Nem volt könnyű döntés, hogy megírjam ezt a levelet. Az embert lehangolja, fejbeüti a tudat, hogy a volt harcostársai, barátai mi mindenre vetemedhetnek, hogy megőrizzék hatalmukat, pártbeli pozíciójukat, hogy mire képes az emberi hiúság, önteltség, hatalomféltés. Honnan veszi a bátorságot Ágoston András, hogy valakit ország-világ előtt leárulózzon, Tadić-bérencnek nevezzen, valamiféle összeesküvésről hablatyoljon, amikor pontosan tudja, hogy ebből egy szó sem igaz. De menjünk sorjában.
Az egész egy levéllel kezdődött, amelyben László Bálint azt javasolta, hogy a VMDP-nek járó négy szabadkai képviselői helyet mind fiatal töltse be, mivel jómagam, László Gyula, úgyis tartományi képviselő leszek, és Sepsey Csaba pedig többször is kifejezte óhaját, hogy szivesen elvállalná a VMDP-nek járó végrehajtó tanácsi tisztséget, ami egyébként nem lenne összeegyeztethető a tanácsnoki státussal. Ekkor elszabadult a pokol!
Sepsey hisztérikus dührohamban tört ki, ordított, pártütéssel vádolta László Bálintot. Talán az is zavarta, hogy Ágoston megtudta, hogy alelnökének mégis vannak hatalmi ambíciói és nem vállalja az ellenzék ellenzéke szerepét. Ezután összeült a szabadkai VMDP vezetősége, és megegyezett a tanácsnokok személyeiben, valamint abban, hogy mégis Sepsey lesz a képviselő-csoport vezetője.
Minden rendeződni látszott, de mégis megtörtént az, ami példátlan még a VMDP történetében is. Sepsey titokban, Ágoston András jóváhagyásával, megváltoztatta a lista összetételét, és számára megfelelő, szófogadó pártkatonákat választott.
Természetesen, ezt számonkértem Sepsey Csabán és Ágoston Andráson a következő választmányi ülésen. Az arrogáns Ágoston válasz pedig az volt, hogy őt nem érdekli a szabadkai vezetőség döntése, és Sepseynek joga volt úgy dönteni, ahogy döntött.
Ettől a pillanattól lettem én áruló, Belgrád-bérenc, puccsista, Udbás, KGB-s, Stazis, Szekuritátés, és még ki tudja, még milyen ügynök.
Úgy látszik, az elvtársak csak nem tudnak kibújni a kommunista párttitkári bőrükből. Rendszerváltás ide vagy oda, a vér nem válik vízzé!
Sepsey Csaba, aki a VMDP alelnöke, Ágoston szerint a párt szabadkai elnöke, Karađorđe trónörökös koronatanácsának a tagja (!!!), községi tanácsnok, frakcióvezető, a Kertvárosi Helyi Közösség képviselője, nyugdíjas, egy nagy nyugat-európai cég balkáni megbízottja (jövedelem nyugati bankszámlán!), civil szervezetén keresztül a magyarországi alapítványi pénzek egyedüli VMDP-s pályáztatója (nem kis provízióval), veszélyeztetve látta pozícióját, és úgy határozott, Ágoston barátjával támadásba lendül.
Valamiféle László családi kft. is elhangzot, mint vád. Pedig a családi kft.-t inkább máshol kellene keresni. Például, ott, ahol a pártelnök az aláíró, a feleség a pénztáros (mellesleg az egyedüli munkaviszonyban lévő személy a VMDP-ben), a nagynéni pedig a könyvelő. Talán ez magyarázatot adhat arra is, hogy hogyan történhet meg az, hogy a VMDP folyószámlájáról a pénzek Ágoston András civil szervezetének folyószámlájára landolnak.
Ezek után jobban érthető az elnök úr többször megismételt kijelentése is, hogy ha nem választják meg újra elnöknek a VMDP-ben, csinál magának egy másik pártot! A hálátlan tagság pedig csináljon, amit akar!
Még egy vád állandóan visszaköszön. Mégpedig, hogy én és a szabadkai tagozat programpártból versenypárttá akarjuk változtatni a VMDP-t. Már maga a besorolás is úgy csacskaság, ahogy van. Nincs olyan ,,versenypárt”, amelynek nincs programja, és még kevésbé van ,,programpárt”, amely elkerülheti a választási versengést. Más kérdés, hogy mennyire következetesek programuk realizálásában. Az igazi kérdés az, hogy mekkora támogatottságot tud a párt maga mögött. Én azt szeretném, ha a VMDP bírná a délvidéki magyar választók többségének a bizalmát, mert csak így lehetne súlya programjának. De ehhez infrastuktúrára, működő pártirodákra, minden magyar településen tagozatra, sok munkára és rátermett vezetőkre van szükség.
László Gyula
a VMDP tartományi képviselője
_{Szabadka, 2008. október 16.}

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés