Tibet már lemondott a függetlenségről, az emigráns kormány autonómiát akar

A taktika

Véget ért az emigráns tibeti vezetők hatnapos találkozója Indiában: abban állapodtak meg, hogy követik a dalai láma középutas stratégiáját. A várakozásoknak megfelelően támogatásukról biztosították legfőbb vallási vezetőjüket, és szemben a teljes függetlenséget követelő állásponttal, felsorakoztak a tibeti autonómia elérésének célja mellett. Mintegy 500 tibeti gyűlt össze a dalai láma és az emigráns kormány székhelyét adó indiai Dharamszalában, hogy újragondolják kínai politikájukat, miután Tendzin Gjaco sikertelennek minősítette a pekingi kormánnyal folytatott legutóbbi tárgyalását.

A találkozóra a legkülönfélébb tibeti szervezetek voltak hivatalosak, így a legszélsőségesebb nézetet képviselő Tibeti Fiatalok Kongresszusa is, amelynek nem titkolt célja a teljes tibeti függetlenség elérése, és ehhez nem zárja ki erőszak alkalmazását sem. Alelnöke, Dhondup Dorzsí szerint nő a függetlenség-pártiak tábora, ugyanis teljesen haszontalanok és értelmetlenek a kínaiakkal folytatott megbeszélések. Egy másik résztvevő, Szonamtopga úgy véli, addig kell egyezkedni Pekinggel, amíg biztosak nem lehetnek benne, hogy a másik fél egy centiméterrel sem hajlandó elmozdulni a kompromisszumos megoldás felé. Az emigráns kormány miniszterelnöke, Szamdhong Rinpocse még a végleges döntés előtt úgy nyilatkozott, természetesen elutasítják az erőszakos megközelítést, de ezen kívül bármi lehetséges.

A dalai láma összehívta ugyan a konferenciát, de személyesen nem vett részt rajta, hogy jelenlétével ne befolyásolja a tárgyalások végkimenetelét. Követei és testvérei ott voltak a megbeszéléseken. Az emigránsok tárgyalásainak kínai reakciója erőteljes volt: újra elutasították a tibeti függetlenség minden formáját. Peking ugyanis "fél-függetlenségnek" vagy "burkolt függetlenségnek" nevezi a dalai láma autonómiára való törekvését. A hivatalos kínai álláspontot tükröző Tibet Daily újság ellenkezést nem tűrően visszautasította az autonómia hongkongi vagy makaói példájának lehetőségét.

Rendhagyó utódlás?

A New York Times tudósítója szerint szóba került a 73 éves Tendzin Gjaco utódlásának kérdése is, az utóbbi időben ugyanis több egészségügyi problémája volt a vallási vezetőnek, például egy vesekő-eltávoltás. Többen azt javasolják a dalai lámának, hogy - megtörve a hagyományt - még életében jelölje ki utódját. Nem szeretnének úgy járni, ahogy Tibet második számú vallási vezetője, a 11. pancsen láma esetében. A tibeti szokások szerint a lámák haláluk után reinkarnálódnak egy másik testben, és a valódi megtestesülést tanult szerzetesek csoportja bonyolult procedúrával választja ki. A dalai láma emigrációja után a Tibetben maradt 10. pancsen láma vált a legfőbb spirituális vezetővé. A kínaiak igyekeztek a maguk oldalára állítani a lámát, majd amikor ez nem sikerült, a szerzetes tekintélyének aláásására fektették a hangsúlyt. Az együttműködni nem akaró lámát többször bebörtönözték, hozzáadták egy kínai nőhöz (a lámák értelemszerűen cölibátusban élnek), akitől gyermeke is született és végül egészen fiatalon, 51 évesen meghalt. Valószínűleg még rosszabbul járt utódja: 1995-ben, néhány nappal azután, hogy a dalai láma elismerte a hatéves Gedün Csöky Nyimát 11. pancsen lámaként, a kínaiak elrabolták a fiút. Sokáig ez csak feltételezés volt, majd egy évvel később Peking elismerte, hogy "védőőrizet" alatt tartják a lámát, akiről azóta sincs semmilyen hiteles információ. A tibeti emigráns szervezetek felvetik a lehetőségét, hogy már meghalt, de hogyha életben van, akkor tavaly áprilisban töltötte be 18. életévét. A kínaiak kineveztek helyette egy másik, "hivatalos" pancsen lámát, akit nem fogadnak el a tibetiek. A hazájukból elmenekült tibetiek tartanak attól, hogy Peking ugyanezt teszi majd a következő dalai lámával, így megszakítja a lámák évszázadokon átívelő láncolatát, és ráteszi kezét az egyik utolsó, még érintetlen hagyományukra.

Kitekintő - Karácsony Szandra