Az azóta eltelt időszakban szórványosan, és főleg a sajtóban megjelent információk alapján a következő kép rajzolódott ki:

1. Markó Béla, az RMDSZ elnöke ugyan hajlandóságot mutat „az RMDSZ-en kívüli szervezetek képviselőivel” párbeszédet folytatni, ugyanakkor viszont többször is ez iránti kétségeinek adott hangot, példának okáért a következő inszinuatív kijelentésében: „Szinte biztos vagyok benne, hogy Tőkés László nem akar egyezséget, csak azt szeretné, ha úgy tűnne, nyitott erre, és nagyon komolyan akarna velünk erről tárgyalni.”

Nos, amellett, hogy „az RMDSZ-en kívüli szervezetek” megfogalmazás kísértetiesen hasonlít „a határon túli magyarok” szintagmára, és ilyenformán lekicsinylő, majdhogynem kirekesztő módon bánik az erdélyi magyar közösségünk kétharmadával (becslés a 2008-as választási év adatai alapján) – emellett, úgy tűnik, nem ugyanazt értjük az Elnök úrral a „párbeszéd” fogalma alatt. Számomra, számunkra a párbeszéd nem azt jelenti, hogy a másik fél hallgat, netán, hogy ugyanazt mondjuk. Kritikára mindig is szükség van, érvek és helyzetértékelések ütköztetéséből érdemi konszenzus alakulhat ki – igaz, csakis akkor, ha célunk egy és ugyanaz: a közösségi autonómiák kivívása és kiépítése.

Másfelől az elnök úr kissé szelektíven emlékezik: a „meg-nem-egyezés” történetéből „kifelejti” az RMDSZ tárgyalócsoportjainak szerepét (például amikor 2007-ben nem voltak hajlandóak felelősséget vállalni, illetve konkrét határidőkhöz kötni vállalásaikat; vagy legutóbb a parlamenti választások előtt, amikor a Magyar Polgári Párttal folytatott tárgyalássorozatuk utolsó éjszakáján önhatalmúlag megalázó és vállalhatatlan feltételeket iktattak be a megegyezés-tervezetbe). Jelen pillanatban az RMDSZ vezetősége talán úgy gondolkodik, hogy a fegyelmezetten szavazó – igaz, egyre fogyatkozó – törzsválasztói bázisa az elkövetkezendő EP-választásokon, a megjósolható alacsony részvétel mellett elégséges lesz ahhoz, hogy RMDSZ-es képviselőt juttasson az Európai Parlamentbe. A pártlogika alapján ebből kiindulva tehát nem érdekük a megegyezés.

2. Érdemi párbeszédünk további akadályát képezheti az is, hogy az RMDSZ vezetősége továbbra is a pártlogika foglyaként viselkedik. Remélni merem, hogy a Magyar Polgári Párt nem fog ugyanebbe a tévedésbe esni. Az általunk javasolt „nemzeti lista” éppen ezt a pártlogikát szeretné meghaladni, amennyiben az erdélyi magyar politikai elit hajlandó lenne lemondani arról a magának vindikált privilégiumról, mely szerint a közösségünk jövőjét érintő döntéseket kizárólag pártpolitikai alapon lehet meghozni.

A súlyos erkölcsi és gazdasági válság, mely egész nemzeti közösségünket érinti, a választópolgárok politikától való elfordulása, közönye (rosszabb esetben román pártokra való átszavazása), a szociológiai felmérések mutatta társadalmi-gazdasági-szociális helyzetkép, illetve az erdélyi magyar közhangulat mind nemzeti imperatívuszként teszik szükségessé az összefogást.

Bízom abban, hogy felelősen tudunk viszonyulni az új helyzet kihívásaihoz, és tanulván az eddig elkövetett hibáinkból, megtaláljuk a lehetőséget a tartalmas párbeszédre, melynek révén végre ténylegesen „rendezni tudjuk közös dolgainkat”.

Ezért – az új erdélyi magyar közmegegyezés érdekében – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács továbbra is szorgalmazza az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum felállítását, illetve a lehető legrövidebb időn belül elkezdi az egyeztető tárgyalásokat mindazokkal a szervezetekkel, amelyek levélbeni megkeresésünkre kedvező választ adtak.

Brüsszel, 2009. január 21.

Tőkés László,
az EMNT elnöke,
EP-képviselő