Igaz ugyan, hogy a párt két parlamenti képviselőjének decemberben volt egy harmatgyenge próbálkozása a helyzet javítása érdekében, ám az minden szempontból magán viselte a Markó-féle politika klasszikus jegyeit. Egyrészt a szenátus elé benyújtott tervezet szerint csak azokon a településeken kellene biztosítani a magyar nyelvű egészségügyi ellátást, ahol a lakosságnak legalább 20%-a magyar - vagyis például a közel 70 ezres kolozsvári magyar közösséget eleve elvágták volna az anyanyelv használatának jogától, mivel ők a város lakosságának csak 19%-át teszik ki -, másrészt a szenátus olyan sebesen söpörte le az asztalról a problémát, mint egy vadászgép.

Hogy e rendkívül súlyos kérdés ennek ellenére a felszínen maradt, az egy civil szervezetnek, az Erdélyi Magyar Ifjaknak köszönhető. Az RMDSZ újabb felsülését követően ugyanis Bagoly Zsolt, az ifjúsági szervezet alelnöke levélben szólította fel a román egészségügyi minisztert, hogy tegyen lépéseket a magyar nyelvű betegellátás megszervezésére és javítására Erdély egészségügyi intézményeiben. Az EMI olyan - teljesen természetes és kézenfekvő - megoldásokat szorgalmaz a helyzet javítása érdekében, mint például hogy a hivatalosan is kétnyelvű marosvásárhelyi orvosi egyetemen a jövőben ne csak a magyar diákok számára legyen előírás a román nyelv ismerete, hanem a román orvostanhallgatók is tanuljanak magyarul.

Az ifjúsági szervezet elképzelései természetesen azonnal kiütötték a biztosítékot a román sajtóban. A Gardianul című napilap például „Tipikusan irredenta: a magyar szélsőségesek szerint a román nyelv súlyosan károsítja az egészséget" címmel esett neki az ifjúsági szervezet kezdeményezésének. Az újság szerint a „paramilitáris táborok megszervezéséről elhíresült, szélsőséges EMI az egészségügyi intézmények elmagyarosításáért száll síkra."

A cikkben megszólal dr. Dan Peretianu, a Román Orvosi Kamara elnöke is, aki a magyar szervezet javaslatait „otromba diszkriminációnak" nevezi, mivel „az ország hivatalos nyelve a román". A román egészségügyi szervezet vezetője szerint „senki sem kényszeríti a magyar betegeket a román nyelv használatára, viszont ha nem értik, amikor egy orvos elmagyarázza a kezelés folyamatát vagy felállítja a diagnózist, az az ő bajuk". Igazán etikus hang egy orvostól.

A Gardianul cikkének megjelenését követően hasonlóan jó hangulatú diskurzus indult meg a napilap internetes fórumában is. Csak ízelítőképpen néhány a legszínvonalasabb hozzászólásokból: „Aki nem akar megtanulni románul, távozzon az országból!", „Ha betegebbek lesznek a román nyelv használatától, menjenek az anyjuk országába!", „Miért nem tanulod meg a nyelvet, ha az én országomban születtél? Mit ír a születései bizonyítványod, román vagy magyar állampolgár vagy? Tanulj meg románul vagy takarodj a fajtádhoz!", "A román nyelv károsítja a hazátlanok egészségét. Csak meg kell nézni, miket irkálnak ezek a mongoloid senkiháziak. Egy megoldás van: visszaküldeni őket Ázsiába!", "Menjetek a p...ba az országból, ha nem akartok megtanulni románul! Menjetek a ti hazátlan hazátokba, Magyarországra! Bár valójában az sem a tiétek, ott is csak megtűrtek vagytok, mint egy béna végtag...", "Romániában románul beszélnek, nem barbár törzsek makogását hallatják.", "Fogjátok ti még Kolozsvár közepén énekelni, hogy románok vagyunk mi is…"

Persze, szokták mondani balliberális körökben, nem minden román ilyen. És az is igaz, hogy egy internetes fórumon megjelenő bekiabálásokat nem kell diplomáciai aktusként kezelni. Tény ugyanakkor, hogy ez az a közeg, amelyben az erdélyi magyarok élnek. És ez az a közeg, amiben orvoshoz járnak.
Az orvos-beteg kommunikáció pedig, ahogy arra világszerte számos tudományos kutatás rámutatott, még akkor sem problémamentes, ha az orvos és a beteg anyanyelve azonos. Még ilyenkor is előfordulhatnak félreértések, amik aztán félrekezeléshez, gyógyszer-túladagoláshoz és más, hasonló bonyodalmakhoz vezethetnek. Ha az orvos és a beteg anyanyelve eltér, ez a kockázat eleve többszörösére nő. De képzeljük el azt az egészségügyi ellátást, amely hátterében olyan lélektani viszonyok húzódnak meg, mint amire az említett újságcikk, a Román Orvosi Kamara elnökének nyilatkozata illetve az idézett olvasói hozzászólások utalnak.

Rossz belegondolni, hogyan érezhetik magukat, a főként idős, beteg magyar emberek, amikor a kórházi ágyon fekve, fájdalmakkal, félelemmel küszködve egy idegen nyelv használatára kényszerítik őket. Nem véletlen tehát, hogy Finnországban rendszeresen indulnak svéd nyelvtanfolyamok finn ápolónők számára, és az sem véletlen, hogy Dél-Tirol szerte mintegy 800 egészségügyi dolgozóval – köztük 700 orvossal – az intézmények azért nem kötnek végleges munkaszerződést, mert a régió egyik hivatalos nyelvéből – olaszból vagy németből – nem rendelkeznek nyelvvizsgával.

Csakhogy az erdélyi magyar betegek ügyének most már nemzetközi vonatkozása is. Románia ugyanis néhány hónapja ratifikálta az Európa Tanács nyelvi jogokkal foglakozó dokumentumát, a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, és Bukarest többek között a szerződés 13. cikkelyének 2. paragrafusából a „c" pont teljesítését vállalta, mely szerint az egészségügyi és szociális intézményekben – mindenütt, nem csak ott, ahol a magyarság aránya eléri a 20 százalékot - a kisebbségi nyelvet beszélőket a jövőben anyanyelvükön fogadják és kezeljék. A charta Romániában idén januártól hatályos.

Mivel az Európa Tanács egy nemzetközi szakértő bizottság segítségével rendszeresen ellenőrzi, hogy a szerződő tagállam miként tartja be a nyelvi jogokra vonatkozó ígéreteit, rendkívül lényeges lenne, hogy már az első ellenőrzés alkalmával szembesüljenek az erdélyi helyzettel. Ehhez pedig mindenekelőtt arra lenne szükség, hogy az erdélyi magyar szervezetek megakadályozzák, hogy Románia megtévessze és félrevezesse a Strasbourg-ból érkező raportőröket. Hiszen az, hogy a rendkívül simulékony és ravasz - egyszersmind zseniális - román diplomácia e téren mire képes, 88 éve közismert.

Mindennek érdekében elengedhetetlen lenne, hogy összegyűjtsenek és dokumentáljanak minden olyan esetet, amikor valakinek nehézségei támadtak abból, hogy nem használhatta anyanyelvét az egészségügyi intézményekben. Mivel Erdélyben mintegy másfélmillió magyar él, garantálható, hogy igen nagy számban fordulnak elő ilyen esetek. Ehhez kellene még csatolni a román lapoknak a témához kapcsolódó cikkeit, a jelentősebb politikusi nyilatkozatokat, illetve az olyan megnyilvánulásokat, mint a Román Orvosi Kamara elnökének fenti nyilatkozata.

Egy ilyen alapos, igényes és bőséges dokumentáció elegendő muníciót adna ahhoz, hogy az erdélyi magyarság a nemzetközi fórum előtt sikeresen szálljon síkra az egészségügyben előforduló diszkrimináció ügyében, és kikövetelje az európai szervezetek közbenjárását a kérdés megoldása érdekében.
Ez a feladat vár most az erdélyi magyar érdekvédelemre, a civil szervezetekre és a sajtóra.

(Magyar Nemzet)



2008. VI. 12: Magyar szó a betegeknek - Az anyanyelvű betegellátás biztosítására tesz javaslatot a CNCD

Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) a jövő héten véglegesíti a Közegészségügyi Minisztérium felkérésére készített, az anyanyelvű betegellátás terén mutatkozó hiányosságok megszüntetését célzó jelentését. A szaktárca az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) beadványát követően fordult a testülethez, a fiatalok szerint ugyanis a romániai kórházakban hátrányos megkülönböztetés éri a magyar betegeket, mivel anyanyelvükön értő orvosok híján sok helyen nem használhatják anyanyelvüket.

Asztalos Csaba, a CNCD elnöke a Krónikának elmondta: a testületben konszenzus van a tekintetben, hogy az anyanyelv használata, illetve az államnyelv hiányos ismerete nem jelenthet okot az orvosi szolgáltatás elmaradására vagy annak hiányosságára. A testület tanulmánykészítésre kéri a minisztériumot: milyen mértékben biztosított az anyanyelv használatának joga a romániai egészségügyi intézményekben. „El kell érni, hogy az anyanyelv használata miatt senki ne kerüljön megalázó helyzetbe” – magyarázta Asztalos, aki szerint az elmúlt években volt rá példa, hogy a románul nem tudó beteget felszólították: kezeltesse magát Budapesten. A CNCD egyúttal az egészségügyi alkalmazottaknak szánt nyelvtanfolyam szervezését javasolja a szaktárcának. Mivel a román lakosság sokszor diszkriminatívnak érzi, hogy valamely intézmény álláshirdetésében magyar nyelvtudást is kérnek, a tanács olyan szabály bevezetését ajánlja, miszerint a versenyvizsgán előnyben részesüljenek a mindkét nyelvet ismerők. „Esetükben bérkiegészítést lehetne bevezetni” – nyilatkozta lapunknak Asztalos, aki azonban a többséggel szembeni diszkriminációnak tartja az EMI javaslatát, miszerint a betegellátó intézményekben működtessenek magyar anyanyelvűekkel foglalkozó részlegeket. „Van más megoldás is a problémára, a minisztérium nyitott ezekre, azonban az eredmény a politikusoktól is függ” – véli Asztalos Csaba, aki a magyar orvosok hiányának okát a végzősök elvándorlásában látja.

(Krónika)



2008. VII. 1. Javaslatokat tesz a CNCD - Felmérést kérnek a nyelvhasználatról az egészségügyben

Több javaslatot is továbbított az Egészségügyi Minisztériumhoz az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) válaszul a tárca azon felkérésére, amelyben a nemzeti kisebbségeknek a betegellátó intézményekben való anyanyelvhasználatáról kért véleményezést. A szaktárca az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) egy beadványa kapcsán kérte ki az Asztalos Csaba vezette testület véleményét.

Az EMI azt állítja: a magyar, illetve magyarul tudó orvosok kis száma miatt a román nyelvet rosszul vagy egyáltalán nem beszélő magyar anyanyelvű lakosokat hátrányos megkülönböztetés éri. „Erdély Székelyföldön kívüli részein a magyar betegek túlnyomó többsége a román nyelvet kénytelen használni az egészségügyi intézményekben, azonban az anyanyelv használatának akadályozása az egészségügyi ellátás során különösen súlyos következményeket vonhat maga után” – állítja Bagoly Zsolt.
Az EMI alelnöke javaslatokat is megfogalmazott levelében. Ezek szerint a magyar nyelv oktatását kötelezővé kellene tenni a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, valamint az erdélyi egészségügyi oktatásban, illetve az erdélyi egészségügyi dolgozók számára nyelvtanfolyamokat kellene indítani, vagy a nagyobb városok kórházaiban magyar gondozócsoportokat kellene kialakítani.


Biztosított a jogi háttér

A diszkriminációellenes testületnek a beadványról született és az egészségügyi tárcához továbbított véleményezése szerint azokon a területeken, ahol jelentős a kisebbségek létszáma, biztosított az anyanyelv használatának a jogi háttere. A testület szerint ennek a jognak a gyakorlása vagy az állam nyelvének hiányos ismerete nem jelenthet okot a betegellátás elutasítására. Azonban megjegyzi, hogy az egészségügyi hatóságok a magyar tannyelvű egészségügyi oktatási intézményeken kívül az egyéb szakoktatási intézmények hallgatóit nem kötelezhetik a magyar nyelv elsajátítására, mint ahogyan a magyar nyelv ismeretét sem tüntethetik fel feltételként egy állás meghirdetésekor. „Nyelvtanfolyamokat mindössze fakultatív tanfolyamként vezethetnek be” – olvasható továbbá a dokumentumban.
A testület ugyanakkor megállapítja: az államnak kötelessége megtenni a szükséges lépéseket a kisebbség nyelvének az egészségügyben való használatához azokon a területeken, ahol jelentősebb az adott kisebbség létszáma. A CNCD tagjai emellett azt javasolják az egészségügyi minisztériumnak, hogy a betegellátó intézményekben végezzenek felmérést a kisebbségi nyelvek használatának szükségéről, és arról, hogy az adott intézmény mennyiben tudja ezt biztosítani. Emellett egy útmutató (ghid de bune practici) kidolgozását is javasolják a diszkriminatívnak minősíthető esetek elkerülése érdekében.


Álláshirdetés csak magyaroknak?

Asztalos Csaba, a diszkriminációellenes tanács elnöke lapunknak azt nyilatkozta: a testület konkrét esetek híján nem tárgyalt diszkriminációs ügyekről, mindössze az EMI beadványát véleményezte, ugyanis erre irányult a szaktárca felkérése. Hozzátette: személy szerint nem ért egyet azzal a megfogalmazással, hogy az álláshirdetésben nem szabad feltételként megszabni a kisebbség nyelvének az ismeretét. „Ahogy a külügyminisztériumi alkalmazottak bérkiegészítést kapnak, ha több nyelvet ismernek, vagy pedig a kisebbségek által lakott településeken azt a bírót részesítik előnyben, aki ismeri a magyar nyelvet, úgy ezt az egészségügyben is lehetne alkalmazni” – vélte Asztalos. „Diszkriminációhoz vezet azonban az EMI azon javaslata, hogy a kórházakban külön magyar gondozócsoportokat szervezzenek” – állítja továbbá a diszkriminációellenes tanács elnöke.

Asztalos ugyanakkor kifejtette, örül annak, hogy a minisztérium foglalkozik a kérdéssel. Mint elmondta, a romániai magyarság esetében a nyelvhasználat jogi háttere adott, az egészségügyi tárcának csupán ennek alkalmazását kellene kidolgoznia.

(Krónika)



2008. VII. 11. Olvasói levél: Az anyanyelvhasználat biztosítása nem diszkrimináció

Az ember talán nem is hinné, de Németország, Finnország és Olaszország egészségügyi rendszerében súlyos diszkrimináció folyik. Legalábbis Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnökének nézőpontja szerint. A németországi dánok ugyanis ápolóhálózatot tartanak fenn, mely kizárólag a dán betegek otthoni és intézetbeli ápolását látja el. Emellett az idős betegek számára fenntartanak egy önálló, bentlakásos intézményt, amely – „diszkriminálva” a németeket – szintén csak dán anyanyelvű betegeket fogad. Finnországban a viszonyok még ennél is megdöbbentőbbek.

Malaxban például egy svéd nyelvű drogambulancia és alkoholelvonó központ működik, ahol – elképesztő módon – kizárólag svéd betegeket kezelnek. Helsinkiben pedig három rendelőintézetben is nyitottak svéd részlegeket, ahol az öszszes alkalmazott svéd anyanyelvű. Ráadásul az ország vegyesen lakott területein a finn orvosok és ápolónők számára követelmény a svéd nyelv ismerete is – ahogy a dél-tiroli olasz orvosoknak és nővéreknek is tudniuk kell németül.

Micsoda diszkrimináció! Ideje lenne talán, hogy Németország, Finnország és Olaszország egy fejlett, a kisebbségi jogokat messzemenőkig tiszteletben tartó demokrácia, Románia standardjához igazítsa kisebbségvédelmi rendszerét. A román állam ugyanis, amint az közismert, rendkívül nagy tiszteletben tartja az erdélyi magyarok jogait – különös tekintettel a betegekre. Ez derül ki abból az állásfoglalásból is, amelyet az egészségügyi minisztérium kért a diszkriminációellenes tanácstól azon levél kapcsán, amelyben az Erdélyi Magyar Ifjak a magyar nyelvű betegellátással kapcsolatban felmerülő problémákra hívták fel a figyelmet. Megjegyezzük: a szervezet a levelet az oktatási tárcának is elküldte, az adófizetők – többek között erdélyi magyar adófizetők – pénzéből fenntartott közintézmény azonban válaszra sem méltatta őket. De térjünk vissza az Asztalos Csaba által vezetett, ugyancsak adófizetői pénzből fenntartott szervezethez, amely a magyar nyelvű betegellátással kapcsolatban igencsak zavaros álláspontot fogalmazott meg. A jelentéssel a legnagyobb baj talán az, hogy nem definiálták, mikor is van szó szerintük diszkriminációról az egészségügyben. Ha például egy öreg magyar nénivel türelmetlen a román ápolónő, és ezért ijedtséget kelt benne, mert nehezebben ért románul, az diszkriminatívnak minősül? Vagy csak az számít diszkriminatívnak, amikor – szinte elképzelhetetlen módon – valakitől „megtagadják” az egészségügyi ellátást?

Asztalosék egyébként az egész ügyet tévesen közelítették meg. Nem az a lényeg ugyanis, hogy egy románul többé-kevésbé tudó magyar beteg és az egészségügyi alkalmazott tudjanak beszélni egymással, hanem az, hogy minden beteget az anyanyelvén lássanak el (ahogy azt többek között a Romániában hónapok óta hatályos európai nyelvi charta elrendeli). Különbség. Aztán: a testület szerint azokon a területeken, ahol „jelentős a kisebbségek létszáma”, biztosított az anyanyelvhasználat jogi háttere. Ez eddig is tudható volt, legalábbis, ha a közigazgatási törvényben említett 20 százalékos nyelvi küszöbre gondolunk. Kérdés azonban, Asztalosék egészen pontosan mit értenek „jelentősön”. Kolozsvár közel 70 ezres magyar népessége például „jelentős” vagy sem? Nekik például jár a magyar nyelvű betegellátás? De menjünk tovább. A testület szerint a hatóságok nem kötelezhetik a román nyelvű egészségügyi oktatási intézmények hallgatóit a magyar nyelv elsajátítására, s – Finnországtól, Olaszországtól és Németországtól eltérően – a kisebbségi nyelv ismeretét egy állás meghirdetésekor sem tüntethetik fel feltételként. Sőt szerintük az is diszkriminációhoz vezetne, ha a kórházakban – mint ahogy azt teszik Németországban és Finnországban – külön kisebbségi nyelvű gondozócsoportokat szerveznének. Ezek szerint Romániában egy szállodai portástól sem lehet elvárni a nyelvismeretet. Vagy ha valakit például azért nem vesznek fel pincérnek, mert nem tud angolul, akkor ugyancsak bátran fordulhat a diszkriminációellenes tanácshoz. Sőt ha egy romániai céget felvásárol egy német óriásvállalat, és megkívánja, hogy a romániai telephely vezetői tudjanak németül, és ezért német nyelvtanfolyamra küldi őket, azzal szintén diszkriminálhatja őket. A románok tehát kizárólag önszántukból tanulhatnak idegen nyelvet. Elgondolkodtató.
Ahogy elgondolkodtató az is, egyáltalán miféle háttérmunka, miféle „vizsgálódás” alapján fogalmazta meg a diszkriminációellenes testület álláspontját. Úgy tűnik ugyanis, a közpénzből fenntartott testület és annak vezetője súlyos tévedésekben él. „Hat év alatt egyszer fordultak hozzánk ilyen jellegű panasszal…” – nyilatkozta a Csíki Hírlapnak Asztalos Csaba. Ez egy mérvadó adat? Asztalos Csaba tényleg azt hiszi, hogy az összes erdélyi magyar, aki a román nyelvet kénytelen használni az egészségügyben, minden esetben bejelentést tett és bejelentést tesz nekik? És csak azért nem keresték meg őket többen, mert a magyar nyelvű ellátás olyan jól működik? Máig nem világos, mennyire van bent az erdélyi magyar köztudatban a tanács létezése, s vajon mennyire tartják megbízhatónak és hatékonynak a szervezetet az erdélyi magyarok. Legalább ha lenne egy ingyenesen hívható számuk, ahol a vonal végén több nyelven beszélő – azaz „diszkriminatív” módon szerződtetett – telefonkezelők fogadnák a hívásokat, hogy ne kelljen mindenkinek hivatalos levelet írnia, amikor megtagadják tőle anyanyelvének használatát, hiszen ez a munkával töltött hétköznapok világában a legtöbbeknek nem kis fáradság.

Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, akiben a testület állásfoglalása kételyeket vet fel. Márpedig az az érzésem, az egészségügyi minisztérium által megrendelt véleményezéssel az erdélyi magyar betegek ügye nem igazán jutott előbbre. Asztalos Csaba néhány napja azt is mondta: „a romániai magyarság esetében a nyelvhasználat jogi háttere adott, az egészségügyi tárcának csupán ennek alkalmazását kellene kidolgoznia”.
Mindössze egyetlen szót emeljünk ki: „csupán”.

Vincze László, Pécs

(Krónika)

Forrás: http://emi.erdely.ma/?id=183

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés