Ami az előtörténetet illeti, a négypártinak indult, de végül - a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) távolmaradása miatt - hárompártivá vált összefogást az a remény hívta életre, hogy a magyar pártok jobb eredményt érhetnek el választásokon ha összefognak. Mint az idei, különböző szintű választásokon bebizonyosodott, ez illúzió; a Délvidék egyetlen számottevő magyar politikai erejének számító VMSZ és az elenyésző számú követővel rendelkező, de hangos, a politikai tényező szerepében tetszelgő törpepártok összefogásának nincs igazi hozadéka.

Januárban, a szerbiai elnökválasztás után még úgy tehettek a politikusok, mintha lenne. Pásztor István, a VMSZ elnöke, a koalíció jelöltje ugyanis 92 ezer szavazatot kapott, többet, mint amennyi a tavalyi parlamenti választáson a VMSZ-nek jutott. Ez ugyan országos méretekben elenyészően csekély, de azt lehetett mondani, hogy a magyar szavazóknak több mint a fele rá adta a voksát. Hogy a többiek miért szerb jelöltre - felmérések tanúsága szerint nagy többségükben a Demokrata Pártot vezető Boris Tadicra - szavaztak, az már a kisebbségben folytatott nemzeti politizálás alapjait érintő, további elemzésekre váró kérdés.

A májusi parlamenti választáson a koalíció négy helyet szerzett Belgrádban, eggyel többet, mint ahány korábban a VMSZ-nek volt. Mindet a VMSZ kapta, mert a koalíción belüli megállapodás úgy szólt, hogy négy képviselőig övék a helyek, s csak azon felül osztozik két partnerével. Pásztor a kampány során többször elmondta, hogy 9 mandátumra számít.
A VMSZ nem igazán fényesen szerepelt a vajdasági tartományi és helyhatósági választásokon, ázsiója mégis megnőtt. A korábbinál kevesebb képviselője van ugyan a tartományi parlamentben, de mivel a tartományi szinten is domináns, ám ingatag helyzetű Demokrata Pártnak nagyon kell minden támogatás, a VMSZ a választási eredményén messze túlmutató pozíciókhoz jutott. Parlamenti elnököt ad, négy minisztert, és a helyi önkormányzatokban is erősíteni tudta pozícióit. Mindezt anélkül, hogy koalíciós partnereire szüksége lett volna.

Ezért mondhatta az MTI belgrádi tudósítójának a VMSZ egyik, a vajdasági parlamentben is csúcsvezetőnek számító politikusa rögtön a májusi parlamenti választások után, hogy "most egy kis szünet következik. Nem hiszem, hogy a következő hónapokban különösebben forszíroznunk kellene ezt az együttműködést, bizonyítandó, hogy működik a Magyar Koalíció".

Ennek a szemléletnek a jegyében Pásztor István VMSZ-elnök a koalíció nevében, de a partnerekkel való egyeztetés nélkül írt alá együttműködési szerződést a Szerbia vezető politikai erejévé vált Demokrata Párt elnökével, Boris Tadic államfővel. Az egyezmény tartalma azóta sem került nyilvánosságra, csupán Pásztor nyilatkozatai utalnak arra, hogy milyen lehetőségeket biztosít a VMSZ-nek.

Ez már sok volt az egyik törpe koalíciós partner, a csupán néhány vajdasági település önkormányzatában jelen lévő VMDK elnökének, Páll Sándornak, aki a hét elején, a Vajdaság Ma internetes hírportálnak adott interjúban lényegében eltemette a Magyar Koalíciót. Keserűen nekitámadt a VMSZ-nek és Pásztornak. De nemcsak neki, hanem az Ágoston András vezette VMDP-nek is, amely - Páll megfogalmazása szerint "korábbi elvi politizálásával szakítva" - egyelőre meglepően türelmes a VMSZ-szel szemben, dacára annak, hogy az ugyanúgy semmibe veszi, mint a Magyar Koalíció létrejötte előtt.
Páll úgy érezte, hogy "magunkra maradtunk", s megállapította, hogy a három párt összefogása nem jött be, ezért a VMDK-nak más politikai lehetőségekben kell gondolkodnia. Mint mondta, "van néhány ötlete". Olyan együttműködést tart hasznosnak, amelyben "nem lesznek jelen ennyire a liberális eszmék, mint ami a VMSZ-ben most túlburjánzott. Ehelyett egy nemzetibb és elkötelezettebb szavazótáborra számítunk. Más koalíciós felállásban többre vihetnénk" - tette hozzá, talán arra utalva, hogy a VMDK hajlandó összefogni az ugyancsak elenyésző tagságú MPSZ-szel.

A VMDP egyelőre hallgat - némaságát az indokolhatja, hogy a parányi párton belül szakadás érlelődik. Egyetlen vajdasági parlamenti képviselője, a szabadkai László Gyula kezdeményezésére a helyi városi szervezet új vezetőséget választott. Az indoklás szerint "friss erőre van szükség" az eddig eredménytelenséget eredménytelenségre halmozó pártelnökkel és szűk táborával szemben. Ágoston András elnök törvénytelennek minősítette a választást, s kiátkozással fenyegette meg a pártütőket, akik - megfogalmazása szerint - tiszta, elvi alapokon politizáló, hatalmi pozíciókra nem törő "programpártból" képviselői helyekért harcoló, politikai befolyásra vágyó "versenypárttá" akarják tenni a VMDP-t. Hogy politikai pozíciók nélkül hogyan lehet politizálni, arról a VMDP-elnök hallgatott...

Ami Pásztor Istvánt illeti, ő - a Vajdaság Ma-nak nyilatkozva - azt mondta, hogy szerinte a Magyar Koalíció még létezik, s a közösen megfogalmazott feladatok megvalósításáért akar dolgozni. "Ebben a VMSZ erőfeszítéseinek nem lehet alternatívája a VMDK. De attól tartok, még a VMDP sem" - szögezte le. A koalíción belüli vitákra utalva hozzátette: "Nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy fölösleges dolgokkal foglalkozzam."

Fazekas László (MTI)

Pásztor: Ne foglalkozzunk politikai habveréssel!

- Elnök úr, a választások előtti kampány során éreztük a pozitív energiát. Örültek az emberek az összefogásnak, jól működtek a dolgok a magyar politikai játéktéren. Most valahogy más az embernek a benyomása. Lát-e esélyt arra, hogy a közeljövőben ez megváltozik, hogy lecsillapodnak a kedélyek, és hogy e tekintetben jobb érzése lesz a vajdasági magyar embernek?

- Erre nagyon nehéz válaszolni, mert az ember csak a saját véleményét és akaratát tudja megfogalmazni. Az én számomra nem kérdés az, hogy létezik-e a Magyar Koalíció, mert számomra létezik, és számtalan olyan tartalom volt, ahol a Magyar Koalíciót alkotó pártok tagjai jelen voltak. Az utolsó ilyen rendezvény, a múlt pénteken Feketicsen volt, ahol az önkormányzati vezetők koordinációs együttműködését kezdtük el, ahol jelen voltak a VMSZ, a VMDK és a VMDP képviselői.

- Hogy látja, mi az előidézője ennek a feszültségnek?

- Én azt hiszem, hogy ennek a feszültségnek irracionális mozgatórúgói vannak. Ezek az irracionalitások a választásokat követően az óbecsei községi képviselő testület elnöki pozíciójának a betöltése körül alakultak ki. Ha picikét sarkosan akarnék fogalmazni, azt is mondhatnám, hogy a VMDK elnöke az, aki ezt a lavinát elindította, és aki ilyen mélységekig, vagy magasságokig vitte el. Ezt persze jól bevált, a történelem folyamán igazolt módszerekkel lehet csinálni, becsomagolva fontos nemzeti kérdésekbe, mint amilyen a nemzeti tanácsokról szóló törvény is. Ez egy borzalmasan kártékony tevékenység, mert lejáratja az ötletet, az ügyet, az erőfeszítéseket. Ha úgy tetszik, megkeseríti az embereket az üggyel kapcsolatban. Én ezt nem látom járható útnak, és én ebben nem kívánok senkinek – beleértve őt is – partnere lenni. Azt sem tartom elfogadhatónak, hogy azt követően, hogy a koalíción belül megállapodtunk abban, hogy a Magyar Koalíciót három párt alkotja, hirtelen megjelenik egy ilyen fontos kérdés tárgyalása kapcsán a negyedik párt, amelyik hátat fordított a koalíciónak, még amikor az alakult, amelyik kampányt folytatott a koalíció ellen, ellene ment, szavazatokat vitt el, és olyan pocskondiázásokat követett el, amelyeket két-három hónap alatt nem szabad elfelejteni. Ezek a realitások ebben a pillanatban, amelyek engem egy picit elkeserítenek, de nem veszik el a kedvemet. Nekem nem az a dolgom, hogy ezekkel az ügyekkel foglalkozzak. Az én dolgom az, hogy azok a feladatok, amelyeket közösen megfogalmaztunk, amelyek vonatkozásában kötelezettséget vállaltunk, azokat megpróbáljam-megpróbáljuk megvalósítani. És ebben a VMSZ erőfeszítéseinek nem lehet alternatívája a VMDK, de attól tartok, még a VMDP sem. Ez nem azt jelenti, hogy ezeket ki akarom sajátítani. Ugyanakkor nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy felesleges dolgokkal foglalkozzam.

- Mi fog történni a nemzeti tanácsokról szóló törvény kidolgozása körüli együttműködés vonatkozásában, a továbbiakban?

- Ami a nemzeti tanácsokkal kapcsolatos kérdést illeti, én azt tartom célszerűnek, hogy erről racionálisan és higgadtan beszéljünk. Ezért azt indítványozom, hogy a jövő pénteken, október 3-án, tartsunk egy széles körű emlékezetébresztőt, egy széleskörű véleménycserét a nemzeti tanácsokkal és a róluk szóló törvénnyel kapcsolatban. Nem mintha azt gondolnám, hogy eget rengető dogokat tudnánk egymásnak elmondani, de legalább mondjuk el, hogy vajon változott-e valami. Mert szerintem nem változott ezzel kapcsolatban semmi. Akkor viszont ezt szögezzük le, hogy tudjuk: a nemzeti tanácsnak lejárt a mandátuma. Ehhez viszont nem kell hárompárti egyeztetés, hogy konstatáljuk, hogy az idő eljárt. Azt is le kell szögeznünk, hogy a három párt elfogadott egy dokumentumot, amely mögé mind a három párt felsorakozott. Énszerintem nincsenek új elemek, amelyek miatt felül kellene vizsgálnunk a dokumentumot, ezt is meg kell állapítanunk. És azt is meg kellene beszélni, hogy ebben a pillanatban ez az ügy hol áll. Meg kell állapítani azt, hogy ennek az ügynek a kezelése jó úton halad, hogy ennek az ügynek a sikeres lezárása része a koalíciós megállapodásnak, amit Boris Tadićtyal, én a Magyar Koalíció nevében, a hárompárti felhatalmazás alapján aláírtam. És azt is meg kell állapítani, hogy ez a megállapodás tartalmazza mindazokat az elemeket, amelyeket közösen fontosnak tartottunk – ezek pedig a közvetlen úton történő választás a névjegyzék alapján, ami úgy jön létre, hogy az emberek szabad akaratukból íratkoznak fel a névjegyzékre. A másik fontos dolog, ami benne van ebben a koalíciós megállapodásban, hogy a nemzeti tanácsoknak valós, széleskörű hatásköre lesz az oktatás, a művelődés, a tájékoztatás és a nyelvhasználat témájában. Illetve, hogy a törvény garantálja a folyamatos, kielégítő finanszírozást. Ezek azok a dolgok, amelyekben megállapodtunk. Le kell újra szögezni, hogy nincsenek új elemek, vagy ha vannak, akkor valaki ezeket mondja el. De szerintem nincsenek. Innentől kezdve pedig nem egymással, egymást túllicitálva kellene a dolgokkal foglalkoznunk. Nem arra kéne törekedni, hogy napipolitikai haszon begyűjtése érdekében kártékony kijelentéseket teszünk, hanem hogy az ügy sikerre vihető legyen. Ez viszont csak akkor válhat valóra, ha mi magunk nem fogjuk aláásni ennek az ötletnek a megvalósulási lehetőségét. Én ezeket a dolgokat szeretném elmondani, ezek körül szeretnék tiszta vizet önteni a pohárba. És ezért gondolom, hogy nem hárompárti, meg egy civil szervezetes, meg az Isten tudja, hogy milyen konferenciát, vagy háttérbeszélgetést kell szervezni, hanem egy legszélesebb értelmű párbeszédet ezzel kapcsolatban, valami hasonlót, mint amilyen tavaly április 13-án volt a kettős állampolgárságról és a schengeni rendszerrel kapcsolatban. Indítványozom, hogy a civil szférával, az egyházakkal, az értelmiséggel és a pártokkal üljünk asztalhoz és pár óra alatt beszéljük már végig, hogy akkor mi van. Szerintem minden rendben van, de állapodjunk akkor meg abban, hogy ez így van. És onnantól kezdve én továbbra is azt mondom, hogy ne foglalkozzunk politikai habveréssel, amivel az elmúlt napokban és hetekben foglalkoztunk, mert nincsen rá erőnk, más dolgunk van, mert a politikai habverés az kártékony.

- Bírja a gyűrődést, hiszen számos vád elhangzott az Ön számlájára az elmúlt napokban?

- Nem foglalkozom vele. Engem ez nem érdekel. Nem ez a dolgom. Ha ezzel foglalkoznék, akkor felelőtlen lennék. Én visszafogom magam a nyilatkozatoktól, amennyire lehet és nem kívánok ezekkel foglalkozni.
Ternovácz István

A VMDK csalódottsága

A VMDK-ról és elnökéről Dr. Páll Sándorról, a parlamenti és önkormányzati választások után négy hónapon át keveset lehetett hallani. Nem tartott sajtótájékoztatót, nem fordult közleménnyel a nyilvánossághoz. Mi a magyarázata az időleges visszavonulásnak, amely egészen a múlt hétig tartott, amikor a párt Óbecsére invitálta volt koalíciós partnereit, a VMSZ-t és a VMDP-t, valamint a koalícióból kimaradt MPSZ-t, e mellett az MNT elnökét és a tartományi kisebbségi titkárt, meg az Árgus vezetőjét, hogy vitassák meg a nemzeti tanácsokról szóló törvény előkészítése kapcsán előállt helyzetet. A találkozón nem vett részt sem a VMSZ elnöke, sem pedig a VMSZ-ből kikerült két tisztségviselő.

- Mi a magyarázata annak, hogy a VMDK nem hallatta a hangját a választások óta eltelt négy hónapban? Nem volt mit mondania?

- Az első ok, úgy gondoltuk, hogy lesz még alkalom arra, hogy hármasban elemezzük a választások eredményeit. Ezt én június elején javasoltam. Az volt köztünk a megállapodás, hogy erre a témára visszatérünk. Közben beindult az önkormányzatok megalakítása, ezért úgy gondoltuk, hogy ezt a folyamatot nem kellene megzavarni, nem kellene rontani az MK pozícióját. Mivel azonban már szeptember derekán túl vagyunk, a VMDK hamarosan egy emlékiratot fog kibocsátani az elmúlt választások tapasztalatairól, függetlenül a másik két párttól, mert ezek elzárkóztak a közös tanulságlevonástól és elemzéstől. Mi úgy gondoljuk, hogy ez nagyon fontos, mert ebben összegezni szeretnénk azt, hogy meddig jutott el a koalíció és hogy melyek az új perspektívák. Eddigi tapasztalatunk ugyanis nem éppen a legjobb.

- Ez mit jelent, hogy „nem éppen a legjobb”?

- Sok mindent jelent ez. A kampányban a legprimitívebb kiszorítósdit és a törtetést vettük észre. A választások után viszont pár olyan értelmetlen politikai húzás volt a VMSZ részéről, amit nem tudunk megmagyarázni. Fölsorolok néhányat. Topolyán a VMSZ beengedte az önkormányzati hatalom gyakorlásába a Demokrata Pártot, teljesen értelmetlenül, mert erre nem volt szükség. Zentán viszont nem a Magyar Polgári Szövetséggel kötöttek koalíciót, és azokkal próbáltak volna megegyezni, hanem más politikai erőkkel. Ugyanakkor Óbecsén az egyik koalíciós partnert, konkrétan a VMDK-t, kizárták az önkormányzati hatalom gyakorlásából, mert fontosabb volt a szerb rablott tőkét képviselő csoportosulással együttműködni, amelyet Duąan Jovanović, illetve a mögötte álló Mezőgazdasági Ipari Kombinátot megvásárló Đorđe Nicović neve fémjelez. Illetve azt sem lehet megmagyarázni, hogy miért van éppen most a VMSZ-nek tartományi parlamenti elnöke, amikor a párt és a Magyar Koalíció nem hatalmi tényező. És miért van az, hogy a tévében, a rádióban és az újságokban az MK nevében csak a VMSZ nyilatkozik, a parlamenti képviselőiket viszont elsősorban VMSZ-es képviselőnek tekintik, miközben parlamenti mandátumokat csak a Magyar Koalíció szerzett, nem pedig a pártok. Épp ezért, az MK nevében illene bemutatkozni a parlamentekben, és úgy is illene nyilatkozni. Mindezt el kell mondani, és le kell vonni belőle a következtetést.

Megfejni a rablott tőkét

- Többször megszólaltattam a Magyar Koalíció parlamenti képviselőit, és nem tapasztaltam, hogy elhallgatták volna azt, hogy a koalíció képviselőinek tartják magukat. Párthovatartozásukat viszont mért tagadnák? Ez a koalíció viszont – több alkalommal találkoztam ezzel a megfogalmazással – a választásokra szólt. Nem így van?

- Mi a választások után azonnal javasoltuk, hogy kössünk együttműködési megállapodást, amely szabályozná a közös frakciók működését, illetve a tartományi és a köztársasági képviselők ténykedését. Sajnos ezt a másik két párt képviselői nem fogadták el. Ez azt jelenti, hogy csak egyedi esetekről tudtunk konzultálni, a képviselők pedig nem tartoznak senkinek felelőséggel. Teljes káosz uralkodik itt, és az nem igaz, hogy csak választások előtti koalícióról volna szó, mert annak vannak választások utáni következményei is. Kifarolni az ilyen fajta együttműködésből annak jó, aki úgy értelmezte az együttműködést, hogy a másik két pártot be kell integrálni, sőt közelebbről bomlasztani, mintsem úgy, hogy önálló politikai tényezőként továbbra is működjenek. Sajnos, a VMSZ egy része úgy gondolja, hogy ez a legjobb pillanat arra, hogy a VMDK-t megpróbálja beintegrálni, de szerencsére ez nem megy. Az embereink nem pozíció éhesek, hanem inkább az elvszerű politizálás mellett döntöttek. Úgy hogy a bomlasztás sikertelen volt, habár ennek minden jelét láttuk és tapasztaltuk. Próbált a VMSZ basáskodni, nem hagyták a VMDK képviselőit felszólalni a közös rendezvényeinken. De az is megtörtént, hogy helyben, közös kampányrendezvényeinken nem is üdvözölték a helyi véemdékásokat, miközben közösen szerveztük a megmozdulást. Mindettől függetlenül, mi az örömet eddig nem akartuk elrontani, de tapasztalatainkat rövid időn belül memorandumba foglaljuk. Mi úgy gondoljuk, hogy a parlamenti választások során a kampány nagyon rossz volt, és személyközpontú volt. Nem Pásztor István arcképével kellett volna kampányolni, hanem a három párt lógójával. Azt kellett volna bizonyítanunk, hogy a három párt összefogott. Mi két javaslatot is kidolgoztunk, amit a számomra ismeretlen kampánystáb lesöpört az asztalról. Ezt is meg kéne magyarázni, hogy miért. Mi a politikát nem úgy értelmezzük, ahogyan a VMSZ, hogy egyénileg minél jobban ki kell szolgálni és megfejni a szerb rablott tőkét, és kollektív módon kiszolgálni. Szerintünk más mozgatórúgói vannak a politikának. A VMSZ egyértelműen úgy gondolja, hogy tömjük meg saját zsebeinket, és ha útközben még meg is tudjuk magyarázni, hogy a magyarságnak ez miért jó, akkor ez a politika sikeres. Ezt én egy levélben Pásztor elnök úrnak meg is írtam. Én úgy gondolom, hogy alapvetően a magyarság érdekei ellen dolgoznak, mert ilyen koalíciós szorításban, a Demokrata Párttal, nem igazán tudja senki sem képviselni a vajdasági magyarság érdekeit, és főleg nem a VMSZ. Nekünk az lett volna a feladatunk, hogy elhatároljuk magunkat a DS-től, nem pedig, hogy minél jobban befeküdjünk a sleppjébe.

A másik két párt…

- Nem gondolja, hogy természetszerű az, hogy a VMSZ, amely eddig is jóval nagyobb politikai befolyással bírt, mint a másik két magyar párt, ha erre lehetőség mutatkozik, ott kell, hogy legyen a hatalomban, ahol a döntések születnek?

- Ez nem egészen így van. Meg kellene nézni a korábbi és az idei választási mutatókat, amiből kiderül, hogy VMSZ egyedül nem tudta volna megvalósítani ezt az eredményt, ha mi nem vagyunk. Főleg, ha a VMSZ ellen kampányolunk. Mi úgy gondoltuk, hogy egy korrekt politikai együttműködésre számíthatunk. Kiderült, hogy erről szó sincs. A legprimitívebb törtetésnek és nepotizmusnak voltunk a tanúi. Mi más irányba szerettük volna terelni ezt a folyamatot. De magunkra maradtunk, mert a másik két párt nem tudta elfogadni elképzeléseinket.

- A VMDP is?

- Volt a VMDP-nek egy olyan ötlete, hogy legyünk ellenzékben minden szinten, és ez közel állt a VMDK elképzeléséhez is, mert nekünk el kell határolódnunk azoktól a magukat demokratikusnak nevező szerb pártoktól, amelyek a szavazatainkra vadásznak és bódítják a vajdasági magyarságot. Számunkra ez jó megoldás lett volna, de a VMSZ erről nem akart hallani. Komoly háttérjátszmákról és érdekekről van szó. Pásztor elnök úr április 29-én lett tagja a becsei PIK igazgató bizottságának, holott két-három héttel korábban velünk együttműködési megállapodást írt alá. Aztán amikor a becsei önkormányzat megalakításáról tárgyaltunk, nem tudtuk, hogy a Đorđe Nicović féle rablott tőke képviselőjével állunk szemben, vagy a VMSZ elnökével. Ez a helyzet annál is furcsább, mert Pásztor elnök úr a vajdasági kormányban betöltött tisztsége mellett ilyen igazgató bizottsági helyet a törvény szerint nem is vállalhatna.

A VMDK számára többé nem lesz koalíciós kényszer

- Úgy érzem csalódott…

- Nemcsak hogy csalódott vagyok, hanem mi a VMDK-ban úgy gondoljuk, hogy soha többé nem lesz koalíciós kényszer. Mi nem panaszkodunk és siránkozunk, de a VMSZ-el nagyon rosszak a tapasztalataink. Tudatosan mentünk ebbe a vállalkozásba, gondolván, hogy új ember és ezzel új politika érvényesül a VMSZ élén. Aztán kiderült, hogy a régi ember kiszámíthatóbb és korrektebb volt, mint a mostani elnök. Én mondtam Pásztor Istvánnak egy négyszemközti beszélgetésben, hogy az ígéretei közül egyet sem tartott be. Kasza József kemény tárgyalópartner volt, de ha nagy nehezen megállapodtunk valamiben, ahhoz azért tartotta magát. Ez nagy csalódás. Nem képesek a megújulásra, a Kasza érában szocializálódtak.

- Azt mondta, hogy a VMDK számára koalíciós kényszer nem lesz. Ön szerint a koalíciónak a súlyos vádak után még van esélye?

- Más perspektívában kellene gondolkozni. Ezt kipróbáltuk. Azok is cserbenhagytak bennünket, akik nagy szájjal azt mondták, hogy fogjatok össze és akkor rátok fogunk szavazni. Ez nem jött be, mert az utolsó pillanatban sokan máshová szavaztak..

- De a népet nem lehet leváltani…

- Ezt nem is vitatom, de mi az efféle hangnak eleget téve hoztuk létre a koalíciót. Amikor megadtuk a lehetőséget, hogy a koalícióra szavazzanak az emberek, közben kiderült, hogy nem gondolták komolyan azt, amit nekünk mondtak, hogy fogjatok össze, és mi majd szavazunk.

Mítoszrombolással is foglalkozni kell

- Nem gondolja, hogy a vajdasági magyarság 1994 óta túl sokat várt az összefogásra, és hogy most nem lehet néhány hónap alatt visszahozni azt a bizalmat, ami 13 év alatt elveszett?

- Volt egy elnökválasztási és egy parlamenti választási kampány, amelyben ezt próbáltuk elmondani. Ez féléves politikai akció volt. Ez egy ádilemma, hogy majd összefogunk, és akkor sikerülni fog. Az emberek nem így gondolkodnak. Nem jött be, ezek után más politikai opcióban kell gondolkodnunk. Ez egy mítosz volt, mítoszrombolással is kell foglalkozni. A gúzsba kötött táncolás és a zsákba ugrálás nem megy, ami másoknak megfelel, miközben mi nem tudjuk, hogy mások milyen háttéralkut kötöttek az önmagukat demokratikusnak nevező szerb pártokkal. Ezt nem tudjuk elfogadni. Nézze, amikor a parlamenti koalíciók vezetői Tadić elnök úrral tárgyaltak, akkor mindegyik pártnak a képviselői jelen voltak. Csak Pásztor elnök úr tette meg azt, hogy egyedül tárgyalt a szerbiai elnökkel. Rajta kívül a VMSZ-ből sem volt jelen senki. Itt vagy teljes politikai analfabetizmusról, vagy szándékosságról van szó.

- Azok után, hogy ebben a beszélgetésben súlyos vádakat fogalmazott meg a VMSZ és elnöke, részben azonban a VMDP irányában is, a politikai együttműködés folytatására lát esélyt?

- Ezek nem vádak, csupán a tények felsorolásáról van szó. Mindazt, amit itt ismertettem, azt Pásztor elnök úrnak is elmondtam Ágoston elnök úr jelenlétében. Mi kivártuk azt, hogy az önkormányzatok felálljanak és nem akartuk rontani a koalíció imázsát, de eljutottunk odáig, hogy meg kell mondani mi történt, és le kell vonni belőle a tanúságokat. A másik két párt erre nem hajlandó. Sajnáljuk.

Túlburjánzott liberális eszmék

- Azt az utat már ismerjük, amikor a vajdasági magyar pártok az egyéni utat járják. Most már azt is, amikor összefogtak. Nem jött be teljes egészében az, amire számítottak. Mi következheti a folytatásban?

- Van néhány ötletünk. Meg kell adni a magyaroknak, akik a szerb pártokra akarnak szavazni, hogy szavazzanak oda. De ugyanakkor biztosítani kell azoknak, akik nemzeti irányultságú elképzelésekre akarnak szavazni, hogy ehhez legyen meg a lehetőség. Úgy gondoljuk, hogy olyan együttműködést kell kialakítani, amelyben nem lesznek jelen ennyire a liberális eszmék, mint ami a VMSZ-ben most túlburjánzott. Ehelyett egy nemzetibb és elkötelezettebb szavazótáborra számítunk. Mondom, vagy néhány ötletünk. Más koalíciós felállásban többre vihetnénk.
Ternovácz István

Ágoston András: László Gyula a VMDP ellen

Nézzük az eseményeket időrendben.
A szabadkai László Gyula, a VMDP egyetlen tartományi képviselője, a párt intézőbizottságának a tagja pártja ellen fordult. Miután a VMDP választmányának ülésén másodszori jelölése alkalmával, megbizonyosodott róla, hogy egy esetleges harmadik mandátumra a VMDP részéről nem kaphat támogatást, hiszen a parlamenti mandátum nem lehet csupán jól jövedelmező személyes privilégium, csendben hátat fordított a VMDP vezetőségének: megszűntette a belső kommunikációt és politikai „szabadúszóvá” vált. Kezdte azzal, hogy a májusi választások után nem írta alá, s nem helyezte letétbe a Szerbiában szokásos nyilatkozatot, melyben mandátumát a pártra bízza. Folytatta a követeléssel, hogy miután Szabadkán a községi képviseleti választások során a VMDP négy képviselői helyet szerzett, azokat az ő emberei töltsék be.
Ez jól átgondolt követelés volt, hiszen Szerbiában, (de másutt is), annak a képviselőnek van nagyobb befolyása „koalíciós potenciálja”, aki lakhelyén képes ellenőrizni pártjának helyi, községi képviselőit. Ez az igyekezete azonban Szabadkán elbukott. Dr. Sepsey Csaba, a VMDP körzeti szervezetének elnöke fiatal, de a párthoz való hűség szempontjából megbízható embereket vett maga mellé képviselőnek. Tekintettel arra, hogy a VMDP-ben nem szokás beleavatkozni a körzeti szervezetek községi szintű káderügyeibe a párt választmánya nem kívánt „igazságot tenni” a szabadkai körzeti szervezetben, de tudomásul vette dr. Sepsey döntését. (Mellesleg, ez a szabadkai döntés azóta többször is helyesnek bizonyult.)
A VMDP választmányának ülésén, miután nem tudta „kiharcolni”, hogy az ő emberei kerüljenek be a községi képviselőtestületbe, László Gyula egy sértő felszólalást produkált, majd a jelelevőket melegebb tájakra küldve, a szó szerint is becsapta maga mögött az ajtót. A VMDP testületeivel minden kapcsolatot megszakított. Ezt követően – amennyire én tudom eredménytelenül – kapacitálgatta ugyan VMDP testületeinek egyes tagjait, s még egyszer megjelent egy választmányi ülésen is, ahol elnöki felszólításra bocsánatot kért a jelenlevőktől, de, s ezt mindkét oldalon láttuk, az erőltetett bocsánatkérés annyit ért, mint döglött lovon a patkó.
A múlt vasárnap azután megérkezett a hír a pártütésről. Nevezetesen, hogy egy csoport, egy „kezdeményező bizottság” Szabadkán új VMDP körzeti szervezetet hozott létre, melynek az alelnöke László Gyula fia. Ennek a seregletnek a célja az volt, hogy a VMDP-t, amely eddig programpártként határozta meg magát, átalakítsa versenypárttá. (A versenypárt a mandátumokat akar, a pártérdeknek megfelelő befolyást. Az a célja. A VMDP programpártként azért küzd, hogy a Kárpát-medencében minél több magyar minél tovább megmaradjon magyarnak. Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabály-alkotási és végrehajtási jogosítványokkal is ren¬delkező magyar (perszonális) autonómia, s a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet. A magyarországi politikai elittől azt kéri, hogy a magyarok, akik ezt igénylik, megkaphassák a kettős állampolgárságot. A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjáért.)
A VMDP versenypárttá történő átalakítására – leginkább külső sugallatra – már volt kezdeményezés. Látván azonban, hogy ez nem fog menni, a kezdeményezők később eltávolodtak a párttól. László Gyula, most pártütéssel próbálkozik. Neki sem fog sikerülni.
Szó lehet ezen a helyen még egy közeli célról. László Gyula is tudja, hogy a Demokrata Pártnak bizonyára jól esne, ha a VMDP-n beüli gondok, valamelyest fékeznék a VMDP vezetőit, hogy keményen küzdjenek a nemzeti tanácsok megválasztásához szükséges, államilag felállított magyar választói névjegyzékért. (Persze, itt koránt sem arról van szó, mintha a VMDP vezetői nem kezdeményeznének, hanem arról, hogy a politikai partnereik e belső gondokra hivatkozva elodázhatják a közös politikai fellépést.)
Már pedig, ha a magyar pártok közös fellépésével nem lehet meghiusítani a szerb kisebbségügyi miniszter tervét, s ha a kisebbségügyi miniszter titkolt szándéka szerint magyarok nem tudják saját maguknak felállítani a magyar választók névjegyzékét, nos, akkor – így a kisebbségügyi miniszter – bele kell nyugodniuk az elektoriális, közvetett választási rendszer alkalmazásába. Mert vélhetően a körül „alakul majd ki” legszélesebb konszenzus. A demokraták tapasztalatból tudják, hogy a maihoz hasonló nemzeti tanácsokat könnyű manipulálni.
Ezt bizony László Gyula is tudja.

Dr. Sepsey Csaba az elnök

Mindenek előtt le kell szögezni: Szabadkán a VMDP statútumának értelmében voltaképpen nem történt semmi.
A VMDP körzeti szervezetei a VMDP választmányának a határozata alapján, nyilvántartott tagokkal jöhet létre. Szabadkán a VMDP-nek már van ilyen körzeti szervezete. Ennek elnöke dr. Sepsey Csaba. Vezetésével a szabadkai körzeti szervezet már hetekkel ezelőtt kijelölte a kongresszusi küldötteket.
A László Gyula által patronált csoportosulás a VMDP statútuma értelmében nem létezik, és jogalap nélkül használja az interneten a VMDP lógóját.
Félreértés ne essék, joga van mindenkinek a VMDP-ben, így László Gyulának is ahhoz, hogy a saját és családja, vagy szűkebb környezete érdekeit követve megkísérelje letéríteni a pártot arról a politikai útról, amelyet alakulásakor vállalt. De ezt csak a VMDP temerini kongresszusán kísérelheti meg, nem pedig húsz-huszonöt fős gyülekezett élén Szabadkán. Hiába emlegetik a nyilatkozók, hogy az összesereglettek között némelyek tagjai voltak a történelmi VMDK-nak. Ez jó, csupán nem ez a kérdés. A kérdés az, s erre nincs válasz, mert a VMDP-hez nem érkezett írásos jelentés az összejövetelről, kik azok a nyilvántartott VMDP tagok – ha vannak ilyenek – akik részt vettek az összejövetelen. Ez azonban nem csoda, hiszen ők is tudják: ha igazat jelentenének, akkor az egész manipuláció lelepleződne. A szabadkai összejövetel tehát nem nyilvántartott VMDP tagok összejövetele volt.

Programpárt helyett versenypárt?

László Gyula tevékenysége során – úgy látszik – más külső elvárásoknak is eleget szeretne tenni.
A VMDP és a VMSZ között a Magyar Koalícióban jó az együttműködés. Kinek lehet érdeke Szabadkán, hogy a Magyar Koalíció akárhogy is, de gyengüljön? Hát Tadić demokratáinak, akik a Szerb Radikális Pártban bekövetkezett szakadás után, máris létrehozhatnának egy szerb koalíciót, amelyből így a Magyar Koalíció ki is maradhatna. Értsünk szót! Ez a veszély, egyelőre nem áll fenn, de jogi szempontból, a fordulat sem lehetetlen. Ha szabadkai Magyar Koalíció egyik tagjának belső bajai támadnak, ezzel a demokraták érdekérvényesítő képessége nő.
Kell-e mondani, hogy a belgrádi Demokrata Párt inkább együttműködne egy kis magyar versenypárttal, mint a nyakas, tényleges autonómiát követelő VMDP-vel. Amely mellesleg a VMSZ-t is támogatja, ha az nem akar éppen minden demokrata követelésnek eleget tenni.
Versenypárt képviselőjeként elég, ha az ember bólogat. A programpárt célkitűzéseiért sokkal nehezebb harcolni. Ezért akarja tompítani a VMDP kisebbségi névjegyzékre vonatkozó állásfoglalását László Gyula azzal, hogy mind a három autonómiaformát kiegyenlíti. Mert akkor, jóllehet ez a kérdés heteken belül eldőlhet, itt és most nem kell még észrevenni sem, hogy a szabad, közvetlen választásokat megalapozó állami szervek által létrehozott és karban tartott kisebbségi választói névjegyzék helyett újra meg kell elégednünk a már régen rossz elektoriáls választási rendszerrel.
Kinek felel meg a politikai állásfoglalás élének csorbítása? Hát a Tadić-féle Demokrata Pártnak. Könnyű ezt kitalálni? Persze, hogy könnyű. László Gyula is kitalálta. Véletlen tehát, a pártütők összejövetelének az időzítése? Aligha! Vagy más. Miért nem volt szó a KMKF ülésén a nemzeti tanácsok megválasztása körüli szerbiai bonyodalmakról, s a Vajdaság statútumáról sem? Mert László Gyula nem konzultált, ahogy korábban ezt megtette – a VMDP választmányával, vagy legalább az igazgatóbizottság tagjaival.
E kérdésekre és dilemmákra csak a VMDP októberi kongresszusa tud feleletet adni.
Ágoston András (VMDP Hírlevél)

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés