A kisebbségi jogok tiszteletben tartására vonatkozó koppenhágai kritériumok csak az új tagállamokra és a tagjelölt államokra érvényesek, vagy egyúttal valamennyi tagállamra?

Milyen esetben és milyen mértékben tagállami belügy a kisebbségi jogok megsértése?

A nemzeti kisebbségek milyen jellegű követelései minősülnek jogszerűnek az Európai Unió politikai »normái« szerint?

Dolgozza–e ki az EU a hagyományos kisebbségek védelemi normáinak és ellenőrzési rendszerének jogilag kötelező rendszerét a lisszaboni szerződés alapján?

Tervezi–e a Bizottság a jelenleg kidolgozás alatt álló közös európai uniós bevándorlási politika keretében új, bevándorló közösségek integrációjára vonatkozó közös normák kidolgozását?

Egyetért–e a Bizottság azzal, hogy az EU valamennyi tagállamának ratifikálnia kell a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt valamint a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartáját?

Tervezi–e a Bizottság a regionális és kisebbségi nyelvek bevonását a többnyelvűségbe?

Egyetért–e a Bizottság azzal, hogy a szubszidiaritás elve alapján az autonómia és az önrendelkezés különböző formái jelentik a legjobb megoldást a kisebbségi közösségek védelmére?

Egyetért–e a Bizottság azzal, hogy az Alapjogi Ügynökségnek munkája során kiemelten kell kezelnie a tagállamokban és a csatlakozó országokban a kisebbségek védelmének figyelemmel kisérését?”

Sógor Csaba felszólalásában kifejtette, hogy az Európai Unióban élő hagyományos nemzeti kisebbségek békés úton, parlamentáris eszközökkel próbálják rávenni a többséget arra, hogy ami Európa 14 országában megfelel, az jó lesz az Unió egész területén.

A képviselő azzal érvelt, hogy a hagyományos nemzeti kisebbségek önhibájukon kívül kerültek új országba, anélkül, hogy valaha is elköltöztek volna évszázados vagy évezredes lakóhelyükről.

- A hagyományos nemzeti kisebbségek tagjaitól (számuk eléri az EU lakosságának 10%–át) senki nem kérdezte meg, hogy szeretnének–e állampolgárságot változtatni, egy újabb hivatalos államnyelvet elsajátítani. Ők a háborúk, gazdasági válságok, belpolitikai csaták, asszimilációs kényszerkörülmények ellenére sem hagyták el őshonos, régi új hazájukat. Részükről a lojalitás töretlen, ezért érthetetlen, miért fél a nagy országok több tízmilliós lakossága néhány százezres, esetleg félmilliós, másfél milliós kisebbségtől? – hangoztatta Sógor Csaba, majd folytatta:
- Országom, Románia mai területe 1920 óta létezik ebben a formában. Ezen a területen 28 százalék nem román lakosság élt 1930–ban. Ma ez a szám a 2002–es népszámlálás alapján 10,5 százalékra csökkent. A nyelvi, etnikai, regionális sokszínűség olyan európai érték, melyet meg kell tehát őriznünk.

A képviselő ismételten leszögezte, hogy az Unióban használatos önrendelkezések különböző formái, területi vagy kulturális autonómia, amely a többség és kisebbség konszenzusos politikájának az eredménye, nem gyengítette sem az EU, sem az illető ország gazdasági, politikai, társadalmi erejét.

Sógor Csaba egyperces felszólalása méltatlankodást keltett a román képviselők néppárti delegációjában. Az újonnan érkezett román képviselők azt is nehezményezték, Sógor magyarul beszélt. 

(Erdély Ma)