– Több, mint tíz éve vállalkozik a Székelyföldön. Kiskereskedőként kezdte, és mára a környék egyik jelentős nagyvállalkozójává lépett elő. Az ön számára sikertörténet az elmúlt évtized?
– Sok munkával és nagy kitartással értük el mai eredményeinket. Nehéz periódus volt az elmúlt tíz esztendő. Bankhitelekből fejlesztettünk, amihez a személyes vagyonunk jelentette a garanciát. Szerencsénkre a gyár forgalmazó-barát üzletpolitikát folytatott, és honorálta az eladások növelését, ami segítette vállalkozásunk fejlődését.
– Mi késztette arra, hogy a politika fele forduljon?
– Jó ideje úgy érzem, hogy aktívabb szerepet kell vállalnom a közéletben is. Az elmúlt években számos munkahelyet teremtettünk: a cégemben sikerült jó csapatot kialakítanom. Meggyőződésem, hogy vidékemért sokkal többet tehetek, ha politikusként vállalok szerepet. Amikor megjelent a Magyar Polgári Párt, számomra nem volt kérdéses, hogy itt a helyem.
– Az elmúlt években sokan az RMDSZ-ben kezdték a politizálást. Önnek van-e RMDSZ-es előélete?
– 1993-ban, végzős egyetemistaként vettem részt az RMDSZ harmadik brassói kongresszusán. Az RMDSZ egyik ma már jelentős politikusa szombat este elmondta nekünk a vasárnapi forgatókönyvet, hogy kiket fognak megválasztani többségi szavazattal. Akkor döbbentem rá, hogy az RMDSZ színjátékot játszik: a színfalak mögött a vezetők jó előre előkészítették Markó Bélának és csapatának a megválasztását, az odacsődített küldötteket pedig puszta szavazógépként kezelték. Rájöttem, hogy itt nincs keresnivalóm, a politikáról más elképzeléseim voltak.
– Idén nyáron a Magyar Polgári Párt listáján Kovászna megyei tanácsosként jutott be a megyei közgyűlésbe. Nemrég megfosztották tanácsosi mandátumától...
– Miután bejelentettem, hogy független képviselőként indulok a parlamenti választásokon, a legutóbbi tanácsülésen az RMDSZ-frakció kezdeményezésére és a román képviselők támogatásával önhatalmúlag megfosztottak tanácsosi mandátumomtól. Az MPP-frakció tiltakozásul kivonult a gyűlésteremből, ez azonban az RMDSZ-es tanácsosokat nem akadályozta meg a döntés meghozatalában. Törvénytelen volt a határozat előkészítése, és maga a szavazás is. A napirendi pontokat a gyűlés előtt 10 perccel kaptuk meg. Az RMDSZ-frakció munkastílusára jellemző, hogy ilyen kérdésekben sem hajlandó konzultálni az MPP helyi vezetőségével.         A helyhatósági választások óta eltelt hónapokban az RMDSZ-frakcióval nem alakulhatott ki érdemi párbeszéd, és ez behatárolja a megyei tanács működését. Az ügyemben hozott önkényes döntést megtámadom a közigazgatási bíróságon.
– Vállalkozói, illetve néhány hónapos helyhatósági tapasztalata alapján hogyan ítéli meg: melyek a környék, és általában a Székelyföld legnagyobb gondjai?
– Egyértelműen az autonómia hiánya! Az a tény, hogy az emberek nem tudnak érdemben dönteni saját sorsukról, településeik jövőjéről, a régió fejlesztéséről, igencsak behatárolja a helyi és a megyei tanácsok működését. Az MPP-frakció számára ezért volt kezdettől fogva prioritás az autonómiáról szóló népszavazás határozattervezetének a benyújtása. Sajnos kisebbségben vagyunk a megyei tanácsban, és rögtön az alakuló ülés után kiderült, hogy az RMDSZ számára csak a kampányban volt fontos Székelyföld autonómiája. Ahogy véget ért a helyhatósági választás, az RMDSZ-frakcióban másnap már nem volt téma az autonómia. Azóta is sok helyi tanácsban vajúdik az SZNT és a az MPP által előterjesztett határozattervezet: a választási kampány miatt az RMDSZ-es többségű tanácsok nem merik leszavazni, viszont nem is fogadják el. Húzzák az időt, amíg tart a kampány.
– Az autonómia hiányával magyarázza, hogy a székelyföldi települések az országos átlagtól lemaradva is szegényebbek, elhanyagoltabbak?
– Egyértelműen ezzel magyarázható. A mai gyakorlat szerint minden adófizető pénze egy feneketlen zsákba kerül, és ennek sorsáról Bukarestben döntenek. A kormány saját csatornáin keresztül ossza ezeket vissza. Sabin Gherman bebizonyította, hogy a román nemzeti össztermék felét állítja elő Erdély, a visszaosztásból viszont valamivel több, mint harminc százalékot kap. Ezt a fajta részrehajló pénzosztogatást Székelyföld duplán megsínyli: ide még az Erdélynek járó szerényebb mértékű támogatás sem jut el arányos mértékben, és ezen az RMDSZ kormányzati szerepvállalása sem tudott segíteni. Legnagyobb gondunk a rossz úthálózat. Ha csak Barót környékét említem, hatalmas lemaradások vannak: a rossz utak miatt Erdővidék nehezen járható, 20 tonnát meghaladó teherjárművekkel gyakorlatilag nem lehet közlekedni. Úgy javítottak fel útszakaszokat, hogy a hidak a régiek maradtak. Ez nagyban nehezíti a beruházásokat, a vállalkozások fejlődését.
– A Magyar Polgári Párt támogatásával, független jelöltként indul a parlamenti választásokon. Melyek programjának legfontosabb célkitűzései?
– Első helyen Székelyföld területi autonómiáját említem. Egyfajta „most vagy soha” típusú kérdés ez. Az autonómia közösségi kérdés, nem egyszemélyes cselekvéssorozat. Ha nem sikerül olyan vezető réteget kialakítani, amely nem az egyéni és szűk csoportérdekekért, hanem a közjóért cselekszik, az autonómiára irányuló törekvésünk lényegét veszti. Szükséges tehát egy új, nem korrumpálható, elkötelezett, tiszta lappal induló politikai elit létrehozása, és meg kell teremtenünk Székelyföld gazdasági hátországát. Gazdaság nélkül ugyanis nem létezhet autonómia. További fontos programpontom az oktatás. Tényleges tanügyi reformra van szükség. Folytatni kell a tanügy decentralizálását. Fontos, hogy a helyi önkormányzatok döntsenek az oktatás stratégiájának kialakításában. Gazdasági téren fontos célkitűzésemnek tartom egy olyan pénzügyi reformcsomag kezdeményezését, amely a székelyföldi kisközösségek megsegítését célozza. El kell készítenünk Székelyföld rövid- és középtávú fejlesztési tervét, figyelembe véve a helyi természeti adottságokat és a humánerőforrást. Székelyföldi ajánlatcsomag kell, amely a tőkeerős külföldi és hazai beruházásokat vonz a térségbe. Támogatni fogom a Székelyföldön belüli kisrégiókat, és a kisrégiók közötti csoportosulások programcsomagjait.

– Szilágyi Sándor 1969. szeptember 12-én született Baróton. Szülővárosában érettségizett, majd 1993-ban között Brassóban, a Transilvania Egyetem Mezőgépészmérnöki Karán végzett. Egy évig a Hajdú-Bihar megyei Hosszúpályon dolgozott farmersegédként.
– Erdélybe hazatérve, 1994-ben céget alapított. Közben bankban vállalt állást hitelminősítő munkatársként. 1996-ban több kollegájával a helyi gépállomás privatizációjában vett részt, azonban a bizottság a gépállomás alkalmazottainak az ajánlatát fogadta el. 1998-ban újra megpróbálkozott a baróti gépállomás megvásárlásával, miután az első liciten nyertes alkalmazottak nem fizették ki az Állami Vagyonalap vételárát. A privatizációtól akkor állt el, amikor a helyi pénzügyigazgatóság adataiból kiderült, hogy a gépállomásnak több mint másfél milliárd lej kifizetetlen adóssága van.
– Mindvégig kereskedőként dolgozott. Feleségével több üzletet működtettek. 1999 óta cége a bibarcfalvi ásványvíz legjelentősebb hazai forgalmazója lett. Vállalkozásukban a 2007-es esztendő volt a legjobb: 7 millió liter üveges ásványvizet adtak el országszerte.
– 10 éves kisfia negyedik osztályos. Második gyereküket várják.

Makkay József

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés