismert antifasiszta képviselő Bajcsy-Zsilinszky Endre háborús bűnnek minősítette.
Úgy véljük, jó volna, hogy Szerbiában az Európai Unióhoz való csatlakozás előkészületeinek szakaszában, pont kerüljön a közös történelemnek e sötét fejezeteire. A történelmi tények végleges megállapításával létrejönnének a feltételek a közös parlamenti határozat elfogadásához a kölcsönösen elismert bűnökről, valamint a köztársasági elnökök, parlamenti elnökök és kormányfő által aláírandó közös történelmi megbékélési nyilatkozathoz.
Ezen események sora kétségkívül hozzájárulna a társadalom demokratikus konszolidálódásához, az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatához, valamint a szerb és a magyar nép békés együttéléséhez, valamint új távlatok nyitásához a két állam és két nép számára.
Tisztelt Elnök Úr!
E levél aláírói figyelemmel kísérik és nagyra értékelik Szerbia legmagasabb rangú állami tisztségviselőinek erőfeszítéseit a volt Jugoszlávia területén kialakult háborús konfliktusok lezárása érdekében, mint az itt élő népek történelmi megbékélésére tett lépéseit is. Kezdeményezésünk a szerb-magyar történelmi megoszlások túlhaladására teljes mértékben összhangban van e folyamatokkal.
Abban a reményben, hogy javaslatunkat megértéssel elfogadják és megfelelő lépéseket tesznek, várjuk válaszukat, s maradunk tisztelettel,
Pásztor István, a VMSZ elnöke
Ágoston András, a VMDP elnöke
Páll Sándor, a VMDK elnöke

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés