Hírek : A tömegdemokrácia nyomora |
A tömegdemokrácia nyomora
2008.11.17. 11:02
Erdélyi Napló, 2008.november - Napjaink tömegdemokráciáját minden bizonyítás nélkül úgy szokták aposztrofálni, mint az összes társadalmi berendezkedés közül a legkevésbé rosszat. Holott, ha szertenézünk a világban és kutakodunk kicsit a történelemben, akkor távolról sem biztos, hogy a ma demokratikusnak tartott államokban az egyszerû polgár számára élhetõbb az élet, nagyobb a rend, a közbiztonság, az érvényesülési lehetõség, mint azokban, ahol autoriter rezsimek uralkodtak vagy uralkodnak. Tulajdonképpen minden társadalmi rendszer oligarchikussá válik vagy eleve az, vagyis a kevesek uralmát szavatolja a tömeg felett. A demokráciát elsõsorban azért szokták méltatni és minden más társadalmi berendezkedés fölé helyezni, mert állítólag ez biztosítja leginkább a társadalmi mobilitást, a többség akaratának érvényesülését s az egyén jogait az állammal szemben. S talán van is ebben valami.
Ami azonban biztos, hogy a demokratikus rendszerekben az a fajta pártokrácia, ami ma érvényesül, egyre több vadhajtással rendelkezik. A korrekciót az teszi lehetetlenné, hogy a mai európai rendszerek saját kezüket kötötték meg az emberjogi dogmatikával és az e köré épülő, illetve azt éltető alkotmánybírósági döntéskavalkáddal. Ma már minden épeszű elme látja, hogy intellektuális szempontból az egyén és közösség egyaránt tömegesedik, romlik a közmorállal párhuzamosan és azzal összefüggésben a közműveltség, a munka megbecsülése, józan döntőképesség, olyan ügyekben is, mely közvetlenül érinti az egyszeri polgárt.
A másik oldalról, olyan kérdésekben, melyekben a többség mindennek dacára helyes következtetésre jut, nem működnek a közvetítő mechanizmusok, a közakaratból nem lesz politikai döntés. A magyar lakosság elsöprő többsége egyetértene azzal, hogy a szociális segélyt közmunkához és a gyermekek iskoláztatásához kössék, általános, törvényi szinten kodifikált elvárás mégsem lesz ebből, a liberális média pedig azokat ostorozza, akik saját döntéskörben önkormányzatok élén intézményesítik eme gondolatot. Ami nemcsak a társadalom elvárásának felel meg, de az általános emberi igazságérzetnek is.
A magyar lakosság többsége szegregációpárti. A liberális elit mégis a vegyes iskolákat erőlteti és még a spontán szegregáció ellen is fellép.
A társadalom többsége halálbüntetés-párti, a jogászszakma ezzel szemben még a tényleges életfogytiglant is eltörölné. A halálbüntetést pedig még népszavazás sem állíthatja vissza, egyrészt, mert e kérdésben az alkotmánybíróság nem engedne népszavazást kiírni, másrészről, mert az alkotmánybíróság – egyébként a jelenlegi köztársasági elnök vezetésével – magának vindikálta eme alapvető kérdésben a végső döntés jogát.
A társadalom többsége rácsok mögött látná a legszívesebben a bűnözőket, a perverz jogi szabályozás miatt azonban szélnek eresztik az előzetesben lévőket, mert nem működik megfelelően az igazságszolgáltatás és meg van szabva, hogy meddig lehet valakit bírósági ítélet nélkül fogva tartani.
S akkor nem szóltunk azokról a kérdésekről, melyekben a tömeg nem tud józanul dönteni, melyekben nincs meg a társadalmi érdekkel konvergens közösségi konszenzus. Nincs meg, mert a tömeg képtelen annak kialakítására, olyan szinten tájékozatlan és érdektelen, hogy a szavazás felelősségét ráhárítani egyenesen abszurd. Egy minap nyilvánosságot látott felmérés szerint a magyarországi lakosság 17 százaléka, azaz szinte minden ötödik ember azt hiszi, hogy FIDESZ-kormány van az ország élén. A polgárok fele nem tudja, hogy a Gyurcsány kabinet tiszta MSZP-s kisebbségi kormány. S hasonló ijesztő adatok még sorolhatók vég nélkül.
Mindeközben médiasztárokat von be a politika. Itthon Dancs Annamari, Magyarországon az SZDSZ-hez húzó Vágó István kacérkodik a politizálás gondolatával. Vagyis felkészült szakemberek helyett népszerű arcokra van szüksége a pártoknak a tömegemberek megnyeréséhez. S mit számít ilyenkor, hogy Vágó István amilyen kiváló műsorvezető, olyan torzul gondolkodó potenciális politikus, aki 6 év gyurcsányi ámokfutás után is védi a miniszterelnöki szék jelenlegi bitorlóját. S nem állom meg, hogy le ne írjam, ugyanez a Vágó, a vélhetően nem alaptalan szóbeszéd szerint egy nemzeti elkötelezettségű villányi borosgazda (egyébként szinte mind azok) borát azzal utasította vissza, hogy ő nem iszik fasiszta bort. Vagyis számára a nemzetben gondolkodás egyenlő a fasizmussal. (Ez egyébként tipikus SZDSZ-es mentális görcs.)
Az ilyen figurák megjelenése a politika holdudvarában a rendszerbe foglalt hibának tulajdonítható mindaddig, amíg az általános választójog cseppet sem szent dogmáját el nem vetjük. Bizony mondom, a cenzusos rendszer, amikor végzettséghez és/vagy vagyonhoz kötötték a szavazati jogot más minőségű elitet állított az ország élére. Gondoljunk csak vissza az 1944 előtti Magyarországra. Hol van a mai politikai garnitúra egy Tiszától, Apponyitól, Telekitől vagy Bethlentől?
Borbély Zsolt Attila
|