Egy egyszerű éjszakai összeszólalkozás utáni verekedésből csináltak gyilkossági kísérletet, és a világon példátlan módon származása miatt elvették öt magyar ifjú fiatalságát azzal az ítélettel, amely egyenként is minimum 10 éves börtönbüntetést jelent számukra. A rengeteg verés és megaláztatás ellenére a fiúk és a hozzátartozók is kitartanak, küzdenek tovább a jogos, mielőbbi szabadulásig. Bár hatalmas az ellenszél, és az Anyaország felől is csak magánemberektől vagy civil szervezetektől várhatnak és kapnak segítséget, a harc nem reménytelen. A jelenleg regnáló „magyar” kormány és szalonellenzék karba tett kézzel nézi az elszakított területeken élő magyar testvéreink megalázását. Ez az eset is bizonyítja: nem tudják vagy inkább nem is akarják megtenni jogos kötelességüket. A megoldás talán olyan jó szándékú emberek segítségében rejlik, akik tudásukkal, befolyásukkal nemzetközileg is nagyobb nyilvánosságot tudnának adni a fiúk ügyének. Akkor talán kikerülhetetlen lenne az ügy jogos újravizsgálása, és megszülethetne a rég várt jogos felmentő ítélet. Az eltelt négy év megpróbáltatásairól, az elkövetkezendő időszakban a fiúk és a hozzátartozók előtt álló feladatokról, a lehetséges megoldásról kérdeztem Horváth Tibort, a fiúkért küzdő szülők egyikét.

Február végén kaptatok értesítést arról a beadványról, melyet a fiúk jogi képviseletét ellátó ügyvéd nyújtott be a strasbourgi Emberjogi Bírósághoz. Mi volt a beadvány célja és milyen eredménnyel zárult az elbírálás?

- Február végén kaptuk meg a fiúk közös ügyvédjétől a strasbourgi beadvány elutasításáról szóló értesítést. A rövid válaszból az vehető ki, hogy a beadványban felsoroltak alapján azok az emberi jogok, amelyek a konvenció törvényeibe ütköznének, nem lettek megsértve. Ezért nincs fellebbezési joga a fiúk ügyvédjének. Az emberjogi bírósághoz Strasbourgba azzal a céllal fordultak a fiúk, hogy egy ilyen elismert bíróság mérlegelje, hogy valójában jogos volt-e az eljárás, melynek során rengeteg hiba és jogsértés történt, s melyeket az üggyel kapcsolatba kerülő hozzátartozók és barátok is ismertek, s melyek az ügyvédekkel és a jogászokkal is tudatva lettek. Ők is azzal biztattak bennünket, hogy forduljunk a strasbourgi bírósághoz, mivel ők is biztosak abban, hogy ez egy koncepciós per, amit csináltak belőle, gyorsított eljárással és semmit figyelembe nem véve. Mi szülők teljes közreműködést nyújtottunk a strasbourgi beadványhoz, minden adatot, sőt, dicséretre méltó pontos adatokat adtunk le a fiukat képviselő közös ügyvédnek. Ennek ellenére mégsem lett eredmény. Hol és milyen mulasztás történt, nem tudni, de nem ezt vártuk! Akkor hol keressük az igazságot?

Készült tavasszal egy petíció, melyet több, a magyar nemzetért elkötelezett civil szervezet kezdeményezésére hoztak létre és adtak át a Magyarországon jelenleg regnáló kormány külügyminiszterének. A dokumentum (melyet tüntetés is követett) a jelenlegi határainkon kívülre szakadt magyar testvéreink ellen elkövetett jogsértések, erőszakos megnyilvánulások ellen tiltakozik. Láthatóak-e azóta kézzel fogható lépések, esetetekben a fiúk ügyében a külügyminisztérium részéről?

A petícióról hallottunk és hogy tüntetés is követte, de mindezidáig lényegesebb lépés nem érezhető, sem a magyarok elleni jogsértések felülvizsgálatában, sem pedig a rengeteg magyar ellen elkövetett atrocitás kivizsgálásában. Sajnálatos ez, mivel ezek számát a Magyar külügyminisztérium is jól tudja, hiszen ez a téma az ő hatáskörükhöz tartozik. Felelősséget kellene vállalniuk a külhoni magyarság iránt! A külügyminisztérium irányából még nem informálódott a fiúk esetéről senki sem, de azt ki kell emeljük, hogy április 20-án meglátogatta a szülőket Patrubány Miklós, a Magyarok világszövetségének elnöke, a szövetség elnökségi tagjai, valamint Léh Tibor párizsi jogász is. Kíséretükben eljöttek Rácz Szabó László elnök és Sass Tamás alelnök a délvidéki Magyar Polgári Szövetségből. Köszönettel kell megemlíteni, hogy az MPSZ töretlenül küzd a fiúkért. A mi esetünk kapcsán informálódtak és lakossági fórumot is tartottak a temerini moziteremben. Igen, róluk elmondható, hogy kitartóan küzdenek a külhoni magyarságért! Látogatóba is szeretnének bemenni a fiainkhoz, tavaly kértek engedélyt a minisztériumtól Belgrádból, sajnos nem engedélyezték a látogatást. Most 2008 augusztus közepén újból Belgrádhoz fordultak engedélyért, amire mindez idáig választ nem kaptak. Várakoznak.

Mi a véleményed, a „magyar” kormány és – a magukat tőlük gyökeres ellentétben beállító – ellenzék kiáll-e maximálisan a határon túli magyarokért? A ti esetetekben mi a tapasztalat? A rengeteg szájtépést, melyet a médiában látunk, követik-e konkrét tettek is?

Szerintünk a jelenlegi „magyar” kormány nem éppen mutat példát a külhoni magyarok támogatásában, keveset éreztetik velünk, hogy egy nemzethez tartozunk, mert nem tudják, milyen a kisebbségben élni, milyen nehéz megmaradni ott ahol születtünk, érvényesülni és a fiaink esetében a többségi nemzettel egyforma jogokat élvezni. Nem tehetünk róla, hogy mi a jelenlegi határokon kívülre szakadtunk.
Vannak, akik nemzetben gondolkodnak és az anyaországi kormány őket nevezi egyesek ellenzékének. Ez az ellenzék az, aki ránk is gondol, minden elszakított részen élő magyar testvérére. Ők azok, akik nap mint nap küldik a leveleket, hívnak bennünket telefonon és segélyt küldenek a fiaink részére. Őket nevezzük mi az igazi ellenzéknek, de szerintünk testvéri hazafiak név jobban illene hozzájuk. Köszönjük, amit tesznek értünk és üdvözöljük mindannyiukat!

A fiúk ügye érzésem szerint nagyon nagy jelentőségű a két ország viszonyában. A nemzeti elkötelezettségű médiumok természetesen foglalkoznak az ügyetekkel, de egy nagyon széles körű tájékoztatás (nemzetközileg is) szerintem rengeteget lendítene a dolgon! Mi lehet az oka annak, hogy a legnézettebb médiákban szinte nem is lehetett hallani az ügyetekről az utóbbi időben?

A fiúk ügyéről az elsők között a Doris Pack vezette EP-delegáció informálódott komolyabban, ami dicséretre méltó, hogy meghallgatta panaszainkat. Ez követte dr. Becsey Zsolt személyes látogatása. Elbeszélgetett a szülőkkel, és az addigi történteket saját szavainkkal elmondtuk és dokumentáltunk minden addig meglevő anyagot. Sok TV- és rádióállomás közvetítette ezt a találkozást. A mai napig megmaradt a kapcsolat, mivel számunkra nagyon fontos, hogy az EU parlamenti beszámolókon is megemlítsék ezt a túl drákói ítéletet, ami kettős mérce alapján történt. Nagy köszönettel tartozunk érte.
A fiúk ügyével sok médium foglalkozott és követi a napjainkban is nyomon az esetet, akik belátták azt, hogy valóban egy nagy igazságtalanság történt. Így sorolom: a Duna Tv, a Hír Tv, a MTV, az Echo Tv, a Zenit Tv, a Kossuth rádió több alkalommal. És mindezek mellett a Mozaik Tv,az Újvidéki Tv és rádió és az Autonómia tv. Az újságok sokasága: a Magyar Szó, a Hét nap, a Blikk, a Kapu, a Demokrata, a Magyar Hírlap. Emellett sok hírportál: Barikád, a Hunhír, a Vajdaság Ma hírportál, a Kuruc.info, Nemzeti Hírháló, Hunsor. Emellett még köszönjük a HVIM (Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom), az EMI (Egyesült Magyar Ifjúság), a szenttamási Emberi Jogi Központ, valamint egyéb szervezeteknek, hogy az esetet publikussá tették. A felsorolás azért nyúlt ilyen hosszúra, mert senkit nem szerettem volna kihagyni a köszönetnyilvánításból. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy ezek szinte egytől egyig nemzeti elkötelezettségű médiumok és szervezetek. A legnagyobb nézettségű TV-k és rádióknak ez a téma nem szolgáltat „szenzációt”.
Szembe kell néznünk azzal, hogy itt az öt temerini fiatal elítélésében irányított ítéletről van szó, ami messze-messze eltúlzott a hasonló szerb elkövetőkhöz viszonyítva. A fiúk honlapja elég szépen látogatott, tehát akit érdekelt az eset, el tudta olvasni (http://www.humanrightscenter.net/borton/) és sokan továbbították is különböző oldalakra. A fiuk esetéről készül egy film is M. Szabó Imre rendezésében, ami még nem teljesen kész, mivel nem kapott engedélyt a személyes látogatásra a fiainkhoz, pedig ügyvédileg kérte Belgrádtól. Mindez idáig nem engedélyezték a látogatást a filmrendező részére.
Hogy mennyire fontos a két ország viszonyában ez az eset, azt azokra bízzuk, akik e témákban tevékenykednek, de biztosan mérföldkövet jelenthetne egy rég várt pozitív változás számunkra, a fiúk számára az ügyben! Azt azért szeretnénk tudni, hogy éreznék magukat a döntéshozók, ha a saját gyermekeik lennének a mieink helyében? Küzdenének-e úgy értük, ahogy ezt mi is tesszük? Bizonyára igen!

A családtagok és természetesen a fiúk hogyan viselik, viselték ezt a szörnyen hosszúra nyúlt tortúrát, valamint a folyamatos visszautasításokat? Hogy sikerül tartani egymásban a lelket a további küzdelemhez?

A fiúknak az a 16 hónap volt a legnehezebb, amikor közel 20 km-re tőlünk, Újvidéken vizsgálati fogságban voltak. Az első nap, az odaszállításuk napján nagyon megverték őket az őrök és a „benyalós” fegyencek, aminek a mai napig is húzódó következményei maradtak, pszichikailag összeomlottak. Elsőnek a legnagyobb délvidéki magyar párt ítélte el a tettet, lovat adva a szerb médiának, amely éjjel-nappal csúfosabbnál csúfosabb cikkekkel szórakoztatta nemzetét. Egyes politikusok szónoklatává vált, hogy álhírekkel fújták fel a történteket. Eközben zargattak bennünket telefonon, és megfélemlítő leveleket kaptunk a fiúk házi címeire. A börtönigazgató is beismerte egy alkalommal az őket ért támadást, de ő éppen nem volt a szolgálatában azon a hétvégén, amikor első nap odaszállították őket. Semmit nem tett ezeknek a bántalmazásoknak a kiderítése érdekében. Ezekről a börtönbeli tortúrákról mindenki lett értesítve, de senki sem tett ellene komolyabb lépéseket. A belgrádi Helsinki Bizottság levélben küldte el a figyelmeztetését, de eltussolták az esetek kivizsgálását, vagy pedig a fegyőrök leváltását. Ebben a börtönben letiltották nekünk az anyanyelvünk használatát a saját gyerekeinkkel!! Teljes lelki terror volt alkalmazva! Hetente szerdán jártunk ide látogatóba. Hétről hétre ugyanaz volt az észrevételünk, hogy élvezkednek rajtunk, mivel magyarok vagyunk. A 65 látogatásból itt az újvidéki fogdában csak egyszer tudtunk beszélni az anyanyelvünkön, az az egy őr megengedte. A bírónő adta ki a bíróságon az engedélyt a látogatásra, számtalanszor mondta: minek megyünk minden héten látogatóba? Provokált bennünket, engem mint szülőt semmilyen indoklás nélkül letiltott a látogatásról. Három hétig nem engedett be. Voltak barátok, barátnők, akiket kizavart, amikor kérték a látogatási engedélyt! Azt fűzte hozzá, hogy a börtön nem hotel, és nem adott engedélyt. Ha valaki ezt a kálváriát végigjárta volna velünk, az tudna a jogsértésekről könyvet írni. Gyalázatos!!! A tönkretevés a lényeg első fokon. A vizsgálati fogságban addig tartották őket 16 hónapig, míg nem lett jogerős az ítélet, és miután először megjelentették a médiában a hírt, a fiúk tudta nélkül gyorsan áthelyezték őket Szávaszentdemeterre (Sr.Mitrovicára). 2005 októbere óta ott vannak. Némileg más a helyzet, mint Újvidéken, de a börtön az börtön. Itt is nagy a szigor. Pár hónapja három fiú dolgozik, kettő még nem kapott munkát.

Gondoltatok-e esetleg arra, hogy az Európa Unió parlamentjében felvegyétek a kapcsolatot olyan országok képviselőivel, akik országaink tradicionális, baráti viszonyára alapozva nagyobb nyilvánosságot adhatnának az ügynek? Értem ez alatt például Lengyelország, Írország EU-s, esetleg Európán belüli területi autonómiában élő (pld. Spanyolországon belül a baszk vagy katalán) képviselőket?

Igen, ez nagyon jó lenne, de sajnos nem nagyon van ilyen ismerősünk ezekből az országokból. Mint tudni való, mi csak szülők és hozzátartozók vagyunk, és hajlandóak lennénk mindenkivel az esetről elbeszélgetni. Természetesen ha ezen országok képviselői hajlandóak lennének az eset bírósági és jogi kivizsgálásában segítséget nyújtani, azt nagyon megköszönnénk. Ami nem volt igazságos, mivel kezdettől fogva nem volt sem a nyomozás, sem emberi jogok szempontjából betartva ami nemzetközi joggyakorlatnak megfelel. Ezt a szerb állam is deklarálta, ezáltal be is kéne tartania. A válaszunk igen, hajlandóak vagyunk mindenkivel felvenni a kapcsolatot az eset mielőbbi realizálása érdekében. Ha lehetőség van arra, hogy mint a készülődő cikk, ami meg fog majd jelenni az újságokban, figyelemkeltésképpen hasson minél több EU-s parlamenti képviselőre, beleértve a területi autonómiákban élő képviselőket is.

Ahogy Téged ismerlek, soha nem fogod feladni, küzdeni fogsz a végsőkig! A továbbiakban milyen lépéseket terveztek, hogy a fiúk végre kiszabadulhassanak?

A szülők, hozzátartozók együtt küzdenek a fiúkkal. Ez a drákói nagy ítélet, a 61 év az öt fiúnak, teljesen felborította az életünket. Fellebbezések sokasága lett elküldve úgy a fiúk részéről, mint az ügyvédeik részéről és az ebbe bele nem nyugvó szervezetek, hozzáértő emberek oldaláról. A szerbiai igazságszolgáltatás nem tanúsított megértést kérelmükre. Csakis az eljárást levezető bírónő ítélete volt a helyes, semmi más nem lett figyelembe véve. Mint egy ilyen irányított ítéletben azt szokás levezetni. Lassan-lassan azért kibújt a szög zsákból: egy másik esetben egy fajtalankodó szerb pap elítélésének elodázásában ugyanazok a bírák szerepeltek, akik a fiainkat elítélték. Úgy a bírónő az újvidéki kerületi bíróságról, mint a belgrádi legfelsőbb bíróságról a bizottságokban, akik jóváhagyták és megerősítették a bírónő ítéletét. Van bíró, akit korrupció vádjával már elítéltek 8 évre, de lerövidítették neki 6 évre, és a minap le is váltották, de üli a börtönbüntetését. Megjelent az újságokban a bírák a leváltás előtt felirattal! Nem kisebb személy, mint az igazságügyi miniszter indított nyomozást ellenük a szerb pap esetében. Vajon a fiúk esete nem gyanús? Ugyanazok a bírák kimossák a szerb papot, a magyar „verekedős” fiúkat meg ilyen szigorral ítélik el, és alaptalanok a fellebbezések...
Biztosak vagyunk abban, hogy e sorokat magas jogi szakértők is elolvassák, kérnénk őket, itt is gondolják át jobban, hogy ítélkezhettek így a fiaink esetében, s ha tudnak valami segítséget nyújtani, kérem tegyék meg! Bármilyen jellegű támogatást szívesen fogadunk, melyről bővebben a fiúk honlapján bárki olvashat. A küzdelem folytatódik, a fiúkat nagyon megviselte ez a hosszú bezártság, az igazságtalanság. Senki nem mondta közülünk, hogy a tettet nem kell büntetni, mindenkire egyformán kellene alkalmazni a törvényt, nem 10-15 éveket adni a magyar fiúknak a többségi nemzetből származó bűnösöknek meg alig keveset vagy semmit.
Nagy az aggodalom, sajnos már három személy elhunyt a szülők és hozzátartozók közül, nem küzdhet velünk fiaink szabadulásáért. Elfáradunk, de más megoldás nincs mint: NEM ADJUK FEL, és küzdünk tovább!
Befejezésül elmondanám, hogy fiaink a 61 éves büntetésből több mint 20 évet már leültek. Felkérnénk minden olvasót hogy saját belátása szerint tegye mérlegre a büntetést és a hasonló esetek elítélését. Mérlegelje, valójában ki is tévedett itt nagyobbat, a fiúk, vagy a szerbiai igazságszolgáltatás, mivel magyar fiúkról volt itt szó mint elkövetőkről. Reméljük, ez alkalommal is megértő emberekre találunk és küzdelmünket megértve támogatják harcunkat, mivel ezt a küzdelmet csakis az IGAZSÁG és a SZABADULÁS reményében vívjuk! Üdvözlünk mindenkit: a temerini fiúk és szüleik!

Ifj. Németh József

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés