2002-ben arról beszélt az ország, hogy a jövő elkezdődött-e vagy sem. Sohasem tudjuk meg, milyen lett volna akkor és ott az a jövő. Csak az eredményjelző állását tudjuk: hogyan nézett ki a hiány, a költségvetés, a szociális juttatások rendszere. Tudjuk, mert megmérték, hogy milyen volt az ország kedélyállapota: bizakodó.

Elrabolt évtized – így fogják emlegetni a történelemkönyvek a XXI. század első évtizedét. És nem fognak túlozni. Hét esztendeje nem látunk mást csak rombolást. Megéltük az államháztartás lenullázását, a december 5-i szégyent, a munka és a gazdaság ellehetetlenülését, a közbiztonság felbomlását, a pénzünk elértéktelenedését, és a gyalázatos rendőrrohamokat a forradalom 50. évfordulóján. Aztán most itt a válság, és a földindulás most mindent felforgat, és maga alá temet. A minden eresztékében recsegő ropogó magyar államon keletkező repedéseket már nem tudja elfedni a gyurcsányizmus kommunikációjának jópofisága. Így aztán mulatság erre a hétre is jutott bőven.

Volt bűnözés, meg bűnüldözés. Cigányprobléma? A nagy túróst! A probléma a maffia. Az a maffia, amely hat esztendő alatt megnyerte a háborút a gyurcsány-gazdaságos rendőrséggel szemben! A maffia, amely ellopja a szegény emberek segélyét, és ezzel egész falvak megélhetését. A maffia – de ez már egy másik – amely a munkateremtési, esélyegyenlőségi meg az összes efféle pályázatokat eredmény nélkül tüntette el. A probléma az, hogy nyomor van, és a nyomorból a maffián, meg a bűnözésen keresztül vezet az út ki. És nincs senki, aki el tudja állni az útját.

Tragédia van? Az: a magyar állam nem tudja megvédeni a polgárait. És akkor a kis lókötők a halálesetek kapcsán meg lerasszistázzák a magyar társadalmat. Mert, hogy annak meg a vérében van.

Kijöttek a vagyonnyilatkozatok. Kiderült, hogy a miniszterelnök ügyes és jószívű fiú, a keresményét el bírta költeni idén is. A családra. Épp úgy, mint az elmúlt öt évben. Ez így uszkve félmilliárd. Ja, és van új hivatal a korrupció ellen. Aztán – két „árleszállított villamosenergetikai fürdőgatya árverés” között – elmeséli, hogy mennyire szabálykerülő kultúrában élnek a magyarok. A kis lókötő.

Szerintem azonban a legnagyobb sztori az a vakond ipari adat, amilyet a KSH megalapítása óta nem mértek itthon. Ambrus Gábor, a 4Cast londoni elemzője: „A 14.6 százalékos havi visszaesést még évesíteni sem meri az ember - nem tévedés, ez nem egy éves adat! Miközben nem váratlan ez a fejlemény, ezek az adatok nagyon jól mutatják, milyen úton halad Magyarország, s ez nagyon kemény menet lesz.” Suppán Gergely, a Takarékbank elemzője szerint mivel az ipar a GDP 31 százalékát teszi ki, és a jelenlegi helyzetből kiindulva akár 25 százalékos is lehet az ipari visszaesés 2009 első felében, a GDP is meredekebben fog esni.

Nos, ez pedig azt jelenti, hogy a recesszió, ahogy MOST állunk, simán lehet 5 is. Ha konzekvensen számolunk, akár 7,5 is.

Most. Mert hátra van a parlamenti kommunikáció február 16-ra rendelt különkiadása, amelynek fénypontjaként megint meghallgathatunk egy programot a belehúzásról, aztán nem csinál semmit a kis lókötő. Megint. Azon túl, hogy az újabb zsebmetszés után betömködi a lukakat, majd ünneplődik egy picit. Ez a terv. De már nem lehet teszetoszáskodni. Irgalmatlan nagy lesz a csattanás, amikor az országot a falnak viszi!

Eljött a pillanat, amikor vissza kell térnünk a félbehagyott utakhoz. Vissza a jövőbe!

Gondola.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés